Bioszféra

Az ioncserélt vízrõl utoljára, ma láttam egy gazdaboltban: Víz gõzölõs vasalókhoz. Ioncserélt víz. Vezetõ képesség maximum 10 (mikro)S/cm. Emberi fogyasztásra nem alkalmas az alacsony sótartalma miatt: sót von el a szervezetbõl. Abszolút korrekt gyártói tájékoztatás. Nem ad módot laikus találgatásra, hogy esetleg a toxicitás miatt nem fogyasztható.

"Turista egészségtan" intelme tökéletesen igaz. Ez vonatkozik a desztvízre és az ioncserélt vízre is. Pontosan annyira "mérgezõ" általában desztvíz és az ioncserélt víz is, mint a hólé, vagy esõvíz.

Az ipari ioncserélõk általában kettõs, sorba kötött ioncserélõk: víznél a kationokat H+ ra, az anionokat OH- ra cserélik. Ezeknek az ioncserélõknek a regenerálása tömény savval, ill. lúggal történik. Használatuk esetén a végeredmény egy 1x-desztvíznél lényegesen olcsóbb, de azt iontartalomban jól megközelítõ víz. Még úgy is sokkal olcsóbb, ha az ioncserélõk regenerálását az ioncserélõ gyártója végzi, vagy végezteti.
A kereskedelemben kapható ioncserélt víz nem csak a gépjármûvek hûtõberendezésében használatos, hanem az akkumulátorokban is. Az akkuknál vízben mindenféle kation és anion tartalom a vízben problémát okozhat, az ioncserélõ nem cserélheti a kationokat pl. NH4 re (nem egy oldhatatlan gáz, kémiailag oldódik jelentõs mennyiségben), ha az a víz esetleg megfelelne pl. a hûtõvíznek, ha az esetleg olcsóbb lenne is. Nem lenne célszerû többféle ioncserélt vizet forgalmazni a home felhasználóknak. Ezért a kereskedelmi forgalomban kapható ioncserélt víz korlátozás nélkül bármire felhasználható, bár nagy mennyiségben inni belõle nem célszerû (ozmózis)

Más téma pl. az otthoni melegvíz ellátó elõtti vízlágyító - ioncserélõ, ami az olcsó Ca - Mg eltávolítás mellett a következõknek is meg kell felelnie:
- Nem juttathat mérgezõ ionokat a vízbe,
- Nem tolhatja el a pH-t lényegesen,
- Olcsón, beépített állapotban regenerálhatónak kell lennie.

Erre tökéletesen megfelel egy Na ioncserélõ, ami tömény konyhasó oldattal regenerálható.

Ha valakinek nem elég tiszta az ioncserélt víz, RO-víz (fordított ozmózissal elõállított víz) használata javasolt. Ez már megfelel ppb(1E-9)nagyságrendû koncentrációkat mérõ mûszerek nullpont kalibrálásához is. Ez még mindig olcsóbb, mint a desztvíz.

Ha valaki ...-ra egészségesen és tudományosan akar vizet inni, megteheti, ha van pénze, hogy a ro-vizet ppm tisztaságú sókkal akár személyre szabva fûszerezheti, legfeljebb úgy jár, mint az öreg Schirilla: Isten tudja, miben halt meg alig 60 évesen. A nagyanyóm, aki az ásott kút vizét itta és sózott szalonnát evett reggelente vöröshagymával, 98 évig élt.

Számomra a speciális vízminõség a szilvórium szeszfokbeállításához kell, hogy semmilyen mellékíz ne terhelje. A megye legalacsonyabb sótartalmú kútjának a vizét használom, ha meg nincs idõm 50 km-re menni érte, megveszem a benzinkúton az ioncserélt vizet, vagy a laborunkból kérek pár litert. Ez a hülyeségem még mindig lényegesen olcsóbb, mint ha mindenféle delejezett vizet innék folyamatosan.

