Globális jelenségek

Globális következtetéseket valóban veszélyes csak egy mo-i adatból levonni. Ha egyáltalán van olyan város, ami leginkább jelzi az országos képet, akkor az Budapest. Annál az egyszerû oknál fogva, hogy az ország középsõ részén van. Ráadásul éppen rajta van a Szlovénia felõl érkezõ frontoknak, ahogy az ÉNY-inak is.

Ez azt hiszem egyértelmû volt,hogy nem országos,hanem helyi adatokkal rendelkezem,vagyis összevetni nem Mátészalka,hanem Pápa környékének idõjárását tudom idõben.Országos átlagokat nem számoltam,de ebbõl is látszik,hogy ilyen mini államocskában is óriási eltérések vannak hónapok,évszakok vagy évek idõjárásában és attól függõen,hogy ki hány hely adatát nézi homlokegyenest ellenkezõ következtetésekre juthat(én is természetesen ).Hát ha még globális következtetésre próbál jutni...

NÁLUNK
Ezt tessék mindig hozzátenni, ha 1987-et és 2003-at hasonlítod össze, mert országosan a 2003-as volt a hidegebb, csupán ÉNY-on volt eltérés. Ennek pedig az oka, hogy a tágabb értelemben vett Kisalföld kimaradt a nagy februári havazásból, ezáltal a február kevésbé volt látványosan hideg.
2003-as februári zord napok száma:
Kecskemét 17
Szeged 17
Debrecen 13
Pécs 8
Nagykanizsa 10
Budapest 7
Gyõr 3!!!!!!!!!!!!!

"..de ha jól emlékxem az inkább már pozitív anomáliával zárt(jan-febr)..."-írtad:itt a baj - már arra is alig emléxünk,hogy 7 hónapja mi volt,mégis sokan 50 évekre is pontosan emlékeznek,hogy hideg vagy havas telek voltak,sõt 50 éve nem éltek,de tudják,hogy a mostani telek havasabbak....

Jól emléxel:bõdületesen enyhe(de nem abszolút rekorder)hónapokkal kezdtük az évet,bár 2 hét hidegebb,itt-ott havasabb is volt.Több mint 30 éve azért végzek idõjárási feljegyzéseket,mert az emlékezet nagyon gyenge...
Így adataim is vannak pl. arról,hogy itt 1987 tele hidegebb volt pl. 2003-nál..

Maximálisan egyetértek (nem szokatlan, így szoktunk, he-he), a hómennyiség-vizsgálat nagyon kényes területe a klimatológiának, az általad is említett okok miatt.
Sok visszacsatolás van, makrocirkulációs típusokra leszûkítve még messze nem elég mélyebb következtetések levonására.
A Kárpát-medence hómenyiségeinek jelentõs részét adó mediterrán ciklonok külön vizsgálata indokolt.
Erre született egy nagyon kimerítõ viszgálat a Bartholy-munkacsoportnak, amiben leírják, hogy az 1957-2002-es idõszakban a nyári és téli med.ciklongyakoriság csökkent, ám az õszi erõsen növekedett, ám az Adria-vidéke erõsen növekedett, a klasszikus genovai-ág rovására.
Eme vizsgálat a 2002-tõl tartó növekedõ ciklontrend elõtt készült, ráadásul önmagában a vizsgálat általánosságban készült, hómennyiségekre nem szûkített.

Köszönöm szépen a kimerítõ választ, én is elmentettem.

Bizony, pl. a szinte etalonnak számító fehér Karácsonyok ügyében is korrekt tanulmányokat készített a Szolgálat (sajna most nem érhetõ el), amiben meglepõnek is tûnhet, hogy a 90-es évektõl az elmúlt 100év átlagát felülmúló az arányuk, több mint a "bezzeg régen" idõszakban (átlag két generációval a jelen elõtt).

