Globális jelenségek

Mindez nagyon jó dolog, de ha Kína, India elkezd "nyugatiasan" fogyasztani az teljesen felülír minden pozitív tendenciát. Már pedig zajlik a fokozódó folyamat.

Valahol érdeke is lenne, sõt van.
Pozitív példaként tudom elmíteni a közlekedést.
A benzinárak emelkedésével az új technológiájú kocsiknál egyre gyakrabban látni a fogyasztásnál 4,5 liter körüli értékekekt, amiket ezek a kocsik tudnak is. Szerencsére a benzinfalók kezdenek visszaszorulni európában..emlékszem még arra az idõre, amikor 10-14 literes Mercédesz, BMW Stb. furikárott. A 6 liter nagyon jó fogyasztásnak számított. Szóval ösztönözve is vannak a kis fogysztású kocsik vásárlására. Ott van az adók kérdése...pl m3 után fizetett adó a volt súlyadó, vagy a kötelezõ biztosítás...ez is ösztönzõ lehet.
Sajnos ma már a legnagyobb üvegházhatást kibocsátó terület a közlekedés lett mégis, rengeteg az autó. Az egysesül államokban szívják a fogukat a magas benzinárak miatt...nos ott átszámítva a gallont kb. 160 Ft egy liter benzin. Nem véletlen hogy ott még bõven vannak 10-13 literes fogyasztású autók.
Az iparban kibocsátási kvótákat határoznak meg, azaz mennyi káros anyagot bocsáthat ki a gyár. Ha valaki környezetvédelmi beruházást hajt végre akkor azt, amivel kevesebbet bocsát a levegõbe azt eladhatja más gyárnak, így pént spórol meg. Ahol viszont nem volt ilyen beruházás és terjeszkedni akarnak ott meg kell venniük a kibocsátási kvótát. Egy idõ után az állam összeébb húzza a zsák száját, azaz csökkenti a felvásárolható "mennyiséget", így csökken a megvásárolandó kvóta,és drágább lesz a kibocsátás, azaz rá vannak kényszerítve a környezetkímálõ beruházásokra.

Egy dolog azért jó benne, reméljük sok ember megijed és jobban vigyáz környezetére.

Link

Újabb szenzációhajhász, semmitmondó tanulmány a témában. Érdekes módon a napjainkban megjelenõ, hasonló mondanivalójú "tanulmányok" kivétel nélkül tényként kezelik az emberokozta globális felmelegedést (AGW), eltekintve attól az apróságtól, hogy erre a mai napig nincs tudományos bizonyíték. Amennyiben valakinek sikerül tudományosan elfogadható módon összefüggésbe hoznia a hétköznapi életben csak üvegházhatású gázokként emlegetett légnemû anyagok kibocsátását a 20. században tapasztalt felmelegedési folyamattal, minden kétséget kizáróan õ lesz a következõ Nobel-díjasunk...

Már a cikk elsõ felében jelentõs számú pontatlanságot, csúsztatást találni: "A globális átlaghõmérséklet az iparosodás elõtti szinthez képest 0,8 fokkal emelkedett, eközben Európa átlaghõmérséklete ugyanezen idõszakhoz képest 1 fokkal emelkedett. A kontinens körüli tengerek átlaghõmérsékletében 1,2 fokos melegedést regisztráltak, miközben a világtengerek átlaghõmérséklete "csak" 1 fokkal emelkedett."

Az elsõ állítás részben még elfogadható, a globális hõmérséklet jelenlegi tudásunk alapján 0,7°c-ot emelkedett a 20. század során, azonban ezt sem lehet tényként kezelni. A mérések pontossága erõsen megkérdõjelezhetõ. A 20. század elsõ éveiben a Föld felszínének mindössze 20-30%-án végeztek meteorológiai méréseket, a korabeli globális átlagot ezekbõl a hiányos lefedettségû adatokból számították ki. A Föld hõtérképének "fehér foltjait", beleértve az Antarktiszt, és a déli félteke döntõ részét extrapolációval határozták meg. Ennek pontossága semmivel sem jobb, mint ha a tõzsdén egy adott részvény árfolyamának havi átlagát szeretnénk meghatározni úgy, hogy csak minden hétfõi napról áll rendelkezésre adat. További problémát jelent a városi hõsziget effektus. A 20. század eleje óta az akkor létezõ meteorológiai állomások jelentõs százaléka került az egyre terjeszkedõ városok hatása alá. A városklíma egyik jellegzetessége, hogy - elsõsorban a derült és szélcsendes éjszakákon ill. a téli hónapokban - a környezeténél melegebb területet, ún. hõszigetet alkot. Becslések szerint a globális hõmérsékleti adatsorokban szereplõ meteorológiai állomások egynegyede található nagyvárosokban, ahol a hõszigethatás 1-2°c-os melegedést okozhatott. Ennek hatása a teljes adatsorra elméletileg 0,25-0,5°c, tehát a megfigyelt melegedés fele. A fenti két problémát kiküszöbölõ mûholdas megfigyelések (UAH, RSS MSU) csak 1979 óta állnak rendelkezésre, és a felszíni méréseken alapuló adatsoroknál ugyan kisebb, de egyértelmûen melegedõ tendenciát mutatnak 1979 és 1998 között. Azonban 1997-tõl egészen napjainkig nagyon gyenge negatív tendencia figyelhetõ meg.

Az óceánok hõmérséklete a hatalmas víztömeg hõtehetetlenségébõl adódóan nem melegedhetett többet az iparosodás kezdete óta, mint a szárazföldeké. Amennyiben a felszínközeli légkörben melegedõ tendencia figyelhetõ meg, a hatás a fizika törvényeinek megfelelõen a szárazföldeken jelentkezik elõször, a világóceán felett késleltetve és jóval lassabban bontakozik ki, miután a tengervíz felmelegítése óriási mennyiségû energiát emészt fel. Ezt az 1979 óta rendelkezésre álló mûholdas megfigyelések is megerõsítik.

A továbbiakban a felmelegedés várható káros hatásairól olvashatunk kimerítõ és kellõ mértékben pánikkeltõ felsorolást. Szó esik a tengerszint emelkedésérõl, egyre gyakoribb aszályról, hõhullámokról, erdõtüzekrõl, és a felmelegedés hatására Európát várhatóan elözönlõ szubtrópusi moszkítókról, amelynek következtében tucatnyi - számunkra eddig "ismeretlen" - fertõzõ betegséggel kell szembenéznünk.