Egy kis érdekesség, kb. 20 évvel ezelõtti infóm egy volt munkatársamtól (helyessége nem garantált, de már néhányszor elõfordult, hogy ismeretlen forrásból származó megerõsíthetetlen információ is lehet helyes). Összeesküvés elmélet helyett inkább tisztességtelen üzletpolitika:

Egy üdítõitalokat gyártó cég részáramban ioncserélt vizet használt a termékeihez.
A hatásmechanizmus: A szervezet a víz eltávolításával reagál, még szomjasabb az ember, iszik, de még jobban szomjazik.

A mindennapi 300-2000mg káliumot bõven tartalmazzák alapból az élelmiszereink Link A burgonya is dúskál káliumban.
Ha a sót valóban keverik KCl-el azt illene feltüntetni.
Ha nagy mennyiségben (5-10%) tartalmaz a bolti só KCl-t, az vajon okoz gondot hosszabb távon én nem tudhatom. Meg kell vizsgálni, vagy maradjunk a jól bevált NaCl-nál.

Az ásványi anyagok nagyságrendekkel nagyobb mértékben és feldolgozható formában vannak az élelmiszereinkben mint az ivóvízben.Az viszont tény, hogy ahol nincs a vízben jód ott gyakoriak a pajzsmirigy betegségek, ahol van ott ez a betegség ismeretlen (van más helyette).

Az, hogy sokak bizalma a sóban, ivóvízben "elveszett" nem jó. Okait érdemes lenne megszüntetni.
Én bevizsgált (99% NaCl)lengyel jódozott sót vagy Himalája(remélem az) sót használok. Egri alacsony ásványi anyag tartalmú forrásvizet iszom a borok mellett. Nem veszek adalékokban gazdag kenyeret.

