Bioszféra

Végigmehetnék minden állításodon, de mindegy, hagyjuk. A végén elõtört belõled is az erdész hírportálon is rendre elõkerülõ üldözési mánia. (A civilek meg a zöldek, és fõleg a civil zöldek.) Elhamarkodottan ítéltem.
Akit még érdekel a téma, itt sok mindent elolvashat. Erdészektõl is. Pl. azt is, hogy mennyi a 20 éves akácosok átlagos folyónövedéke, nem egyedi esetet kiragadva.
Link
De nyilván õk sem nyesegették az akácok törzsét, úgyhogy nem értenek hozzá. Azért remélem, az akác mellett most oly hevesen kiállókon is számon kéred, hogy hány ezer ha gyeprõl szorították vissza az akácot.
Azt pedig, hogy egy szakmai kérdésben ide jutottunk, megköszönhetjük annak a bizonyos brüsszeli bürokrata bélának.

A met-társalgóban említetted a kocsánytalan tölgy-elhalást. Mi okozta? Én a 80-as évek vége felé jártan gombász tanfolyamra, ott az elõadók a szilfavészhez hasonló fertõzésre gyanakodtak. Gombászat közben találkoztam néhány katasztrofális pusztulást mutató területtel.

Igazán megtiszteltetés az "értelmes erdészek" közé sorolódni! Bár ez is inkább elméletiséget, sem mint tõmellettiséget jelenti sajnos.
De elárulom - bár a többség tisztában van vele - hogy szigorúan szakmai végzettség alapon, e kitüntetõ tiszteletbeli cím mellett, egy kicsit töris, egy kicsit fõdrajzos, és hogy tovább súlyosbítsam még, elsõsorban humánökológus vagyok.
Még, ha 10 éve dolgozom is az állami erdõgazdálkodásban és két éve viszem a hátamon a szakma 150 éves folyóiratát.
Ez utóbbinak köszönhetõen azonban egy picivel mélyebb pillantásokat nyerhetek a problémás ügyekben, akár ebben az újra hevesen hullámzó akác kérdésben is.
Ami megint csak ott kezdõdik, mint minden ennyire összetett kérdés, hogy az akác fafaj hazai történetének helyi szintû és kellõ mélységû ismerete nélkül (ez nevezzük erdészet- és erdõkezelés-történetnek), illetve a több, mint két évszázados hazai fafaj politika legalább vázlatos ismerete nélkül, kb. annyi értelme van az akácról sarkalatos véleményeket megfogalmazni, mint az ukrán válságról érdemben nyilatkozni annak, aki pl. a Hetmanátus fogalmáról még a norma életben nem hallot.
Ha már értelmes erdész lettem ..had legyek szerénytelen is (csak a cél miatt), és had hivatkozzam magamat kedves szakmai folyóiratomból, az Erdészeti Lapokból.
Link
Átolvasva a cikket a lényeg talán kiviláglik majd, hogy adott területen (ez esetben a történelmi Nógrád megyében)számos ok-okozati viszonyban lévõ abiotikus-biotikus és antropogén (gazdasági-társadalmi) jellemzõ alakította, formálta pl. az akác (és vele a többi fafaj) helyzetét, egy olyan idõszaktól kezdve amikor az erdészet, mint szakma és tudomány még a holdban sem volt.
A jelenünk aktuális akác ügyében nyilván nyakig ott a politika (mindig ott volt!), EP választás, uniós KAP(Közös Agrár Politika), 2014-2020 közötti támogatási rendszerek. Ott a fapiaci közgazdasági helyzet, pl. a hazai akác faanyag konjuktúrája Franicországban. Ott a nemzetközi erdõirtás elleni "küzdelem", pl. a trópusi fafajok kiváltásának lehetõsége (ne teak-bõl vegyél keri bútort a hátsód alá, hanem akácból, ami ugyanolyan jó) és még ezer és egy szál, ami között a súlyos ökológiai kérdések, tények is ott sorakoznak.
Valljuk be kevés ember látja ezt át érdemben és józanul, de a parttalan lövészárokásás helyett mind ökonómiai, mind ökológiai oldalról az egyensúlyt kellene megtalálni és legalább érdemben tájékozódni. Nem pedig a "falka" melyhez tartozom érdekei szerint csaholni, a többiekkel. Persze, kit honnan fizetnek. És itt dõl el. Nyilván senki nem akar munkanélküli lenni.
Nemzeti parkos ökológiai referensek, vagy debreceni botanikusok zöld portálon megjelent cikkének argumentumait lehet ide citálni szépen sorban, de a szerzõk - minden tiszteletem ellenére - több, mint valószínû soha nem végeztek törzsnyesést vagy növõtér bõvítést akác plantázsban, és a szakszerû akácgazdálkodásról nulla felé vergáló gyakorlati tapasztalataik vannak. Ez nem azt jelenti,hogy a biológiai, ökológiai tények nem igazak, de közben ezt ne feledjük el, mielõtt leborulunk a mély igazságok elõtt.
Mert az akáccal elsõsorban jól kell gazdálkodni, jó termõhelyen és erdész(!) szakmai tudással. Ugyanis ez a szakma egyszerre, elméleti, gyakorlati, mûszaki és biológiai tudomány.
Tessék elzarándokolni Mikebudára. Duna-Tisza-közi homokhátság, jó kis arid, humuszszegény, 6-7 AK-ás homoktalaj. 22 éves az az akác erdõ, 20 méter magas árbocakácok törnek az égbe, 23 cm-es mellmagassági átmérõvel. Na az akác erdõ! Pedig ültetvény és mégis diverz (a maga keretei között), élõhely, erdõ. Csak éppen hozzáértõ erdészek 25 éves munkája, amiben minõsített szaporítóanyaggal, tághálózatú telepítéssel, 3-4 évenként növõtér bõvítéssel, rendszeres talajápolással,törzsnyeséssel.Ezt hívják szakszerû állománynevelésnek. Ez egy középhegységi bükkösben ugyanúgy igaz kell legyen, max. ott több lehetõséged van a természetes folyamatoknak teret adni, engedni, kis léptékû és mértékû beavatkozásokkal.
Ez egy szakma.
A kovácsot sem tanítom meg én a vas elemi kémiai tulajdonságaira, mert a gyakorlatból tudja, érti, csinálja. Anélkül, hogy az elem elektronfelhõjét valaha látta volna pásztázó elektronmikroszkóp alatt.
El kell fogadni, hogy a helyes akácgazdálkodáshoz az erdészek értenek, abból is az, aki erre szakosodott és ebben él, évtizedes tapasztalatokkal.
Persze minden társtudományi eredményt fel kell szívni, a talajtantól, a klimatológiáig. De erre van az Erdészeti Tudományos Intézet sok színû és tudású kutatógárdája.
Egy ilyen mikebudai erdõben pedig a többszöri rövid vágásforduló ellenére, azt mondani,hogy nem ad értékes fanyagot, szintén a hozzá nem értõk értelem és szaktudás nélküli szajkózása.Mosolyogni való. Ahogy az is, hogy nem lehet az akác erdõt egy kocsányos tölgyes mellett kordában tartani, mert invazív.Tessék Szatmárba elmenni és a terepen megnézni.Vágásnyiladék, egyik erdõrészlet, másik erdõrészlet, egymás mellett. Nincs betört akác sarj a tölgyesben, mert ápolják, kezelik!
Persze, ha elmarad, nincs pénz rá, nem foglalkoznak, vele, nõjön tönksarjról úgy és amerre és ahogy akar, abból baj lesz. Abból 50-es évekbeli rontott erõk keletkeznek. De ez emberi, közigazgatási stb. tényezõ és nem az akácé, mint fafajé.
Talajkizsarolás dettó lózung. A Mikebudai 6 aranykoronás homoktalajon (!) 17 köbméter a 20 éves állomány évi folyónövedéke hektáronként, úgy, hogy a talajlabor viszgálatok után a talaj szervesanyag-tartalma folyamatosan növekszik, vagyis javul a talajállapot. Atyaúristen!Akác ültetvény alatt.
Májusban be kell kukkantani, milyen aljnövényzet vitalitás van (nem csak csalán és nitrofilek). Na ja, csak éppen a törzsnyesedéket pl. bent kell hagyni az állomány alatt.
A lényeg, hogy minden ellenére a történet arról szól, hogy meg van a veszély, hogy civil és zöld szervezetk gerjedése miatt nem kevés támogatási összeg kerülhet ki a hazai gazdaság véráramából. Még ha a rendelet-tervezet nominálisan nem is foglalkozik vele. Ha beindul a lobby simán el lehet érni,hogy bekerüljön. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ez ellen ne kelljen értelemmel és józanul fellépni, megelõzni. Brüsszelben a dolgok menetét ismerni kell.
Az persze más kérdés, hogy a józan, szakmai egyensúlyt kell preferálni, az akácot a helyén kezelni és értékelni.Ezt pedig bízzuk a szakemberekre.

