Agrometeorológia

A jegenyetölgy a kocsányos tölgy egyik díszváltozata (Quercus robur 'Fastigiata'), nekem is úgy rémlik, mintha ez olykor idõsebb korában is magán tartaná a lombját télen.
Egyébként a kocsányos tölgy 20 éves kora körül még igencsak fiatalnak számít, mivel minimum 200 évig él, ha hagyják !

A lombtartás-lombhullás témáról jutott még eszembe, hogy még az õsszel olvastam a társalgó fórumban valamelyik tél, hideg, fagy imádó fórumtárs beírását, ami valahogy úgy szólt, hogy már alig várja, hogy a fákról "eltakarodjon" a lomb és jöjjön már a hideg, jeges, fagyos tél.
Én fordítva vagyok vele, annak örülök, hogyha minél tovább tart a vegetációs idõszak, minél tovább él a növényzet, minél rövidebb a tél.
Idén nem lehetett panasz az õszre, szinte teljesen fagymentes, hosszú, enyhe, nagyon kellemes volt.
Az idei tél is eddig még jónak mondható, mert a sok hótakaros nap ellenére még sikerült elkerülni a derült szélcsendes éjszakák fenyegetõ veszélyét az erõsebb lehûlést. Jó lenne, ha - 10 fok alá nem nagyon mennénk le továbbra sem, pláne nem -15 fok alá! Ezt a hétvégét még megúsztuk, remélem a következõ hétvégét is és az egész telet is.

Kicsit aggasztónak tartom, hogy a hótakaró a következõ héten egyre csak vastagodni fog és ha utána ránk húzódik a sarkvidéki levegõ, akkor elég lehet akár csak egy derült szélcsendes éjszaka is, hogy a vastag hótakaró felett nagyon erõsen lehûljön a levegõ és megint beleszaladjunk egy nagyon csúnya súlyos fagykáros lehûlésbe.
Pedig igazán ránk férne már egy nem túl hideg tél, azok után, hogy milyen erõs lehûlések voltak az elmúlt években!

Köszi az infókat. Csak kertkozmetikai szempontból írtam, hogy "utálatos levélmegtartó". A levélmegtartás egyéb következményei: A környékbeli cinkék a reggelit elõszõr a jegenyetölgy megtartott száraz leveleien keresgélik, utána átmennek a monilia által károsított meggyfákra, ahol a mézga által felragasztott elhalt levélmaradványok között bogarásznak. Nyilván találnak rajta, benne elég petét, bábot, különben nem keresgélnének. Az említett tölgyek 20 év felettiek, nem igazán fiatalok. A törzsátmérõ nagyobb 25 cm-nél.

"jegenyetölgy a legutálatosabnb levélmegtartó"

Ha egy fa sokáig megtartja leveleit az nem negatív, hanem pozitív tulajdonság, hiszen tovább díszít, tovább asszimilál, jobban kihasználja a tenyészidõszakot. Ilyen például a mediterránból származó platán.
Korai lombhullató viszont az Észak-Amerikából származó szivarfa, ami ráadásul késõn is hajt ki, tenyészidõszaka és így dekorációs ideje nálunk rövid.

A legértékesebb fák, cserjék díszkertészeti szempontból természetesen az örökzöldek, amelyek egész évben díszítenek.

A hosszú ideig megtartott zöld lombot külön kell választani a téli száraz lomb megtartástól.

A tölgyeknél és még néhány más fajnál (bükk, gyertyán) jellegzetes tulajdonság az elszáradt lomb megtartása a tél folyamán. Bár inkább csak fiatal egyedeknél. Ezeknél a tavaszi nedvkeringés megindulásával vizzel telítõdnek a szövetek és ekkor esnek le a levelek.

A tölgyek téli szárazlomb megtartására kézenfekvõ magyarázat lenne, hogy mivel délen sok örökzöld tölgy faj él és valószínüleg valamikor minden tölgy örökzöld volt, a mi mérsékeltövi fajaink csak késõbb a klíma lehûlésével a törzsfejlõdés során váltak lombhullatóvá. Tudvalevõ. hogy minden élõlény egyedfejlõdése során mintegy végigjárja a törzsfejlõdést a fiatal tölgyek lombtartását tarthatnánk a korábbi örökzöld életmódra "visszaemlékesésnek" is. Például a szubmediterrán lombhullató Molyhos tögyek (Quercus pubescens) magoncai néhány éves korukig zöld levelekkel telelnek át (illetve a magoncok között vannak ilyenek is.)
Ezt az elméletet viszont nem támasztja alá az, hogy a fiatalon szintén téli száraz lombtartó Gyertyánnak (Carpinus) nincsenek örökzöld rokonai.

A bükknek is csak nagyon távol és távoli rokonai élnek Dél-Amerika déli részén és Új-Zélandon, a Déli bükk(Nothofagus), mely nemzetségnek örökzöld és lombhullató fajai is vannak.
Érdekes lenne tudni, hogy a déli bükk lombhullató fajai megtartják-e télen az elszáradt lombot.
De mint már írtam a gyertyán rokonsági körében nincs örökzöld faj, tehát valószínûleg nem törzsfeljlõdési eredetû a száraz lomb megtartása, hanem valami más, talán fiziológiai oka van.

Újból megnézve a képet, lehet hogy mégsem a Ráncoslevelû bangitáról, hanem ennek egy másik Kelet-Ázsiai fajjal a Kislevelû bangitával (Viburnum utile) alkotott hibridjérõl van szó. Tehát: Ráncoslevelû bangita (Viburnum rhytidophyllum) X Kislevelû bangita (Viburnum utile) keresztezve a két fajt a létrejött hibrid a Prágai bangita (Viburnum x Pragense), ennek fényesebbek és kisebbek a levelei és nem lógnak annyira valamint a cserje kisebb termetû. A két szülõ faj között egyébként több átmeneti alak van, melyek között van amelyik a ráncoslevelûhez, van amelyik a másikhoz áll közelebb. Ez egy kultúrában létrejött hibrid, amit vegetatív úton szaporítanak. Tudomásom szerint magról nem szaporodik, így magától nem is nõhetett oda, ahol találtad. Így már majdnem biztosnak tûnik, hogy ültetett növény.

Üdv! Jártam ma egyet a közeli erdõben, és egy (számomra) meglepõ dolgot találtam. Egy olyan fát, amin minden levél még rajta volt! Nincs védve fagytól, mert a körülötte lévõ fákról teljesen hiányzott a levél. Milyen fa lehet ez? (sajnos csak mobil volt nálam, így a képek olyanok- amilyenek.) Link Közelebbrõl Link