Bioszféra

Fára felakasztott csécsi szalonnát tettem ki a cinkéknek pár éve, nagy hóban. Zárt köd volt, de amikor kiraktam, hallottam beszélgetni a fejem fölött a két helybeli hollót. Másnap a 40 dkg szalonnának se híre, se hamva... a madzag is eltûnt.- pedig reméltem, hogy egész hétre elég lesz a cinkéknek. A kert végében héja szokott pihenni a szakadék fölötti tölgyfán, lehet h. az vitte el, vagy a hollók. (Friss lábnyom a fa alatt nem volt, az enyém is behavazva.)

Lefotózni most sem tudtam, de sikerült távcsõvel szemügyre venni a korábban említett ragadozót :-) Bár tollazata távolabbról félrevezetõen homogén de binokulárban felismerhetõ volt hogy sötét változatú egerészölyv. Testmérete is a fajára jellemzõ felsõ határnál járhat, bizonyára idõsebb példány. Bár mókusnál nagyobb prédát ritkán ejt ("mérethatár felett" csak súlyosan sebesült vagy haldokló állatokra támad) macskám "szkeptikusan" elbújt.
Az egerészölyv látogatásainak oka : "hétvégis" szomszédaim tettek le húsos ennivalót Tomi kutyának a kert túlsó végében, azt "sasolta" az egerészölyv. A kutya pedig érdekes módon respektálta, nem rohant oda enni hanem állt és nézte - nekem nagyon úgy tûnt hogy mindkét állat tartott egymástól. Az egyébként ingerlékeny és harcias kutya tanulhatott egy korábbi esetbõl amikor egy feldühödött feketerigó fiókája védelmében kevés híján kiverte a szemeit. Tomi meghátrált elõle (fotóit mutattam akkoriban) mert a rigó csak a kutya szemeit támadta csõrével. "Félelmetes" ellenfél a feketerigó, szárnyat se bontva mint egy rakéta pattan a levegõbe elõreszegzett csõrével Link a facsúcsért vívott légiharcban. Szárnyra kelve szinte követhetetlenek villámgyors manõverei, anno Tomi se tudta hová kapjon csak kaffogott a levegõbe, végül eloldalgott a nála sokkal kisebb feketerigó elõl. Ennek az emléke "kísérthette" :-)
Filózom hogy Tomit a kennelbe zárom és "csalit" teszek ki az ölyvnek, hátha értékelhetõ fotót is "lõhetek" róla

Télember "kicsi a világ". Eltérõ idõben de térben azonos helyen fordultunk meg, ennek valószínûségi rátája, foglalkozásod révén nagyobb esetünkben
B.füreden lábadozásom idején Veress professzor és dr. Tihanyi kezelt. Az ápolók lelkiismeretesek és kedvesek voltak. Csak jó emlékeim vannak Füredrõl pld. szabadon bejárhattam az IT központba (bár vittem magammal laptopot, a gesztus jólesett, hiszen 1976 óta koptatom a billentyûket, "életem része" a számítógép és ez így is marad halálomig vagy szellemi elborulásomig)
"Pro memoria" Link

"....a balatonfüredi szanatórium "honvéd-szárnyában"

Anno közel egy évet dolgoztam ott. Igaz, ez 1989-ben volt. (Kéthelyi, Fekete, Sulyok, Héczey stb. doktornõk)
Szerettem ott lenni, sok szép emléket õrzök arról az idõszakról.

B.hópihe, a macskám sem kis darab de ez a "pulykaméretû kendermagos" összességében nem tûnt egerésznek. Inkább úgy tûnt, simán gerincét törné négylábú rágcsálóvadász kollegájának... Amennyire megfigyelhettem, jól fejlett erõs csõre-karma/testmérete volt hozzá.
A macska helyében én is eltûntem volna a bokor mélyén, jobb az óvatosság
Ma a "tizenegyedik másod-születésnapom" is ünneplem, túléltem sürgõsségi szívmûtétem (három eret ültettek be) és nagy tudású orvosaimnak (Böhm professzor és stábja)- kitûnõ sebészemnek (dr. Kaiser sebészfõorvos)-lelkiismeretes ápolóimnak a szívkórházban és a balatonfüredi szanatórium "honvéd-szárnyában" (KIEMELEM - egy fillért sem fogadott el senki!) köszönhetõen, túlélve a mortalitási statisztikák kritikus periódusait, itt vagyok közöttetek féloldalnyi kávé+pipa filóimmal, kinek-kinek örömére vagy bosszuságára..
Ebben persze szervezetem is közremûködött. "Szokatlanul gyorsan" épültem fel amit én a kamaszkorom óta folytatott rendszeres természetjárás/sportolás (túrázás, kerékpározás, sielés, vitorlázás) "következményének" tartok. A focit sose kedveltem, inkább súlyemelést, boxolást, közelharcot gyakoroltam "kiegészítõ sportként" és a mai napig végzek tai-chi és jóga elemeket naponta.
Életelvem: tudni kell TÛRNI és VÁRNI, nomeg nehéz helyzetben is NEVETNI. A bosszankodás és önsajnálat nem vezet sehová ellenben cselekvésképtelenné tesz... Régi kínai mondás: "A sebes folyóba esett bölcs nem vesztegeti erejét hiábavaló vergõdéssel és segélykiáltásokal, hanem tétlenül sodortatva magát nyugodtan VÁR a kedvezõ helyzetre amikor cselekedhet, de akkor tigrisnél gyorsabban teszi".
Mivel a "nagy kendermagosról" beszéltünk, bocsánatot kérek a kitérõ miatt
T. Modik, ha úgy gondoljátok, töröljétek.
Mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt kívánok tisztelt fórumkollegák és Metnet/Bioszféra
Az ominózus madár fotóját hozom amint tudom

B.hópihe - Gulyasme köszönöm :-) Magam is hajlok afelé hogy ölyvféle mert vizuális emlékeim felidézve sötét, mélybarnás színhatású, de tollazata összességében valóban "kendermagos" jellegû volt. A termete és szárnyfesztávja tûnt szokatlanul nagynak, ámde a "pulykaméret" is illik rá azzal a kis módosítással hogy "jól kinõtt pulyka" mivel testméretét jól összevethettem a közeli, ismert méretû tereptárgyakkal
Repülése szép és magabiztos, kitárt szárnyakkal "ledobta magát" a fáról, pár szárnycsapást tett amíg a fa mögé került, majd "szélbe fordult" és attól kezdve "vitorlázva" elsiklott egy tõlem kb. 100 m-re lévõ betonoszlop tetejére (repülésirányából úgy tûnt hogy lehetõleg a terebélyes fa jó rálátást akadályozó fedezetében akar maradni, egyúttal kihasználta a jó irányból érkezõ gyenge szellõt).
Lehet hogy csak macskahúsra fente a csõrét mert épp a kertben kóricált a macskám, azonban hirtelen egy bokor alá futott és elbújt A konyhaablakból láttam az egészet, a madár leste még, de sajnos elrebbent amikor kiléptem fotózni A macska félthette tõle a bundáját, mert a "légiveszély" elmúltával elõbújt, odajött hozzám és bekéredzkedett a házba ahonnan ki sem jött estig