Bioszféra

Folytattam volna, ha a idõ limit engedte volna.
Újból: Azok a "tavarisok" esetleg nem kaparásznak a csernobili szarkofág körül? Arról olvastam, hogy meg kell erõsíteni a beton árnyékolást, mert 25 év múltán eléggé repedezik. Meg aztán ezek a felezési idõk se pár évekbe telnek.
Mellesleg utalok a Brúsz Willisz legutóbbi filmjére, a dúsított sugárzó dolgokra Csernobil környékérõl..
A légköri folyamatok gyanúsan hasonlítanak 1986 áprilisára.

Érdekes jelenségek ezek, a madarak balesete. Pár napja, nem tegnap lefekvés után szoktam tornásztatni a szem golyóimat, lecsukott szemhéjjal. Bevillant egy mélykék gyûrû, sztereotipikusan minkét szemembe.Érdekes volt, mert máskor csak olyan fehér villanások szoktak lenni ,de ez színes, kék gyûrû volt, fehér szegéllyel.
Remélem a Nap kitörését, és a háttér sugárzás idejét, vagy erõsségét nem 72 óra után teszik közzé a tudományos lapok, mint Csernobilét anno.

A lehûlésnek és az irtásnak megvolt a hatása, erõsen megcsappant az idegen és hazai szúnyogok száma
Viszont úgy tûnik, a madarak tájékozódását valami megzavarta. Kilencedik éve élek itt, eddig nem történt meg hogy madár fejest repül az ablaknak. Tegnap délután kettõ; ma reggel egy csapódott földszinti ablakoknak hogy csak úgy durrant. Tegnap egy galamb D-i irányból, egy rigó É-i irányból érkezve "fejelte le az ablakot"; a ma reggel egy galamb É felõl. Kilenc év alatt nem, most 12 órán belül három madár is ablaknak repült É ill D felõl. Hogy aztán ennek van-e köze a napmágneses viharokhoz sejtelmem nincs. Rádión több hullámhosszon figyelem a Nap "hangját", külön mûszerrel követem a mágneses tér változásait és egy iránytûvel is. Eddig csak lassan hullámzó ingadozást rögzítettem néhol csúcsokkal, de az "elvárt" jelentõs kiugrás nélkül. Viszont akadt egy "vizuális" észlelés amin elgondolkodtam. A mai napkelte után, néhány LÁTSZÓLAG kelet felõl érkezõ élénk kék felvillanást láttam a "szememben". Nem szokott káprázni a szemem, szódásüveg is tört már szét fejemen akkor se láttam csillagokat Utoljára 1986. április 26-át követõ hétfõn láttam ilyen meteorszerû élénk kék csíkokat (a világûrben gyakran látnak hasonló felvillanásokat az erõsebb kozmikus sugárzás miatt, a szemükbe csapódó részecske a csarnokvíz közegének fénysebességénél gyorsabban haladva elektromágneses hullámot, látványában kék színû Cserenkov sugárzást gerjeszt). A pár nappal korábbi katasztrófáról még hétfõn sem volt információ, konkrétan senki nem tudott semmit, a sejtés nem bizonyosság. Munkahelyemre autóztam, csendes szemerkélõ esõben. Váratlanul több éles kék meteorszerû csík villant fel látóteremben de az is érzékelhetõ volt hogy nem "térben elõttem" hanem a szememben keletkezett. Ott és akkor földfelszínig eljutó kozmikus részecskére gondoltam (többségét lefékezi a légkör de akad ami "lejön hozzánk"). Munkahelyemre beérve felhívtam a BME atomreaktorában dolgozó anyósom (akinek rend- és tisztaságszeretete enyhén szólva jelentõsen meghaladja az átlagost) tréfásan megkérdeztem "Kék villanásokat látok, szellõztettek a reaktorban?". Ráfeleli- rádioaktív esõ esik, õk se tudják még honnan származik, de gyors utasítást kaptak, készüljenek fel hús és tejminták hosszabb távú folyamatos ellenõrzésére. Ezután kollegája azonnal kiment kocsijához, vattával letörölte az esõvizes szélvédõt. Visszamenet az ellenõrzõ kaput azonnal beriasztotta a megengedett érték többszörösét sugárzó esõvizes vatta. Feleségem édesanyja még lelkemre kötötte- véletlen se együnk semmilyen leveles zöldséget, spenótot sóskát stb. Ergo nem kozmikus sugárzás hanem "rádioaktív esõ" miatt láttam akkor felvillanásokat... Elnézést az anekdotázásért csak "illusztráltam" hogy ma reggel napkelte után az emeleti, keletre nézõ ablaknak háttal állva az 1986-oshoz hasonló "cserno-bilikék" villanásokat érzékeltem szememben. A szem csarnokvizébe bármilyen irányból érkezhet nagy energiájú részecske Cserenkov sugárzást generálva de nem azonosítható egyértelmûen sem forrása sem beérkezési iránya. Hogy aztán a Napból származtak vagy földi eredetûek voltak azt nem tudom megítélni, csak piszkálom a köröm mint a kisnyuszi...
Jó napot jó kedvet Bioszféra