Az elpusztult expedícióknak tüzifájuk se volt miután minden éghetõ eszközüket elégették. Spirituszkockával pedig nehéz Jókai-bablevest fõzni, csak havat lehet olvasztani. Azt vélem, egy jó honvédségi babgulyással is beérték volna Jókai bableves helyett EGY dokumentált esetben elfordult hogy véletlenül tudtak lõni egy jegesmedvét. Mivel megtalálták holttestüket, kiderült hogy orsóféreg volt a medvében- húsát nem tudták megsütni, nyersen ették, õk a féreg miatt legyengülve pusztultak el. Hazánk nem sarkvidék, mégis van "közeli" tapasztalat 1945-bõl Budapestrõl: az ostrom alatt ivóvíz nem volt, a budapestiek hólevet (ami desztillált víznek tekinthetõ) ittak, az éhség miatt akár napi 5-6 litert. Csak felfúvódtak tõle, de szomjúságérzetük alig csökkent és az ásványi sók hiánya lassacskán megölte azokat akik nem jutottak egy elhullott ló húsához sem. "Audiatur et altera pars~Hallgattassék meg a másik fél is" jegyében a desztillált vízben hívõknek annyiban igazuk van hogy "átlúgozza" mintegy kimossa a szervezetet. DE nemcsak a káros anyagokat "mossa ki" hanem a szervezet számára hasznos elemeket is - és NEM PÓTOLJA. Egészséges élõszervezet magától elvégzi a "méregtelenítést" minden nap, a káros vagy elhasznált anyagok távoznak a vizelettel, verejtékkel (leszámítva a felhalmozódó nehézfémeket [pb-cd-as] és vegyületeket mint a DDT de ehhez speciális orvosi kezelés szükséges, nem "távgyógyító" természetgyógyász). Az emberi szervezet számára létfontosságú anyagokat NAPONTA PÓTOLNI KELL. Erre külön felhívják a figyelmet azon gyógyszerek esetében melyek egyes anyagok távozását felgyorsítják, mint pld. a Ca melynek hiánya csontritkuláshoz vezet. Emellett hasonló hatású minden "vízhajtó" élelmiszer (pld. a hagyma) és élvezeti cikkek (dohány, kávé nem sorolom) mely felfokozza az anyagcserét és vizeletkiválasztást. Hányás-hasmenés esetén is gondoskodni kell a folyadékpótlásról és az "elvesztett" ásványi anyagokról (kolerás betegekkel sós vizet itatnak). A desztillált vízben nincs SEMMI, egyszerûen csak egy oldószer mely kimos (ahogy írják "átlúgozza") a szervezetbõl mindent akár lombikból az elõzõ kísérlet maradványait. IGEN, valóban jó eséllyel kimoshatja a májban és vesékben lerakódott mérgezõ anyagokat is melyeket a városi levegõbõl szívunk be "hála" az ipari tevékenységnek és a belsõégésû motoroknak. De "a fürdõvízzel kiöntjük a gyereket is" amikor a szervezet számára nélkülözhetetlen elemeket IS eltávolítjuk mert a desztvíz "nem válogat" - viszi ami oldható.
Ilyen a célra inkább alkalmasabb egy "léböjt-kúra" gyümölcslevekkel mint a desztillált víz.
Az emberi szervezet számára szükséges elemek, nyomelemek, ásványi sók pótlása létfontosságú ezért gondosan megválogatott táplálkozást követel. Pld. a banán kiugróan magas K tartalmú (egységsúlynyi aránya 450:1 narancs 250:1 répa 75:1) Mindenki azt tesz magával amit akar- alkoholizál, drogozik stb. DE ha már valaki desztillált víz ivására szánja el magát, szinte "patikamérlegen" KELL pótolnia a szervezete számára hasznos anyagokat táplákozásában, mert megbetegszik. A két kezemen nem tudnám megszámolni hány ilyen "csodaszert" reklámoztak eddig, aztán szép lassan el is hallgattak róla. "Csodadoktorok" üzlete az egész akik tudják amit a magyar közmondás így fejez ki: "Ahol lócitrom van, ott verébek is lesznek".
A "mérgezés" elkerülésére célszerûbb lenne a környezetszennyezést csökkenteni amit manapság nem lehet az ipari tevékenység és belsõégésû motorral mûködõ gépeink használata miatt. Továbbá: az embereket elsõsorban az évezredes ("Idõ igazolta") orvosi ajánlásokra alapozott életvitelre kellene hangsúlyozottan inteni. Sajnos ez sem megy mert -tisztelet a kivételnek- sokan fegyelmezetlen önpusztító életet élnek vagy rosszul értelmezett függetlenségérzetük miatt nem hagynak "beleszólást életükbe". Maradnak a félmegoldások és az egyre szaporodó "csodadoktorok" csodaszerei. A káliumról lentebb írtam, most csak annyit: a K-hiány súlyos betegségeket okozhat, a kálium a szervezetbõl víz és nátrium leadása mellett ürül ki, valamiképp pótolni kell mert sajnos nem telik mindenkinek banánra, narancsra.
Záradékul a magyar "Turista egészségtan" intelme, idézem:
"Esõvíz és hólé az ásványi sók hiánya miatt ivásra nem alkalmas."
Nem a szennyezõdés/fertõzés lehetõségét emeli ki hanem az ásványi sók hiányát a desztillált vízzel lényegileg azonos csapadékban. Forrás: Link (7. pont Ivóvíz)
A desztvíznek lehet alkalmi közérzetjavító hatása, DE senki ne felejtse a magyar közmondást:
"Amit megnyersz a réven, elveszted a vámon"
Ui: ioncserélt desztvizet pedig végképp ne igyon senki mert olcsóbb de mérgezõ. Ha van rá elszórni való pénze, lehetõleg gyógyszertárban vegyen "igazi", kétszer-háromszor lepárolt desztillált vízet, egyúttal fokozottabban ügyeljen táplálkozására IS.

A sarki expedíció pusztulását az élelem hiánya okozta. Ha hólében fõztek volna Jókai bablevest, utána ittak volna jó magyar borokat túlélhették volna.
Ha a konyhasó KCl tartama grammokban mérhetõ szerintem az nem tisztességes és lehet, hogy az egészségnek sem használ hosszútávon.

