Fotóiskola

Elolvastam a cikket, megnéztem Máté Bence honlapját is. Nos, vitathatatlan, vannak vagány képei, némelyik láttán ugye elsõ pillantásra leesik az ember álla. A képeket nézve valóban a bõség zavarában vagyok, némelyik képen azt sem tudom hova nézzek, annyi a látványelem... És itt jön a De! A következõkben csak az én szerény, abszolút nem mérvadó, szubjektív véleményem következik... Ez az egész (nekem úgy tûnik) 1 dologról szól: pénz Évi 100ezer expó, a terepen stúdió felállítás (fõ a kényelem!) Link Nem, nekem a természetfotózás nem errõl szól. Természetesen egy "les" jól jön, no de ilyen építmény? Ha lenne ennyi zseton a zsebemben, akkor sem így csinálnám! Ettõl lesznek a képei "mesterkéltek"? Lehet, nem tudom. Biztos ez (is) megosztja az embereket de a fotósokat is. Amit csinál számomra nem követendõ példa, igaz nincsenek is díjnyertes képeim...

Astroman: Ezek igazi "testközeli" képek, gratulálok! Ezek számomra sokkal többet érnek!

Remek kép, a feldolgozás nem is kell hozzá De nekem a pöttyös macs is tetszik

Tomival egy srófra jár az agyunk, nekem is jobban bejön szegény pöttyös macsnál. Lehet, hogy szájbarágósabban egyszerû a mondanivalója, de ez sztem így tökéletes.

Akár hiszed, akár nem, ez a kép számomra sokkal többet mond, mint a macskás.
Különösen a második kép szépiás színvilága, egyfajta utópisztikus érzéseket kelt!
A címe lehetne inkább "Bomba a világra?". És itt mindenki azt ért alatta, amit a szíve érez!

OK!
Értjük mi egymást szerintem!
Csak egy dolog még (csakis, hogy a képeknél maradjunk, illetve valamennyire maradjunk a topik témájánál is)! Van itt például ez a képem Link illetve kicsit átdolgozva Link Most jó vagy nem jó kép mindegy... A címe: Bomba becsapódás
Van ennek egy képi világa, látunk valamit de nem biztos, hogy azt akarja közvetíteni, amit érzékszervünk közvetlen felfog. Maga a cím is elbizonytalanít, mindkét szó lehet azonos de más töltetû is, mint a képen megjelenik. (Legalábbis nekem ez volt vele a fene nagy "célom", mondjuk úgy "célom?") Nem biztos, hogy teljesen jó ez a példa, csak azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy én milyen kölcsönhatásra, kapcsolatra gondoltam. Persze, lehet, hogy ez a kép sem "megy át" és akkor értelmetlenekké válnak ezek a sorok...
Örülök ennek az eszmecserének!

Hallottam az "ifjú természetfotósról" én is, sõt láttam is egy-két képét, elolvasom majd az interjút, és ha lesz hozzáfûzni valóm, akkor jövök majd vele. Elsõ pillantásra tényleg elég mesterkéltnek tûnik egyik-másik fotó.

