Agrometeorológia

Nemhogy azonos fajt, de még rokonokat sem célszerû még évekig ugyanarra a helyre ültetni. A csonthéjasok meg kifejezetten utálják, ha sógor után ültetjük õket. Minden 25-30 évvel ezelõtti gyümölcsészeti szakkönyv ellenjavallja, az új könyveket meg nem ismerem. A dió - dió változat nem volt külön említve, lehet, hogy nincs nagyon jelentõs probléma, de a cseresznye és a meggy esetében a csonthéjas elõddel terhelt föld tapasztalatom szerint is évekig katasztrofális hatású az új ültetésre. A cseresznyét festik le a legnagyobb mumusnak, de szerintem a sajmeggy gyökérzet tömege az ok, ami szükségszerûen nagyobb, mint a meggyfák esetében.
Szõlõ - szõlõ változatnál is a talaj jelentõs szervestrágyázását, mély talajforgatást, széndiszulfidos talajfertõtlenítést (ma már kivégeznének ilyesmiért) javasolt Prohászka.

Ha kivágták gyökerestül is, nem volt valami szokatlan, vöröses, golyvás gyökér csomó? Ha volt akkor az újratelepítés után is egy bekevert rézgálicos " felsõ öblítést" locsolást,beforgatást, megérdemelne a új csemete.
Sokan mondják,de van benne valami; ugyan oda nem jó telepíteni ugyan azon növényt.

Hi-hi, akkor Ti sem voltatok kispályás gyerekek. A cirmost meg megilleti az ártatlanság vélelme amig a bíróság tetten nem éri.
Az eperfa hallatán pedig eszembejut a gyermekkorom, mikor az általános suliból hazafelé jövet megmásztuk azokat az iskola melletti parkban. De szép és gondtalan évek is voltak azok..(sóhaj)

Hatalmas történet.

A cirmos éveken keresztül azon a tõkén közlekedett a tetõre. Nyilván nem 100 %, hogy õ volt a tettes, de alaposan gyanúsítható. Ahogy egy másik esetben én is, öcsémmel együtt, még indián korszakunkból: fejszét dobáltunk, állítottunk nagyszüleim udvarán a fák törzsébe. Az akkoriban egészséges eperfák és egy nagy japánakác pár év múlva ugyanúgy taplógombát termettek, mint az egyetlen beteg eperfánk. "Jogilag" nem bizonyított, de szerintem az a tapló fertõzés a mi lelkünkön, vagyis "tomahawk"-unkon szárad.

Nekem akkor is furcsa ez a teória. Mert gondolom nem álltál ott a tõke mellett éjjel-nappal a cirmost figyelvén, hogy mikor karmol. Lehet pusztán véletlen egybeesés az egész.
Egyébként tegnap nálunk is a láncfûrész áldozata lett az igen öreg diófánk, két évet vártunk vele hátha helyre jön, de mostanra teljesen kiszáradt, így nem volt mit tenni vele, bevallom, megkönnyeztem miközben a srácok tegnap belevágtak, mert pici gyerekként sokat játszottam az árnyékot adó lombjai alatt nyaranta. De, az utánpótlás egybõl bekerült a helyére egy új kis diófacsemete képében, remélem ez is olyan szép nagyra fog nõni mint az elõdje, és talán majd egyszer az én unokám(im) fog(nak) alatta játszani... Mert nagypapám azt mondta tegnap, ha diófát ultetünk, azt az unokáinknak ültetjük.

A vírus/gomba behatolását kell megakadályozni. Erre tökéletes a rezes-kénes-olajos lemosó permetezés: metszés után szinte kötelezõ. Ha a gomba már az élõ szövetben van és elterjedt, csak a növénnyel együtt tudod elpusztítani. Felületi hókuszpókusszal esetleg meg tudod akadályozni a gomba termõtest képzését, de az édeskevés: a gomba a fában már teszi a dolgát: pusztít.

Rozsda, vagy tapló gomba.Nem szereti ha lekenik réz-szulfáttal, vagy elzárják a levegõtõl,esõtõl mondjuk olajos Agrollal.

Még egy fertõzési lehetõség: pl. a Sharka (plum pox) vírus a metszõollóval is átvihetõ egyik fáról a másikra. Ezért célszerû minden fa metszése után az ollót hypóval fertõtleníteni.

Úgy terjesztheti a macska a gombás, vagy vírusos fertõzéseket, hogy nem mos szappannal-kefével körmöt, miután megmászik egy vírus, vagy gomba által fertõzött fát. Úgy is okozhat gombafertõzést, hogy a körme behatol az élõ szövetig, a sérülésen keresztül meg egy szokásos spóra általi fertõzés történik. A parazita gombák jelentõs része nem tud keresztülhatolni az élettelen kérgen, a sérüléseken keresztül fertõznek. Nekünk egy combvastagságú lugastõkét fertõzött be az öreg cirmosunk laskagombával.

Faxa! A környék tele volt macsxarral is. Akkor akció indul. Állatvédõk kíméljenek!!
Köszönöm a tájékoztatást! De mi ez??