A havazással kapcsolatban elég nehéz lenne szignifikáns trendeket, változásokat felállítani. Nem elég azt megvizsgálni, hogy az adott makrocirkulációs típus, amely pl a mediterrán ciklnoknak kedvez, hogyan változik. Ugyanis tudjuk jól, hogy akár 50 km-en is múlhat, hogy az ország kap havat vagy sem.... és ez az 50km nem fog meglátszódni a kódolásban. Egy olyan mediterrán ciklonos helyzet amely országos több tíz centis havat adott, kaphat ugyanolyan kódott, mint azon társa mely 100 km-el lejjebb pakolta le a havat kihagyva az országot. Másrészt én sem nagyon emlékszem olyan kutatásokra, amelyek arról számoltak volna be, hogy több évtizedes skálnán nézve csökkent volna a hõmennyiség telente.
Egyik idevágó cikk - amely hasonlóan megállípítja, hogy szignifikáns változás nem detektálható -:

György Babolcsai and Tamás Hirsch
Characteristics and synoptic classification of heavy snowfall events in Budapest for the period 1953–2003
Part I
IDÕJÁRÁS
Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service
Vol. 110, No. 1, January–March 2006, pp. 1–13
Link
Tamás Hirsch and György Babolcsai
Characteristics and synoptic classification of heavy snowfall events in Budapest for the period 1953–2003
Part II
IDÕJÁRÁS
Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service
Vol. 110, No. 2, April–June 2006, pp. 155–173

Hú, ez nagyon-nagyon hasznos, köszi, el is tettem a kedvencek közé. Ebbõl sokat lehet tanulni.

A kódok a Hess-Brezowsky féle makroszinoptikus típusokat jelöli.
Ezen az oldalon az egyes kódokhoz tartozó helyzeteket lehet megtekinteni:
Link

Például a HFNa - (Hoch Nordmeer-Fennoskandien, antizyklonal):
Link
Anticiklon a Norvég-tenger és Fennoskandinávia felett.

Itt maga a katalógus is megtalálható minden napra, 1881-tõl 1998-ig pdf formátumban letölthetõ egyben:
Link

Ja, igen, ez is így van.
Egyébként nálunk általában úgy volt sok hó, hogy egyszer leesett tél elején, és aztán majdhogynem az maradt meg egész télre. 2006-ban semmi nem esett, ami 2007-ben esett, az elolvadt 2 nap alatt. Nálunk ez volt a változás az utóbbi évekhez képest, de a helyzet tájegységenként is eltérõ. Azért szerintem az éghajlatváltozás nem olyan gyors, hogy búcsút kéne mondani a 2006 elõtti teleknek

Ha azt nézzük, hogy 1999 és 2003 telén olyan mennyiségû hó esett, amivel általánosan mindenki elégedett, ezen kívül még talán 2 év volt, amikor legalább az ország egyik felén normális mennyiségû hó hullott, akkor az utóbbi szûk évtizedre azt lehet mondani, hogy viszonylag egyenetlen elosztásban, de normális mennyiségû hó esett. (mondva úgy, hogy emlékszünk a 2006/2007 télre)

Az a baj, hogy ilyen átlagos lehulló hómennyiséghez nem lehet 4-5 évet figyelembe venni, itt már évtizedek prezentálhatják a csökkenõ vagy éppen növekvõ tendenciákat. Én csak azt mondom, hogy a szinoptikus klíma változása (téli medek csökkenése) arra enged következtetni, hogy kevesebb esélyel hullik jelentõs mennyiségû hó. Viszont Cauchy mondta, hogy a szabadegyetemen nem ezt mondták, lehet mégsem annyira szoros az összefüggés, mint ahogy én gondolom.

Egyébként nálunk hosszú idõn keresztül volt legalább 10 cm hóréteg januárban, ami ugyancsak igazolja Cauchy-t.

"évenként elég egyenetlen az eloszlás": Tavaly nálunk éppen Újévkor, és jan. 5-én esett öszsesen 4cm hó, azonkívül semmi komoly nem volt egész télen.

