Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
na persze... 2 nap egymás után, ugyanazon ürüggyel epszaladni otthonról, a családi béke megzavarására alkalmas cselekedet, így egyben kizáró ok is
Tegnap meég némileg a sokk hatása alatt voltam, így csak a képeket ömlesztettem rátok...
Az egész akkor kezdõdött, amikor tegnap beléptem a metnetre Rövid fórumozás után, a radart böngészve, azon kaptam magam, hogy már a fotós cuccokat pakolom a zsebeimbe, táskába, a család értetlen, kérdõ nézése közben... Mondtam, hogy ha menni kell, akkor menni kell. Megértõek voltak...
Kocsiba be, és irány! Na de hova is?
A szupercella közeledett, elõtte a tornyos gomolyok tetejét bevilágították a nap sugarai, én meg még mindig nem tudtam, hogy hol lenne ideális... a szomszéd település két házból álló utolsó utcájába aztán "finoman" befordultam a kocsival, és elém tárult a látvány! Ami a helyiek arcára kiült: "hát ez meg mit akar itt?"
Aztán kezdõdött a villám es szupercella fotózás. Utóbbi közeledése olyan adrenalinszint növekedést váltott ki belõlem, hogy egy óra múlva is, amikor a képeket szerkesztettem, remegtem és össze vissza nyomkodtam a gépet... Ez is örök élmény marad. Link
Az egész akkor kezdõdött, amikor tegnap beléptem a metnetre Rövid fórumozás után, a radart böngészve, azon kaptam magam, hogy már a fotós cuccokat pakolom a zsebeimbe, táskába, a család értetlen, kérdõ nézése közben... Mondtam, hogy ha menni kell, akkor menni kell. Megértõek voltak...
Kocsiba be, és irány! Na de hova is?
A szupercella közeledett, elõtte a tornyos gomolyok tetejét bevilágították a nap sugarai, én meg még mindig nem tudtam, hogy hol lenne ideális... a szomszéd település két házból álló utolsó utcájába aztán "finoman" befordultam a kocsival, és elém tárult a látvány! Ami a helyiek arcára kiült: "hát ez meg mit akar itt?"
Aztán kezdõdött a villám es szupercella fotózás. Utóbbi közeledése olyan adrenalinszint növekedést váltott ki belõlem, hogy egy óra múlva is, amikor a képeket szerkesztettem, remegtem és össze vissza nyomkodtam a gépet... Ez is örök élmény marad. Link