Bioszféra

A kidõlt fákon késõbb majd laskát keress, akkor már úgysem lesz vargánya.

Sok jó szálerdõ van, kerülöm a dzsumbujt ha lehet én is. Komoly széltörés károk voltak az utóbbi idõben, pl. a hírhedt májusi ciklonnál. A zergés helyeket kedvelem, mert azt kevesebben látogatják, viszont jó helyeken sok a gomba. Az utóbbi jó egy hétben már erõsen csökkent mindenütt a vargányák száma az alacsonyabb régióban , a Bükkben. Keress utána konkrétan a bükki vulkanikus elõfordulásoknak, fél siker lehet, és persze ozd majd meg velem is a tapasztalataidat, koordináták nélkül! Az elõttünk álló iszonyatosnak kinézõ esõ fog még hozni vargányákat, meleg a talaj, és elég enyhe idõ várható utána.

Nagyon jók ezek a kommentek, rengeteget tanulok, köszi
Szóval riolittufa... na legközelebb így indulok el, bár picit messzebb kell majd mennem, és másfelé - alighanem
Igen, Répáshuta mellett elég vegyes a táj, a minap rátévedtem egy olyan pöpec meredek mészkõszirtre, hogy majdnem leszédültem róla. Oda kell figyelni nagyon
Na persze gomba, az ott nem nagyon volt, de alig 50 méterrel feljebb állt hegyekben a trombita, csak sajnos szederindák kezdték már talaj felett behálózni.

Amúgy is keresni akarok teljesen más helyet, mert errefelé rengeteg a letört és otthagyott faág, néhol alig lehet haladni köztük... de több éve kivágott, kidõlt fák is egy az egyben vannak sokfelé. Fura.

A gyilkos galócás kommentedre: így igaz, mindenhol volt belõle rengeteg, bükkösben és fenyvesben is!

A gyilkos galóca (sajnos!!!!) nem válogat a talajban! Elég fura tulajdonság a galócák között . A légyölõ csak erõsen savanyú, a császár is savanyú talajon, de még pl. a piruló is elég válogatós. Gyilkos galócát én is találtam már tölgy közelében mezõn(!!) füves , meglehetõsen tápanyagdús helyen, de rábukkantam olyan erdõben is, ahol gyökérkapcsolt gomba alig volt, õkelmének az is megfelelt. (tipikus tápanyagdús talajú erdõk, ahol szinte csak avarbontó gombafajok vannak. A gyilkos galóca számos fafajtához kapcsolódhat a tölgyön kívül.

Tapasztalatom szerint ahol sötét trombita gomba van, ott vargánya és rókagomba is szokott lenni. Persze nem mindig egyszerre tobzódnak. A Bükkösökben kisebb számban vannak vargányák, mint a gyertyános tölgyesekben (általában). A Bükkösök nyári vargányára igazán csak hõségnapokban, és kora õsszel jók, ugyanakkor a mészkerülõ ( csak vulkanikus kõzeten elõforduló , ritkább formáció)) bükkösökben õsszel ízletes , és vörösbarna vargányák vannak, ez a tölgyesekben nincs... Répáshuta igen érdekes hely! Hatalmas mészkõtömbök lábánál, ugyanakkor nem kis területen található ott (is) riolittufa (extra gombás, vulkanikus alapkõzet!) , és más formációk (lökvölgyi formáció) Ezek is több helyen kellõen kisavanyodott, jó gombás erdõket nevelnek. De még a mészkõ alapon sem mindig meszes a talaj. Az erdõtalaj ph- ja sok dolog összetevõjébõl alakul ki. Képes mészkõ alapon is a felszín felõl kisavanyodni a talaj. Ez a terepadottságoknak, tarvágásoknak, fafajtáknak, és még jópár dolognak köszönhetõ. Tapasztalatom szerint ilyen helyeken a mozaikos talaj a jellemzõ. Ezt a különbözõ növénytársulások változásából, és a gombafajokból állapítható meg. Kis távolságon belül egyik részen csak változékony, cékla, sátán...stb tinóru van, kicsit odébb már trombita, vargánya, róka a jellemzõ. Mindenesetre tény, hogy erõsen savanyú talajok (légyölõ galóca, ízletes vargánya) csak vulkanikus talajon alakulnak , hazánkban szinte kizárólag bükkösökben, de leginkább fenyvesekben. A földtan témát csak a felszínen kapargattam, inkább csak a gombáink szempontjából kellõen kisavanyodott talajú erdõk szempontjából. Érdemes utána olvasni, nagyon sokrétû téma, külön témakör lehetne a növénytársulások , amik szintén a jó gombás élõhelyek ismérvei. Érdemes belemélyedni a témába... Az Õrség, vagy a Zemplén bizonyosan még több kellõen savanyú talajú erdõvel rendelkezik , de van a Bükkben, bükkalján is éppen elég. Külön témakör lehetne a bronzos vargányás, császár galócás savanyú talajú bükkaljai tölgy régió, ami szintén tufa háton tanyázik.