Igen, ez teljesen így van, ahogy mondod! És azt is megértem, hogy tetszett neked, emlékszem a hidegcseppre, ami ledobott nálatok 25 cm havat!
Ugyan a december országszerte negatív anomáliával zárt, hidegebb volt az átlagosnál..., de itt északkeleten nemsok csapadékot láttunk egészen szilveszterig. A másik két hónap tûrhetõ volt csapadékügyileg, és volt is hó többé kevésbé, de ha jól emléxem az inkább már pozitív anomáliával zárt.
Persze ez ízlés kérdése, én inkább a hó mellett vagyok... valaki a hideg mellett.
Egyébként a szabadegyetemes elõadást nem tudom megkérdõjelezni, ráadásul az évenkénti lehulló hómennyiségrõl se tudok sokat. Szóval elképzelhetõ, hogy nem csökken, csak évenként elég egyenetlen az elosztás. Viszont szinoptikus klímaváltozásokból következtetni lehet rá. (közvetlenül hozzájárul például a téli mediterrán ciklonok számának lassú csökkenése)

Én igen Amúgy, ha jól emlékszem az országban az átlagos hótakaró északkeleten a legnagyobb, de ott ez úgy jön össze, hogy kevesebb hó esik, de többször, mint délnyugaton.
A tavalyi év egészen fenomenális volt a tél szempontjából, hiszen mindhárom nagy ünnepkor (Karácsony, Újév, Húsvét) is esett a hó.
Valamelyik szabadegyetemen volt arról elõadás, hogy Magyarországon a hóhelyzet szinte változatlan, azaz nem mérhetõ szignifikáns csökkenés, se növekedés a telente lehullott hó mennyiségében (bármennyire is ezt hangoztatja sok ember)

Bocsi, le lehetne fordítani ezt magyarra?

Most attól függ, hogy jelentõs negatív anomáliát akarunk, vagy normális havas telet! A kettõ nem mindig függ össze, én ilyen oldalról próbáltam közelíteni a dolgot. Egyébként köszi a kiegészítést, mert tényleg így teljes, hogy ezt hozzáírtad, de a pozitív anomáliát okozó makroszinoptikus helyzetek trendje növekszik.

Jó példa az elõzõ december, amikor jó negatív anomália volt, de egy pihe hó alig hullott itt-ott (csak délnyugaton). Én azt nem élveztem.

LinknowballGeography.gif

Arról lehet tudni hogy a "Hógolyó-Föld" idején hogy helyezkedtek el a szárazföldek? (Bár az már nem is jégsapka, hisz a felszín kb felét jég borította )

Ez is igaz, kell hozzá, de ezzel nincs elintézve minden.

Való igaz, sarki szárazföld nélkül nincs számottevõ jégsapka, legalábbis a Föld történetében nem ismerünk ilyen esetet. Az viszont többször megesett, hogy hiába volt poláris helyzetû kontinens, mégsem alakult ki rajta jégtakaró, így pl. a jurában Eurázsia egy része tolódott rá az Északi-sarkra. És az is igaz, hogy ezekben az esetekben bizony nem volt nyílt óceánnal körülvéve a sarki szárazföld. (Persze ez csak egy lehetséges ok a sok közül az enyhébb klímára!)

Igazad van, addigra már Gondwanának nem igazán volt nevezhetõ a kontinens, csak hirtelen nem tudtam, hogyan nevezzem.
Ámbátor a jegesdés igazi lökését (nincs az az áramlat, ami szárazföld nélkül kilométeres jeget halmozzon fel) a sarki szárazulat adta, ez szerintem biztos.

Link
Link

Gondwana (ami egy hatalmas déli szuperkontinens volt, részét képezte még pl. India is) már több mint 100 millió évvel korábban elkezdett szétválni. Az Antarktisz és Ausztrália ill. Antarktisz és Dél-Amerika közötti nyílt tengeri átjárók kinyílása (elõbbi 40-50, utóbbi 35-40 millió éve történt) ugyan folytatása ennek a szétválásnak, de Gondwanáról addigra már rég nem beszélhetünk. Noli pontosan írta: az Antarktisz és Dél-Amerika közti Drake-átjáró kinyílása adta meg végül a kezdõ lökést a déli eljegesedéshez. Igaz, kb. ezzel egyidõben foglalta el az Antarktisz mai, Déli-sark körüli helyzetét, tehát jó kérdés, hogy mennyit számított a sarkvidéki pozíció, és mennyit az elszigeteltség. Erre azt hiszem, reménytelen válaszolni addig, amíg azt is csak találgatjuk, hogy ma hogyan oszlik meg az energiatranszport a légkör és az óceánok között.