Leganyi1 fórumkollega, nem huzakodom Veled, DE... azért egy halk laikus vélemény
Ha ez így igaz- hogy az ivóvízben jelentéktelen/elhanyagolható az ásványi anyag, akkor hogy létezik hogy víz nélkül 3-4 nap alatt elpusztul egy ember, de ha van rendes IVÓVIZE akár negyven napig is kihúzza éhezve?
"Józan paraszti ésszel" laikusként is sejthetõ hogy nem elsõsorban a "dehidratálódás miatt". Ha szénhidráthoz-zsiradékhoz fehérjéhez nem is jut, de a szervezetet mûködtetõ sejtszintû életfunkciókhoz szükséges ásványi anyagokat még megkaphatja a "rendes" ivóvízben. A sejtszintû ionforgalom mûködésével "külsõ táplálék" hiányában képes "felélni szervezetét" (korábban "eltárolt" zsírját izomzatát) és eljuttatni a legfontosabb szervekhez (ezeket is fokozatosan "kapcsolja le" a szervezet, utoljára az agyat is emészteni kezdi). Testünk mûködését a sejtszinten történõ ionforgalom biztosítja, ha ez leáll mert "nincs hozzá ionutánpótlás" (mivel a vizelettel kiürül javarészt) elhal a sejt és rövidesen pusztulásnak indul a sejtek milliárdjaiból felépülõ emberi test is. Sok sarkvidéki expedició pusztult el pusztán azért mert ivóvizük-élelmük elfogyott és olvasztott havat-jeget (lényegében desztillált vizet) ittak hogy szomjukat oltsák, éhségüket a folyadék keltette teltségérzettel próbálva elnyomni.
Még annyit: az ásványi anyagok általában MÉRGEZÕK nagyobb mennyiségben (ld. az USA ivóvizeinek orvosi problémája lentebb; hazánkban a "nitrátos víz") Még SZERENCSE hogy szinte elhanyagolható mennyiségük az egészséges ivóvízben. Tetszik-nem tetszik, igenis szükségesek az emberi szervezet számára az ivóvízzel felvett ionok, nyomelemek.
És egy klasszikus eset: a Rómát ostromló Brennus galljainak elfogyott az ivóvizük, szerezni sehonnan nem tudtak. "Kínjukban" bronzsisakokban lehûtve a saját vizeletüket esõvízzel keverve itták amíg végül Róma megadta magát (elhangozhatott a híres "Vae victis")