"A meszes talaj éppen a legértékesebb gombáknak nem jó : Vargánya, róka, sötét trombita."

Hát nem tudom, de Répáshuta mellett annyi volt a trombitagomba a hétvégén, hogy kasználni lehetett volna A vargánya tényleg ritka, rókát pedig még egyet sem láttam, de ez a trombi idén jól elszaporodott

Ha lenne idõ meg pénz, kinéznénk egyszer már a Zempléni-hegységbe is... az is vulkanikus.

Felénk ez is elõfordul a mérgezõ piruló õzlábak közül (Macrolepiota rhacodes):

Link

A talajok kilúgozódására: A gyilkosgalóca a savanyú talajt kedveli, mégis találtam néhányat felénk az Alföldön, gyakorlatilag vaksziken, tölgyfák alatt. Ha a mésztartalom lecsökken egy kis területen (pl. a fa által "begyûjtött" és a törzsön lefolyó víz hatására, a talajra általában nem jellemzõ fajok is belakhatják - be is lakják - a területet.

Szívélyes üdvözletem! Hát, a reneszánsz elmék tényleg hiánycikkek korunkban -pedig elkelnének.

A behurcolás, illetõleg egyes fajok természetes térnyerése érdekes kérdés. Elvileg elõfordulhat, hogy addig nem látott, gombászok által nem ismert, de valamelyik õshonos fajhoz nagymértékben hasonló mérgezõ gombaféleség kerül be hazánkba. Bár én ilyen esetrõl nem tudok, de észnél kell lenni.
Azok a francia gombaszedõk elég buták lehettek, mert a rozsdasárga tölcsérgomba rossz ízû, illetve gyanús faj a szakkönyvek szerint.
A begöngyölt szélû cölöpgomba ellenben roppant érdekes eset. Ezt a gombát valamikor ehetõnek tartották. A késõbbi könyvek (az én könyveim is) kivétel nélkül súlyosan mérgezõként tartják számon.
Dr. Krébecz nagyon érthetõen leírja, mirõl van itt szó. Ebben a gombában szó szoros értelemben vett méreganyag nincs. Elsõ fogyasztáskor soha semmiféle panaszt sem okoz. Viszont olyan fehérjét tartalamaz, melyre az emberek nagy része erõsen allergiás, mégpedig anafilaxiás formában. Olyasmi ez, mint a penicillin (mely szintén gombafehérje!) allergia. Az elsõ adag nem vált ki reakciót, csak allergizál. A második evésre (injekció beadásra) viszont anafilaxiás reakció (sokk) támadhat, ami nagyon súlyos, halálos is lehet.

Igen , egyetértek a módszereddel, kellõ alapossággal, gyakorlattal biztonságos, én sem vagyok vizsgázott, és nem járok gomba vizsgálóhoz sem. Közöttük is nagy különbségek lehetnek. Azért ne feledjük több ezer nagygomba faj van hazánkban, mi pedig az adott gomba csoportokon túl néhány tucatot, és a mérgezõ hasonszõrûeket ismerjük, egy felkészült szakember pedig nagyon sokat, és napi szinten tisztában van az esetleges újdonságokkal. Nem árt megpróbálni követni ezeket a dolgokat, fõleg a mérgezõ témakörben, hiszen pl. a begöngyölt szélû cölöpgombát is fogyasztották sokáig, pedig igen veszedelmes mint késõbb kiderült. Szerencsére koromnál fogva véletlenül sem tartozhattam e körbe... Aztán elõfordulhatnak behurcolt fajok, hiszen egy más kontinensrõl behozott, és aztán kivaduló fa, bokor gyökérkapcsolt gombája is megélhet , honosodhat. Távolkeleti vendégmunkások fogyasztottak gyilkos galócát, mert hasonlított valami ottani ehetõre. Az atlasz hegységben honos gomba megtalálta a számítását az Alpokban, ez valami ehetõ tölcsérgombára hasonlít. Ezt a facebookon találtam, egy gombaszakértõ írta:

" 1998-ban egy társaság (amatõr gombaszedõk) tagjai betegedtek meg, miután egy általuk rozsdasárga tölcsérgombának (Lepista inversa) tartott fajt szedtek és ettek a francia Alpokban. A tünetek különbözõek voltak a migréntõl a végtagzsibbadásig, bénulásig. A 7 mérgezettbõl aztán 2 meg is halt, 3 hosszú idõ és gyógykezelés után, 2 viszont gond nélkül épült fel. Végül a mikológusok meglelték a bûnöst, a Marokkóban, a Magas-Atlasz fenyveseiben honos Clitocybe amoenolens nevû tölcsérgomba személyében, melynek mérgezõ mivoltára semmilyen korábbi adat nem utalt. Azóta Franciaország után Olaszország fenyveseiben is észlelték már, terjedõben van..."

Ezért (sem) túlzás a nagy óvatosság, és kell a gombát a helyén hagyni a legkisebb kétség esetén is! Illetve ismerni minden határozó bélyegét. Igazán kosárba való néhány tucat faj van, számos ehetõvel nem foglalkozom, mert kitûnõ ehetõeket tudok szedni helyettük.
Kóspallag egy híres gombászhely, vulkanikus alapkõzet lehet ott, a legjobb gombás helyek ezek. Felénk riolittufa (is) van, ez talán a legjobb gombalelõ alapkõzet, jó savanyú talajú erdõk talaja. Ugye milyen furcsa a mészkõhegységnek kikiáltott Bükkben? (A meszes talaj éppen a legértékesebb gombáknak nem jó : Vargánya, róka, sötét trombita). A mészkõ alapon is van kisavanyodott erdõtalaj, tehát elég jó gombás erdõ, a mész nem jön ki a felszínre, kilúgozódik, illetve mozaikos jellegû erdõtalajt is képezhet, ahol kis területen belül megtalálod egyik folton a sátán, gyökeres, változékony tinórut (meszesebb talaj), következõ folton már a trombita gombát, vagy nyári vargányát. Igen, helytálló a megállapításod, az ilyen vulkanikus hegyek hegylábai, de jó nedvességtartó oldalai , sõt még a hegyhátai is jó gombás helyek lehetnek, természetesen nem mindegy a tájolása sem. (Délies oldalak csak ritkább idõszakban jók.)

Szia.
Én a télálló kaktuszokkal vagyok úgy, miszerint egy ÉLET nem elég ezen növények teljes megértéséhez...
Folyamatos a tudásszomjam. Egyszerûen még mindig azt érzem, hogy nem tudok róluk eleget. Emlékszem, már általános iskolában kitûntem a többiek közül, hogy milyen jól boldogulok a térképek világában. Egyszerûen szerettem tanulmányozni õket. Elvarázsoltak. Mindig arra gondoltam, hogy ott vagyok, amit éppen nézek. Valahogy így rögzült belém rengeteg információ. Ösztönösen cselekedtem. (Talán ez a legjobb határozószó rá)
A görcsös, megfeszülõ tanulásnak sohasem voltam a híve. Mindig a lassú, elmélyedõ elemzésben hittem. A gyorsan növõ dolgok sohasem érnek be.

Ja, csak most vettem észre ezt az írásodat. Ezek szerint a Chlorophyllum molybdites nem azonos a piruló õzlábgomba varians hortensis-ével. Ennek persze gyakorlati jelentõsége úgysincs -errefelé még nem találtam pirulót se, nemhogy ezt a Chlorophyllum-ot. A nagy õzlábgomba viszont a szomszédos középhegységekben: a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, sõt, a már említett gönyûi homoki vegyes erdõben is tömeges.
Az amatoxint tartalmazó vörhenyes õzlábgomba igen komoly fenyegetés volna, ha óriási méretbeli különbség nem lenne közte, és a nagy õzlábgomba között. Emiatt viszont az összetévesztés kizárt, hiszen a vörhenyes õzláb szegfûgomba méretû gombácska. Szerencsére egyébként se gyakori errefelé: én csak párszor láttam sok-sok gombász-túrám során.
A magam számára szabályként fogadtam el, hogy apró termetû gombákat nem szedünk és nem fogyasztunk. Ez alól csak a szegfûgomba lehet kivétel, mert annak külleme, illata, nemkülönben termõhelye annyira jellemzõ, hogy ez a gomba összetéveszthetetlen (normális gombaszedõ számára)
Ha kerüljük az apró gombákat, eleve kizárunk több erõsen mérgezõ, ill. gyanús fajt -um. az említett vörhenyes õzlábat, aztán az összes susulykát, a parlagi tölcsérgombát, a gyanús és mérgezõ kígyógomba féléket.
A nagy termetûek között igazán súlyosan mérgezõ aránylag kevés van, és ezek jól felismerhetõk: a galóca nemzetség gombái, a redõs papsapka (nagyon jellegzetes, összetéveszthetetlen), a viaszfehér tölcsérgomba, a nagy döggomba. És több talán nincs is. Illetve ott van még a sárga kénvirággomba, de az erõsen keserû.