Pontosítok: Akkor fagyott be rendesen, mikor a most Antarktisznak nevezett jeges földrész levált a Gondanáról és a póluson között ki, így beindulhatott a rohamos jegesdés (35-40millió éve).

A teljes meridionális energiatranszportnak a tengerek/óceánok és áramlatai a Czelnay-iskola szerint 10% körüli hányaddal bírnak, ám azok óriási kiegyenlítõ szerepe miatt ez messze nem elhanyagolható.

Ehhez csak annyit, hogy az Antarktisz akkor fagyott be rendesen, amikor megnyílt a Drake-átjáró, szabad utat engedve az antarktiszi köráramlatnak...

Így már értem a K-t. Ha ez az oda-vissza hatás fele-fele, akkor tényleg kb. 50-50% a ciklon-óceán arány.

Igen, jól látod, csak az egyik (K) oda-vissza hat, tehát együtt "végzik" a transzportot. Ha jól értelmezem.



K: Sensible heat is the heat that is gained by the atmosphere- from either water or land.

E: Latent heat is the heat that is transferred and released from water bodies through evaporation. This also includes the heat that is consumed by condensation of water

Ezen az 50-50 nem azt mutatja, hogy az É-i és D-i félgömbön kb. ugyanannyi energia áramlik? Az E+K az atmoszféra, az F az óceán. E+K szerintem több, mint az F. De nyugodtan javítsatok, ha tévedek, sokszor megesik.

Jó, akkor helyesbítem magam is, és egyben felajánlom, hogy egyezünk ki 50-50-ben

Matyasovszky tanár úr pedig azt mondta, hogy egyharmad - kétharmad arány a ciklonok javára.

Unatkoztam, olvasgattam pár szinoptikus-klimatológiával foglalkozó elemzést. Ezek szerint..., olyan 130 éves adathátteret figyelembe véve jelentõsen változik a makrocirkulácó, változik a ciklongenezis és a különbözõ frontok gyakorisága, valamint csapadékhozama. Ugye azt tudjuk, hogy a trópusok és sarkvidék közötti nedvesség és energiaszállításájért a mérsékelt övi ciklonok felelõsek. Ha ebben akármilyen irányú és erõsségû változás lép be, akkor annak igen jelentõs változásai lehetnek egyes területek felett.

Ugye az európai makroszinoptikus helyzeteket fõként három csoportba sorolhatjuk:
1. Zonális
2. Kevert
3. Meridionális

A zonális makroszinoptikus helyzetek terén lényegi változások nem álltak be, azonban a kevert és meridionális makrocirkulációnál bizonyos variációk növekvõ, bizonyos variációk pedig csökkenõ tendenciát mutatnak.

Néhány példa a növekvõ gyakoriságra, fõként a XX. században:
- ciklonális délnyugati helyzet, ilyenkor a ciklonaktivitás nagyrésze a Brit szigetek környékén figyelhetõ meg, Európa déli és keleti részén pedig fõképpen magasnyomású területek uralkodnak el. Ez télen ugye fõként enyhe levegõ szállítását jelenti Közép-Európa felé
- zonális magasnyomású híd kiépülése Közép-Európa felett, ugye ez is egy csapadékszegény és viszonylag enyhe verziót jelent télen
- teknõ Nyugat-Európa felett, ez is enyhe ám sokkal csapadékosabb idõjárást hozhat télen... idõnként mediterrán ciklonnal és nálunk viszonylag sok csapadékkal

Az ilyen helyzetek növekvõ gyakorisága télen nagyobbrészt enyhe idõjárást hoz, nyáron pedig elég széles a paletta, arra most nem nagyon térnék ki.

