Bioszféra
Mindig csodáltam, aki ennyire magabiztosan ért a gombákhoz.
Pedig annak idején gyerekkoromban, nagyapám tanítgatott erre (is). Ő olyan volt mint egy élő természeti lexikon. Sajnos tizedére sem emlékszem mára.
Persze, mint (szinte) mindent - rengeteg tanulással ezt is meg lehet tanulni, csak nálam egyedül az gond, hogy szerintem akkor sem bíznék magamban.
Folyton azon morfondíroznék, hogy: Igen, látom, és tudom hogy ez mi!
Izé..., na várjunk csak egy kicsit! Biztos az, vagy csak nagyon hasonlít??
Pedig annak idején gyerekkoromban, nagyapám tanítgatott erre (is). Ő olyan volt mint egy élő természeti lexikon. Sajnos tizedére sem emlékszem mára.
Persze, mint (szinte) mindent - rengeteg tanulással ezt is meg lehet tanulni, csak nálam egyedül az gond, hogy szerintem akkor sem bíznék magamban.
Folyton azon morfondíroznék, hogy: Igen, látom, és tudom hogy ez mi!
Izé..., na várjunk csak egy kicsit! Biztos az, vagy csak nagyon hasonlít??
Szép, de a csövek magassága alapján, érdestinóru is lehet. A gesztenyetinó húsa, fiatalnak parafa szerűen kemény. A barna érdestinó (Leccinum scabrum) húsa nem váltja ádázul a színét, és az illata aromásabb. Fiatalnak finom mindkettő, öregnek elültetni való a kertben. - Bocsánat a késői válaszért, tegnap én is gombásztam... elaludtam. - Most már én is a szárítani való gombát keresem, ha az erdő is felszárad... egyelőre megy a ruhapakolás, függönymosás, a lakás tiszta pára. Tegnap a rizikéknek nagyon örültem, van már "Hexenröhrling" is, utóbbi vajpuha finom, ha zsíron megfuttatva 20 percig főzzük (pl. gombás rizsnek). - és úgy tapasztalom, hogy másnap is " illedelmes ", jó gomba. Azért nem reklámozzuk, mert sok mediterrán fajjal (Caloboletusok, Rubroboletusok, Imperator) keverhető össze, és azok ártalmasak.
Gesztenye-tinóru akar lenni, de VÁGJAD KETTÉ és akkor emeletesen üregek vannak a tönk húsában. A gesztenyetinóruból ami kékül, az védett, értékes és helyén hagyandó, a többi finom és megenni való.
Piliscsaba-körtúra, 12 km, soksok őzláb (barnagyűrűs és csipkés) , jutott a túratársaknak bőven. Szép adag szegfűgomba, és a csábos sárguló csiperkék között is megbújt egy-egy ehető sereg... Halommal a fenyőtinóruk, sajnos öregecskék, és szép szögletes széteső-pöfetegek a mezőn. Mindez ádáz szélben és ragyogó napsütésben. A kezem még barna foltos, a sok bébi fenyőtinótól, akiket tegnap szedtem Tétényben az eső után, és azonmód lefagyasztottam meghámozva. Ha nem tudnám, hogy megáztak, az érettebb példányoknak is lett volna keletje, de így ott maradtak - tegnap is, ma is...