Természetesen én se úgy gondoltam, hogy valaki éveken át a könyvtárban ül, majd utána megpróbálja a "terepen" alkalmazni az olvasottakat. A gombászásnál a könyv és a gyakorlat kéz a kézben jár.
Csupán azt akartam kifejezni, hogy szerintem nem feltétlenül kell szervezett tanfolyamon részt vennie annak, aki kedvtelésbõl szeretne gombát szedni, biztonságosan.
Gombaügyben senkiben se bízok, csak magamban. Nagyon aggályos vagyok, ezt tudom is. Egyszer a feleségem öreg nagynénje beállított hozzánk egy szatyor gombával, amit õ lila pereszkének mondott.
Udvariasságból elfogadtam, megköszöntem a néninek, de aztán az egészet a szemétbe dobtam. Mert az a gomba nem lila pereszke volt, hanem valami tölcséres kalapú, agyagszürke gomba, a tönk alján lila színezettel. Késõbb olvastam, hogy ez a lila tönkû pereszke, jó, ehetõ gomba. Utólag kicsit sajnáltam a nénit, de nekem kemény gombaszedési és fogyasztási elveim vannak. Bemondásra talán még a szakértõnek se hinném, hogy jó az a gomba.
Az ehetõ gombák többsége egyébként nagyon jól felismerhetõ, és rossz szemû, felületes, vagy szélkelep az az ember, aki az egyik gombafajt összecseréli a másikkal. De ha a legkisebb kétségem felmerül még a jól ismertnek vélt gomba azonosságát illetõen is, meg nem eszem.
Utána néztem az általad említett Chlorophyllum molybdites-nek. A Dr. Krébecz féle gombaatlasz nem tud róla, bár azt megemlíti, hogy a piruló õzlábgombának több változata van, melyek közül az un. varians hortensis, azaz a kerti változat okozott már súlyos tünetekkel járó mérgezést. A Wiki-n egy angol nyelvû szócikket találtam, mely szerint a Chlorophyllum molibdites az USA keleti részein, ill. Kaliforniában fordul elõ. Feltûnõ, nagyra növõ, a képek tanúsága szerint teljesen õzlábgomba-szerû:

Link

Tipikusan kultivált területeken, gyepes helyeken, parkokban terem. Elég heves, de csupán gyomor-béltünetes mérgezést okoz -tehát mérgezése inkább csak kellemetlenség, nem pedig tragédia.
Azon gondolkodtam, hogy a Chlorophyllum molybdites vajon nem azonos-e a Dr. Krébecz-féle piruló õzlábgomba változattal, a szintén kertek környékén elõforduló varians hortensis-el.
Egy a lényeg: a mi közönséges, sokszor tömegesen elõjövõ, és rántva kitûnõen finom nagy õzlábgombánkkal (Macrolepiota procera) már csak termõhelye miatt sem téveszthetõ össze.Igazad van egyébként abban, hogy a termõhely roppant fontos a meghatározásnál. Nagyon nem mindegy, hogy a gomba erdõn, vagy réten-legelõn található. Erdõben mindig meg kell nézni, milyen fák vannak a környéken, mert ez a gyökérkapcsolt fajok meghatározásánál döntõ momentum. Vegyes erdõben megtévesztõ lehet, hogy pl. a kéttûs fenyõkkel gyökérkapcsolt fenyõtinóru tölgyfa tövében nõ, vagy lombos fákkal gyökérkapcsolt gomba fenyõ alatt. De a közelben ilyenkor is mindig megtaláljuk a szimbiotikus partnert. Egyébként a gyökérkapcsoltság érdekes kérdés. Úgy tûnik, mintha lennének olyan fajok, melyek váltogatni képesek fa-partnereiket. Például a Balatonalmádi-Káptalanfüreden emelkedõ Kõ orra oldalában tölgyerdõben találtam vörös érdestinórut, holott se közel, se távol nem volt egyetlen nyárfa se látható. A gombák között nem ritka az óriásnövés sem. Sok évvel ezelõtt a csopaki Kopasz-tetõn (mely nevével ellentétben szép, telepített feketefenyvest hordoz) tányérnyi kalapú, 20-30 deka súlyú fenyõtinórukra bukkantam. Pedig minden szakkönyv azt írja, hogy ez a gomba csupán kis, közepes termetû.
Végül, ha már ilyen jól "begombásztunk", mondok egy rendkívül jó gombatermõ helyet. Néhány hete a Börzsönyben kirándultunk, Kóspallagról mentünk fel a Nagy-hideg-hegyre. A jelzett út a kis-inóci turistaháztól indul, erõsen emelkedik, és mindvégig többé-kevésbé sûrû erdõben halad. Azokban az erdõkben annyi volt a gomba, amennyit életemben sehol se láttam. Szó szerint zsákszám volt ott mindenféle galambgomba (közte sok kékhátú és varas), elég sok ízletes vargánya, barna érdestinóru meg még a fene tudja, mi nem. Talán a vizet el nem nyelõ vulkanikus kõzet az oka, mely a sok csapadék- vizet egyenesen a hegy lábához vezeti le?

Chlorophyllum molybdites - rõl : A cikk már elavult, már találtak vadon hazánkban azóta.

"...fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló õzlábgombától (Chlorophyllum rhacodes). Sajnos tényleg mérgezõ, erõs hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetõen egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színû. Emiatt lesznek az érett termõtestek fehér lemezei zöldes színûek ...."
Link
Kis termetû õzlábakról: (gyilkos galóca tipusú mérgezõ anyagok)
...." A kis termetû õzlábgombák között számos (kb. 10) amatoxin-tartalmú fajt írtak le. Ilyenek például a húsbarnás ( Lepiota brunneoincarnata ), a vörhenyes ( L. helveola ) vagy a rózsás ( L. subincarnata ) õzlábgombák. Ezek az apró õzlábgombák nehezen határozhatók, ajánlatos ezért valamennyit, de különösen a vöröses, barnás vagy lilás képviselõiket elkerülni!....
Link

Csak mert õzlábgomba szezon van....

A gombászatot gyakorlat nélkül, kellõ terepen töltött idõ nélkül nem lehet megtanulni, a könyvek alapvetõ segítségek természetesen. Osztom az általad leírtakat, nagyon fontos még sok esetben az élõhelyre is figyelni.
Vigyázni kell az õzlábgombákkal, a nagy õzláb biztonsággal fogyasztható. Az elmozdítható gallér, peremes gumós tönkbázis, kígyóbõrszerû tönk mintázat az ismertetõ jele többek között. A piruló õzlábra nagyon figyelni kell!! Hasonló fajok vannak , amik között mérgezõ is akad, illetve a "megárthat " kategória. Ilyen a kerti õzláb is, de van ám sokkal veszélyesebb fajta : Chlorophyllum molybdites
A kis, szegfûgomba méretû õzlábak között amatoxint tartalmazó is van, kerülni kell. Szintén kerülni kell a pókhálós gombákat, hatalmas fajcsoport, jónéhány mérgezõ, és bizonytalan, ismeretlen hatású faj található közöttük.
A vöröses nyálkásgombát kedvelem, csakúgy mint a rizike féléket, bátran ajánlom, nagyon felületes aki bármivel is képes összetéveszteni.
Donnie! OK, de kifejezetten magasabb régiók miatt írtam, (5 - 600 m felett), jellemzõ hogy a szezon alacsonyabb régiókban indul, majd egyre magasabb, hûvösebb területekre terjed át, miközben az alacsonyabb részek már kiszáradnak, a magasabb területeken akkor van elég hõösszeg, és ott még van nedvesség.(Persze sokat számít a szélnek kitettség, tájolás is.)

Ebben az esõs idõben tényleg sok gomba terem. Vigyázatok a megevésével, mert erre délen is sok gomba "üti fel a fejét" és sajnos vannak balesetek.
Link