Nagyon jó képek!
Hozzád hasonlóan, én is fixált fókusszal csinálom a képeket, a gépet közelítve a témához. Ami nálam még trükk lehet, az az, hogy sorozatot lövök. Nem is akármilyent, 11kép/mp-es sorozatot. Így biztos lesz közte olyan, ami jól sikerül, és a megfelelõ helyen lesz éles. Nyilván ez sem minden esetben segít...
Én vakut csak nagyon ritkán használok. Bár vakupapucs van a gépen, de vakum nincs. A gép saját vakuja meg nem nyílik fel annyira, hogy a kitolt objektív ne legyen neki útban makrózásnál. Így marad az a kevés természetes fény, ami marad. Így vagy az ISO-t tolom feljebb (eredmény zajos kép), vagy "rábeszélem" a fotóalanyt, hogy ne mozogjon (mint lentebb a hangyákat egy darabka cukor kristállyal) de ez lassan már fotóiskolás téma...
A légynyelven meg nem tudom túltenni magam! Zseniális

Hozzáfûzöm még az elõzõekhez, a képsík parányi elmozdulásának fontosságáról ilyen közeli "mikro-makrózásnál" fogalmat adhat az hogy jól sikerült képen akár 5 mikronos (1 mikron a milliméter ezredrésze) részlet is kontrasztosan kiválhat hátterébõl. Kimértem etalonnal, az én gyakorlatomban 500 mikron azaz fél milliméter "mély" a képsík melyen belül élesnek hat a kép. Akaratlan testmozgás vagy a téma mozgása miatt ilyen méreteknél (megkockáztatom hogy akár századmillimétert közeledve vagy távolodva) homályosak lesznek egyes részletek. Lehetõleg merõlegesen makrózok oldalról vagy felülrõl~alulról, mert pld. Link más irányszögekbõl makrózva szögfüggõen lecsökken az éles képsík mélysége ahogy itt Link a kuka felületének anyagán jól látszik az "éles csík-síkon". Ezért ha lehet igyekszem letámasztani a gépet, mert csináltam kísérleti sorozatot mennyire jelentõs ilyen méretekben a sajátmozgás ill. "izomrezgés" ami szinuszod jellegû elmozdulásokban jelentkezik akkor is ha az ember úgy véli, kimerevítette minden izmát - de ez csak látszólagos mert az izmok nem merevednek ki sosem hanem folyamatosan megfeszülnek-elernyednek a fizikai képesség szabta határok között ingadozva és látszólagos mozdulatlanság érzetét keltve az emberben (Ez nagyon jól érzékelhetõ ha pld. erõs nagyítású távcsõvel állvány nélkül szabad kézbõl nézelõdsz az égen. Noli csinált errõl sorozatot, bár õ a szcintillációt mutatta be ily módon Link Forrás: Origo 2012.03.20. (és Spaceweather.com ill. Hírek.csillagászat.hu közlés)

Palui köszönöm szépen Makrózásnál vakuzni nem próbáltál? Tapasztalatom szerint nappal is vakuzva a színek is élénkebbek lesznek bár az is igaz zártabb környezetben a környezet domináns színe erõsen visszaverõdik és olykor bosszantóan mindent "átfest"
A légy nyelve sajnos az abszolút VÉLETLEN érdeme. Talán sejthetõ hogy maga a kép lényegében el van rontva. Ugyanis a légy fejét akartam fotózni de parányit megrántottam a gépet. Bizonyára tudod ilyen méretben az éles képsík elmozdulásánál már századmilliméter változások számítanak. Lentebb írtam, az automata örökké élesítget ezért fix távolságra állítom a fókuszt és a gépet csúsztatgatom az "áldozat" felé míg a kép éles lesz. Mivel "in situ" a rovar életterében általában nem használható állvány (a felvételek is többnyire "ad hoc" hirtelenjében készülnek olykor rejtett zugokban) sokat számít a szilárd testtartás, a fixen kimerevített izmok és expo alatt visszafojtott lélegzet mint a céllövészetnél (nekem sokat segít sport- és mesterlövész tapasztalatom) két lélegzetvétel között lazán "elpettyentve". Te is tudhatod saját tapasztalatodból, ha ezekbõl egy nincs meg, eldobható a fotó. DE viszont- véletlen szerencse folytán esetleg olyan részleteket fotózhatsz ami nem is állt szándékodban mégis látványos Az én esetemben a VAKSZERENCSE folytán -bár a légy feje homályos lett mert picit "hátrahúztam" a gépet exponáláskor- a légy teljesen váratlanul épp abban a pillanatban nyújtotta ki nyelvét és a hátramozdulásom nyelvére "húzta" az éles képsíkot. Több ilyen, csupán véletlen szerencsével sikerült képem van mint pld. a lenti Médiatárba feltett kivágat Link eredeti képe Link avagy ez a darázs melynek eredetileg a fejebúbján lévõ "pótszemeit" akartam fotózni. Nyugodtan állt, a lábait tisztogatta rágói között és épp az expo pillanatában "tátotta ki a száját" mint az elõbbi legyek. Szerencsére ugyanúgy "hátrarántottam" parányit a gépet véletlenül, épp annyira hogy "belefotózhattam a szájába" Link (nem lehet nagy élmény odakerülni...)

