Bioszféra

Lord Akela: A gombád korhadéklakó. Ha van tápanyag (pl. egy kivágott fa, bokor gyökérzete) a földben, visszatérõ vendéged lesz a gomba a kertedben addig, amíg a tápanyagforrást fel nem éli. A gombák szaporodását fõleg a termõhelyek korlátozott volta akadályozza, valamint az egymás közötti konkurencia. A gombák által termelt spóraszám azért olyan óriási, hogy a korlátozott számú, a fejlõdésükhöz megfelelõ helyen szinte telített legyen a környezet spórával, amikor annak csírázásakor megfelelõ az idõjárás.
Néhány éve láttam valamelyik természetcsatornán egy ilyen problémával foglalkozó mûsort. Amerikában, ahol egyes helyeken a kert úgy készül, hogy néhány nap alatt beültetik felnõttre nevelt konténeres növényekkel, beborítják gyeptéglákkal, egy tulaj azon nyávogott, hogy akármit csinál, esõ után elõjön a tintagomba. Van, amit pénzen nem lehet megvásárolni: pl. azt, hogy ahol a feltételek adottak, ne jelenjen meg az élet valamilyen formában. A szakértõ sem tudott mást javasolni, mint azt, hogy vagy várja meg, amíg a gomba tápanyaga elfogy, vagy fél méter mélyen szedje fel és rostálja át a kert talaját, eltávolítandó a faanyag maradványokat.

Vakond: új infót kaptam a távoltartásukhoz: Utálják az erõs szagokat. Naftalinra kaptam ötletet, vízben oldhatatlan és elég lassan párolog, ahhoz hogy tartós hatása legyen. Kevésbé mérgezõ, mint a hörcsögtabletta. A kocsibejáróm kétmázsás betonlapjai alól túrják ki az ágyazatot. Homokban könnyebb alagutat készíteniük, mint az agyagos, szikes öntéstalajban. Én vagyok a hibás: ha kavicsos ágyazatot készítettem volna, abban nem tudtak volna járatot készíteni. Így marad a rabszolgamunka: ha megbillen egy betonlap, nem kis munkával megemelem és sóderre cserélem az ágyazatot. Míg élek, lesz munkám a bejáróval saját tudatlanságom miatt.

Más, Szarvas, Arborétum sor: Tegnap két zöld küllõ támadott, üldözött hosszan egy csókát. Nem tudom, mit követett el, valószínû a harkályfiókákat vette kezelésbe.

Biztos, hogy tintagomba (Coprinellus v. Coprinopsis spp.), de biztos, hogy nem ráncos.
Elképesztõ helyeken tudnak megjelenni. Vasúti kocsiról még eddig nem hallottam, de ezentúl figyelni fogom.

Egy csapadékos nyáron (asszem 2008-ban), miután felújítás miatt megbontottuk a tetõt, alaposan beáztunk. Néhány nappal késõbb a mennyezeten, a stukatúrnádból bújtak elõ, "fejjel lefelé" a tintagombák.

Bubu szerencsére nincs vészhelyzet a környékemen (ha lesz, jövök a képes beszámolókkal). A helyzet nem változott feltûnõen a #32511 bejegyzésem Link óta. Nyugalom honol, kicsit olyan érzés mint amikor a fél ország hó fogságába esett de errefelé jelentéktelen hóréteg keletkezett. Az ember szinte szégyenli amikor pár kilométerrel arrébb tragédiákról hall mert itt a nagy melegtõl eltekintve ritkák a természeti szélsõségek. Nem reklám: sok évtized "hétvégis" és kilenc év helyben élés tapasztalata: Kevi egy kis "mediterrán paradicsom" ami fölött "elzúgnak a nagy vészek". Ez talán reklámízû lesz: régebben egy meglehetõsen kényes kolleganõm pár napot töltött az itteni Wellnessben. Utólag bevallotta, nem gondolta hogy Kevi ilyen kellemes és hangulatos (az esti vízparti-városi fények fokozzák a hatást). Nem õ az egyetlen, régóta számos mûvész és tudós kedvence Kevi (ideértve zeneszerzõ néhai apósom is, a õ telkére járva kedveltem meg a helyet, családunk szétrobbanásakor feladva édesapám telkét Szt.Endre-Pismányban, itt vettem házat. Szívmûtémig innen jártam Pestre dolgozni mert Kevi tiszta levegõjû csendes "alvóváros" aktív dolgozónak, az üdülõövezet szinte szanatórium, karnyújtásnyira a Természet. Lakóhelyem távol esik a fényektõl, ideális meteorológiai-légköroptikai-csillagászati megfigyelésekre).
Emellett egy nagy hun-római összecsapás helyszine. Bendegúz (Attila apja Mundzuk néven is), fia Béla, kapitányai Keve és Kadosa vezérletével csaptak össze a római Macrinus seregével. Komjáthy István "Mondák könyvében" Torda táltos szavai:
"Paripák nyihogtak, csattogott a fegyver, amikor elõvágtatott Bendegúz szerecsen lován, menekült már a gót, az alán, csak a szász állt meg rendületlenül. Bendegúz vette ekkor észre a királyt, s felajzotta nyilát. Süvöltve, sziszegve röppent a vesszõ, nekicsapódott a sisakrostélynak, és felhasította Detre homlokát. Mély sebet vágott, de mintha vasból lett volna Detre csontja, a vesszõ kettétörött, és homlokából csak a csonka szárny meredt ki. Minden szem a két hõsre pillantott. Õk merevül farkasszemet néztek, aztán kiröppent kardjuk a hüvelyébõl. Megdobbant a föld, remegett az erdõ, mikor összecsapott a két legerõsebb. Dárda dárdát ölelt, kard csókolt kardot, szikrázott a jó damaszkuszi penge! Egyikök sem hátrált, jobbra-balra sem léptek, vér gyöngyözött domború homlokukon, a két hõs még verekedett volna, de paripájuk megbicsaklott. Rettenetes Bendegúz és Detre szász ekkor leeresztette a kardot."
Forrás: Link 221.oldalon (gyerekkoromban kaptam édesapámtól, ma is beleolvasok ha a kezembe akad)
Arany János "Keveháza" versében így folytatja: "És Bendegúz és Detre szász, Kezet kézben ropogva ráz." A vers címérõl: "Örökre hát a vérmezõn Bátor Kevének háza lõn; Hol õ hadával nyúgoszik, A temetõt így nevezik." Forrás: Link Keveháza c. verse A János vitéz témáját is valós alapú helyi történetbõl merítette Arany.
Tudomásom szerint az egykori Keveháza a bevándorolt szerb telepesek miatt lett Ráckeve. Egy Vujicsics Tihamér megzenésítette dalban (gondolom a rím és az énekelhetõség miatt) "szerbesen" Kevi-Rác: "Duna vizén lefele úsz a ladik, a ladik, Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria hallatik: Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác; Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!" Forrás: Link
Nem helytörténeti ismertetõbe akartam fogni, kérlek nézzétek el de ha már leírtam itthagyom, T. Modik ha gondoljátok nyugodtan töröljétek, nincs neheztelés[off]
Amiért jöttem: sok év "tünetmentesség" után újra "gombásodik" a kert:

Utoljára akkor szaporodtak el csoportokban amikor a Tata mellett élõ exnejem meglátogatott, mivel vizsgázott lelkes gombaszedõ õ hozhatta a spórákat ruházatával de hamar kihaltak. Több év után megjelent ez az egy, tán a szél hozta spóráját