Néhány példa a csökkenõ gyakoriságra:
- anticiklonális északnyugati helyzet, ezt leginkább félblockingnak nevezhetnénk..., az elõzõ évek ismeretében fõként északnyugat felöl érkezõ hidegfrontjairól híres, esetleg peremciklonok jöhetnek vele
- anticiklon Közép-Európa felett, ez a verzió nyáron forróságot és szárazságot... télen a talaj állapotától függõen hõmérsékletileg igen eltérõ, de csapadékmennyiség területén igen elenyészû helyzetre utal, egy a lényeg, hogy eseménytelen és télen nem szeretjük nagyon
- Közép-Európa felé kiterjedõ Fenno-skandináv anticiklon, ugye a téli nagy kontinentális hidegek hazánkba jutásánál van fontos szerepe, esetleg hidegcseppek jönnek le a skandináv anticiklon keleti peremén

Összefoglalva a meridionális makroszinoptikus helyzetek közül, nagyobbrészt csökkenõ tendenciában vannak azok a nyomási elrendezõdések, amibõl kemény telet kaphatunk, értve az országos havazást és a kiterjedt igen zord éjszakákat okozó kontinentális hidegeket. Ezzel szemben növekvõ trend az utóbbi 130 évben, hogy a zonális esetleg délnyugati áramlást okozó helyzetek elszaporodnak. Természetesen ezek a helyzetek nem csak télen, hanem egész évben vizsgálva lettek, tehát éves szinten kell értelmezni, nem pedig csak télen, de azért ez jól prezentálja a változás tényét.

Persze ha már itt tartunk, akkor a ciklongenezis és a ciklonpályákra is ki kell térni.
Évtizedes bontásban észrevehetõ változás, hogy mint a nyári és téli hónapokat tekintve a Grönland-Izland környékén tanyázó ciklongenerátor folyamatosan erõsödik, a téli hónapokat figyelembe véve az Észak-Olaszországban generálódó ciklonok gyakorisága pedig csökken.
Ezek ismeretében tisztává válhat, hogy miért csökken a téli idõjárást okozó helyzetek gyakorisága.

A ciklonok erõsségérõl és aktivitásáról el lehet mondani, hogy télen sokkal erõsebbek az Atlanti-izlandi térségben, nyáron fordított tendencia figyelhetõ meg. Ezzel együtt éves szinten mégis kevesebb mérsékeltövi ciklon generálódik. Megfigyelhetõ, hogy ugye télen kevesebb mediterrán ciklon van, nyáron a hasonló ciklonok generálódása gyakoribb jelenség 130 évvel ezelõtthöz képest. Persze ez egy igen lassú folyamat eredménye.

Ha a frontokat vizsgálva a hideg és mlegfrontok száma egyaránt növekszik éves szinten, viszont a csapadékhozamukban is észlelhetõ változás.

Európát vizsgálva a téli félévben összességében nõvekvõ tendenciát mutat a frontok száma, ez kapcsolatban van a ciklonaktivitás növekedésével Izland környékén.
A hidegfrontokhoz köthetõ csapadékos események és mennyiség száma fõként tavasszal és összel nõtt, a melegfrontokhoz kapcsolódó csapadékesemények és mennyiség száma télen csökkenõ trendet mutat.
Ez télen nem a legjobb hír, hiszen a nagy téli havazások jórészét meleg vagy okklúziós frontok okozzák, a mediterrán ciklonok gyakoriságának csökkenése sem jó ómen a télvárók számára.

Ezt a statisztikát csak úgy érdekességképpen írtam le, természetesen hosszútávban érdekes a makroszinoptikus trendek változása, rövidebb periódusban ez lehet nem tapasztalható. De egy dolgot mindenképpen látni belõle, hogyha lassan is, de a kemény telek valószínûsége összességében csökkenõ tendenciát mutat, a nyári hónapokat figyelve pedig nõ a délnyugati melegadvekciók esélye, valamint több konvektív esemény is lehet.

Remélem idevaló a téma.