Fotóiskola

Jaj, ezen átsiklottam, bocsánat

Köszi az elismerést, lassan-lassan megy bele tartalom is

Nem ilyen mélységekben nem társalogtunk
A fotót sajnos nem tudom megmenteni, beteszem, úgy, ahogy van. Fel lehet ismerni, hogy ki van a képen, de semmi több

Azt nem is meséltem, hogy Balatonfüreden "találkoztam" Kern Andrással Éppen úton voltam a kikötõ felé, amikor nem messze onnan egy kocsibellóra behajtott egy autó az orrom elõtt - a kormánynál Kern András. A kamera a nyakamban lógott, de nem lõttem azonnal, továbbsétáltam vagy 10 m-t a feleségemmel, közben elmagyaráztam neki, hogy ki is az illetõ úr Mivel az illetõ úr a kocsiban ülve maradt, én meg nagyon tekintgettem az irányába, már sejthette, hogy mi jön. OK, odamegyek Jelzem, hogy hát tekerje le az ablakot, de - ugyan kissé értetlen tekintettel nézve a kutyájára - inkább kinyitotta az ajtót.
"Jónapotkívánok!"
"Jónapot... ***értetlen tekintet***"
"Ne haragudjon, de készíthetnék egy képet önrõl?"
"De mér akar maga engem lefényképezni?" (a szokott stílus )
"Mert tetszik, amit csinál, a szerepei, a kabarék, stb..."
"Ahh..." ***megenyhült*** "hát jóvan, de olyan szép azé nem vagyok, mindegy... meg különben is, nemrég leoperáltak valamit az orromról... de ez magát nem zavarja..."
"Nem zavar"
"És ez milyen cég vagy újság?"
"Egyik sem, saját magamnak lenne..."
"Na jól van, há fotózzon... ***mosolyog***
ÉS EKKOR, LÁNYOS ZAVAROMBAN ELFELEJTETTEM A SPOTMÉRÉST. Kern András ül az autóban az árnyékban, odakint tombol a napsütés... Ígyhát maradt egy igen rosszul sikerült kép (már beszkenneltem, ha valamit ki tudok hozni belõle, beteszem), és egy élmény
"Köszönöm szépen"
"Szívesen, minden jót"
"Viszontlátásra"