A desztillált víz körüli hozzászólásokon megakadt a szemem
NAGYON NEM MINDEGY hogy milyen módon kezelt "desztillált vizet" ajánlanak fogyasztásra
A "valódi" desztillált vizet (a "pálesz" fõzéséhez hasonlatosan) forralással-elgõzöléssel és külön edényben történõ hûtéssel-lecsapatással állítják elõ. "Visszakacsintva" Arisztotelészre, "Meteorologia" c. mûvében (II.3, 358b16) is utal a desztillációs eljárásra. Ez, hacsak nem került szennyezõdés a rendszerbe, teljesen ártalmatlan. Többszörösen lepárolt desztvizet használnak a biológiai sejtkultúrákhoz vagy pld. ismeretlen oldatok kvalitatív/kvantitatív analíziséhez (anion-kation elemek ill. mennyiségük az oldatban) használják. (Iskolai laborgyakorlataim felidézve- a csapvíz tele van ásványi anyagokkal ami meghamisítja az eredményt ezért a lombikokat/kémcsöveket sokszor át kellett öblíteni desztvízzel és gondosan kiszárítani mivel nemcsak az oldat ionösszetétele volt fontos hanem azok mennyisége is, utóbbinál 0,0001 g pontossággal kellett dolgozni).
A lepárlással létrehozott desztvíz élettani szempontól nem mérgezõ, semmilyen káros hatása nincs azon kívül hogy NEM tartalmazza az emberi szervezetnek szükséges ásványi anyagokat. Ahol nem áll rendelkezésre biztonságos tiszta ivóvíz, ott -ideiglenesen- pótolható desztvízzel (kényszerhelyzetben forralt esõvízzel és hólével) a szervezet folyadékigénye, természetesen változatos táplálkozással pótolva a hiányzó anyagokat.
Hasonlóan (gondoljuk végig az esõ-jég-hó keletkezési mechanizmusát) desztillált víznek tekinthetjük pld. az esõvizet, havat-jeget melyet évezredek óta napjainkig használ az ember öntözésre, tisztálkodásra, fõzésre. Természetes állapotában meginni persze NEM ajánlatos mert általában biológiai szennyezõdések miatt nem alkalmas emberi fogyasztásra akárcsak a kerti kutak szûretlen/kezeletlen vize. Szükséghelyzetek adódhatnak persze, pld. "katonáéknál" oktatják hogy legvégsõ esetben egy tisztább pocsolyára terített ruhadarabon át lehet inni vagy kulacsba merni; bár ehhez adtak még egy fertõtlenítõ tablettát is amit a kulacsba kellett dobni még forrásvíz merítése esetén is mivel a forrásvizek is lehetnek fertõzöttek. Egyszóval, a lepárlással készített desztillált víz ártalmatlan, iható HA a rendszer tiszta volt.
A régebbi (nem zselés) akkukba és hûtõkbe használt, "köznéven" gyakran desztillált víznek nevezett folyadék azonban nem lepárlással hanem ioncserélõben készül és emiatt valóban ALKALMATLAN emberi fogyasztásra. Az ioncserélõben egyfajta mûgyantán eresztik át a vizet, amely megköti a vízben oldott ionokat, helyükre olyanokat juttatva melyek elpárolognak, ezért nagy hõterhelésnél nem rakódnak le ("vízkõ"). Pld. Ca2+ helyett NH4+, ami elpárolog. Elõnye, hogy olcsóbb-gyorsabb eljárás, hûtõrendszerekbe ez is tökéletesen elég de emberi fogyasztásra ALKALMATLAN. Ebbõl senki NE igyon!
Láthatóan "felkapott" lett a desztillált víz (akár pár éve a "mágnesezett PI-víz") talán nem jogtalan a feltételezés hogy üzleti okok dominálhatnak a gyakori ajánlások mögött.
Egy régebbi tanulmány szerint az ásványvíz fogyasztás negatívan korrelál a szív és érrendszeri betegségek kialakulásával ami azt jelenti: akik ásványvizet fogyasztottak, azok kisebb mértékben betegedtek meg az ionmentes vizet fogyasztókkal szemben. A tanulmány végkövetkeztetése elnagyolt magyarításban: "Mivel Észak-Amerika ivóvízforrásai túl magas szinten tartalmaznak Na, Ca, Mg ionokat, az orvosok biztassák betegeiket ivóvízük ásványianyag tartalmának ellenõrzésére és a számukra megfelelõ kiválasztására".
Forrás: Link Journal of General Internal Medicine 2001 március Vol.16. Ez "csak" orvosi intelem.
Az ajánlgatott desztillált víz sztem már a "másik véglet" melynek forgalmazását "a valamibõl élni kell" elv motiválhatja inkább, mintsem alapos orvosi megfontolások.
Záradékul, mégegyszer kihangsúlyozom NEM MINDEGY hogyan készült a desztillált víz amit fogyasztani akarunk. A lepárlással készült víz bátran fogyasztható DE megfelelõ táplálkozással ellensúlyozva hogy elkerüljük a nyomelem- és ásványianyag-hiányos állapotot (nem beszélve a vitaminhiányról).
Az ioncserélt víz amit a "köznyelvben" gyakran desztvíznek neveznek- MÉRGEZÕ senki ne igya!