Elsõ mondatodra a válasz: ebben erõsen kételkedek...
Fõleg most, hogy elolvastam az Agrometeorológia fórumban egy pártatlan, ideológiamentes, igazi szakembernek a témában írt cikkét.
Kár, hogy ilyen szakkérdésekben még mindig könyékig turkál a politika. Láttuk már, mire vezet ez a dunai vízlépcsõ és a Szigetköz példáján...

Most hallottam a Kossuth rádióban, hogy az EU a területén lévõ akácosok kiirtásának elrendelését fontolgatja azon az alapon, hogy az akácfa behurcolt, invazív növény és "kizsarolja" a talaj tápanyagait. (Van elképzelésem arra nézve, hogy miért most, a választási kampány közeledtével lett téma ez a médiában -de meg nem írhatom, hiszen itt tilos politizálni)
Ettõl függetlenül remélem, hogy az eurobürokrácia végül nem ragaszkodik a tervhez, s ha mégis, a magyar illetékesek "elszabotálják" annak valóra váltását.
Tény, hogy az akác nagyon szapora, terjedõképes, s emiatt talán "özönnövénynek" is tekinthetõ. De haszna olyan nagy, hogy amellett eltörpül a veszély, amit az ökoszisztémára gyakorol.
Hazánkba állítólag már az 1600-as évek elején behozták dísznövényként, a XVIII. sz. eleje óta pedig rendszeresen telepítik. Szinte õshonosnak mondható. Nálunk a legelterjedtebb erdõalkotó fafaj. A sovány alföldi homoktalajokat remekül megköti, így olyan területek is hasznosíthatók általa mezõgazdasági szempontból, melyek egyébként nem volnának azok.
Fája remek tûzifa, és bútorfának is alkalmas. Szerszámnyél és szõlõkaró gyanánt pedig szinte nélkülözhetetlen -nem tudom, milyen más fával lehetne itt pótolni.
Ráadásul, a méltán híres magyar méztermelés kb. 50%-át az akácméz teszi ki.
A megkérdezett szakember szerint csak arra kell vigyázni, nehogy a védett területekre betörjön, és megváltoztassa az ottani fajösszetételt.
A mûsorban az is elhangzott, hogy felmerült az akácfa hungarikummá való minõsítése. Nem tudom, ez pontosan mit takar -de ha segíti ennek a növénynek a hazai fennmaradását, én támogatom.