Hihetetlen szúnyog-invázió van. Szinte "Hitchcocki mennyiségben" lebegnek fényes nappal is az ablakok elõtt bejutást keresve. Ha a kertben dolgozom, felhõkben rajzanak köröttem. A repülõgépes szúnyogirtást tisztességesen megsûrítették (a szokásosnál többször és szinte a háztetõket súrolva "mûrepül") Látszólag nincs sok hatása bár lehet hogy tízszer ennyi lenne nélküle. Szerencse hogy a szúnyogriasztót minden szúnyogfaj utálja, ha dolgozom kb. 30-40 cm-es "burok" van köröttem. Szegény Tomit sajnálom, próbáltam lekenni riasztóval de tiltakozik ellene pedig ha kimegyek, azonnal követ mindenhová viszont ritkásabb szõrzetû testrészeit azonnal megszállják. Azt egyszerûen nem tudom megakadályozni hogy ajtónyitáskor mellettem-köröttem ne zúduljanak a házba. Érdekesség hogy a "sajátjaink" megõrizték szokásaikat leginkább "elsunnyognak" függönyhajlatokba, bútor mögé és éjszaka jönnek elõ. A jövevény faj követ mindenhová a nap bármely szakában. Pihenni általában nyílt világos felületeken telepednek le ahol könnyebb agyonütni de szinte egy légy gyorsaságával és manõverezõ képességével térnek ki a csapás elõl. Vélhetõen kisebb testméretük miatt gyorsabbak és úgy tûnik jobban látnak mint a "sajátjaink", már attól felrebbennek ha árnyék vetül rájuk. A "mieink" ezzel nemigen törõdnek (az elsõ elvétett agyonütési kísérletig). Pozitívum hogy úgy tûnik, az agresszív jövevények mintha ritkulnának - vagy a "mieink" szaporodnak gyorsabban.
Még valami: sikerült lefotóznom a pár napja megfigyelt "buborékos" álkaszást egy rejtett sötét zugban. Nehezen ment, a védett zugból nem próbált menekülni, viszont folyvást "hátat fordított" ahogy a rovarok többsége teszi makrózásnál. Tapasztalom hogy minden fajnál van egy jellegzetes "támadási sebesség" aminél lassabban közelítve nem riadnak meg, csupán hátat fordítanak. A makrózás egyfajta "vadászat"- "becserkészés és pontlövés" közben nem remeghet az ember keze, lehetõleg két lélegzetvétel között kell exponálni. Ha nem elérhetetlen zugba menekülnek, minden fajnak vannak kedvenc területei ahol szivesen elidõznek kis ideig (tán az illatnyom miatt). Ha makrózni indulok elsõsorban ezeket a területeket nézem meg. Vannak akik lefújják a rovart széndioxiddal amitõl "megáll" néhány másodpercre, én "sportból" nem teszem
Paluinak: elismerésre méltó felvételeid mellé pár gyakorlati tapasztalat ha nem sértelek vele. Makrózásánál minimum F8,0 blendét használok mert jelentõsen javul a mélységélesség. Nappal is fényterelõs vakuval ISO64 1/3200 fotózok lehetõleg oldalról vagy felülrõl (így nem érzékelhetõ az önkéntelen sajátmozgás vagy a rovar elmozdulása). A 1/3200 persze csak a függõleges kitéréseket kompenzálja, a távolodó-közelítõ elmozdulásokat nem. Magam részérõl szabad kézzel fotózok mert nem lehet mindenhová állvánnyal vonulni viszont emiatt gyakran a véletlen dönti el milyen lesz a kép (a rovar se mindig várja be hogy kihozzam az állványt). Fotóztam nemegyszer fél lábon egyensúlyozva, kinyújtott karral fejem fölé tartott vagy más nyakatekert helyzetben a 95 dekás géppel. Az LCD kijelzõre applikáltam egy külön nagyítót is, azt figyelem lélegzetvisszafojtva és a beélesedés pillanatában exponálok, aztán vagy sikerül vagy se.