De láttam, úgy 38-40 éve ment az osztrák tévén. :-)
A verselemzéssel pont arra akartam célozni, hogy NEM kell tudni semmit a körülményekrõl ahhoz, hogy eldöntsem, tetszik-e vagy sem. Ezt maga a mû dönti el számomra, az, amirõl szól. (Privát véleményem, hogy pl. Radnóti sose lett volna befuttatott költõ, ha történetesen nem egy szerencsétlen zsidó, akit mocskosul kicsináltak. De gondolj bele, a szakács fõz, a költõ meg verset ír, akármilyenek is a körülmények.) A körülmények maximum mentségül szolgálhatnak arra, hogy valami nem olyan jól sikerült, mint az adott személytõl elvárható volna. A verselemzéssel az a baj, hogy az életrajzból akar visszakövetkeztetni a versekre, holott fordítva lenne értelme. Egy rím lehet felesleges és lehet hiányzó is adott helyzetben és ez módosíthatja a benyomást, ami a versrõl az olvasóban keletkezik. De azt nem kell megmagyarázni, hogy azért nincs vagy van ott az a rím, mert az író épp akkor evett szilvalekvárt. Érted? Visszatérve a képi világhoz, itt ugyanez van, egyszerûen mindenkire másképp hat a kép, ami elsõsorban az illetõ ember egyéni tapasztalatain, élményein, emlékein alapuló tudat alatti döntés eredménye. A kompozíciótlanság s ennek a funkcióhiánya számomra azt jelenti, hogy nem volt képes belõlem ugyanazt kiváltani, mint pl. Nyuliból. Valakinek egy leszakadt gomb azt jelenti, hogy a francba, kilóg a töke a gatyából, másnak meg azt, hogy de jó lesz, ha a felesége visszavarrja az apró ujjacskáival. Ettõl még a gomb leszakadt s a hiányának is van funkciója.
A másik véglet, amikor túl sok van egy képen, és zavaróan kaotikus vagy éppenséggel mesterkélt lesz ettõl. Kb így vagyok a Máté Bence sok képével, pl. ez Link szerintem akkor lenne jó, ha a kolibri nem lenne rajta - pedig ugye pont ettõl "szenzációs". A levélvágó hangyás díjnyertes képének készítésérõl, amit mond, egyenesen visszataszítóvá teszi számomra (itt olvasható: Link )Akkor már százszor inkább Alex Wild hangyái, aki nagyrészt stúdióban fotózza õket, de direkt, mivel bemutatni akarja a hangyeszokat (meg más rovarokat is), nem díjat nyerni a képeivel. Link Ez pl, állat kép sztem (ez vadonban készült) Link földben élõ méhek fészekbejáratáról a strázsáló õrökkel. Vagy ez: Link Ez stúdiós kép: Link
Ezekben legalább információ akad. :-)

Szerintem ez így van jól, mindenkiben más-más gondolatokat ébreszthet egy fotó. Van olyan kép, ami egyszerûen lenyûgöz azzal amit megmutat, mert annyira látványos, kreatív. Vannak aztán az olyan fotók, amik mást vagy nem teljesen ugyanazt kívánnak megmutatni, mint amit elsõ pillantásra látunk vagy látni vélünk. Sokszor talán olyan, mintha szimbolikus jelentésük lenne... Pontosan, akár egy vers elemzésénél, szükség lehet némi háttérismeretre, hogy értelmezni, elemezni tudjuk. Ilyenkor meg hajlandóak vagyunk azt mondani, hogy ez a kép csak a készítõnek vagy egy szûk "beavatott" csoportnak értékes... A kép nem vagy csak alig-alig mutatja meg vagy sejteti a készítés körülményeit...
Egyetlen dolog, amiben nem értek most egyet Veled, hogy ebben a konkrét esetben a "kompozíciótlanság"-nak ne lenne funkciója. De nem is kell, hogy egyetértsünk, lásd az elsõ mondatom!
Akkor Te nem is láttad Daktarit? Mára a televízió nekem is kivonult az életembõl...

Köszi szépen!
Az igazság, az hogy napok óta full borult az ég és egy deka fény nem volt. 200mm-en a max. rekesz 5,6 és ebben a helyzetben ez is kevés.
A másik, amiért madaraknál nem érdemes szûkebb rekeszt választani (nagyobb DOF), mert ezek a kis "dögök" rettentõ gyorsak! Ha szûkebbre venném a rekeszt, értelemszerûen nõne a záridõ is, ami miatt meg már bemozdulnának.
Madaraknál általában elég, ha a közelebbi szem éles, aztán a többi, ami belefér a DOF-ba, az belefér, ami nem az nem. Kivételes helyzetekben szükséges/elvárható a nagyobb mélységélesség.

Noli, Tomi: tudtam, hogy idebent is visszás vélemények születnek a képrõl Technikailag valóban vitatható, ha a klasszikus kompoziciós elemeket, élességet, zajt, stb. vesszük alapnak. De ez a kép sokkal több annál. A gepárd egy igencsak veszélyeztetett faj, ennek a cicónak az életterét pedig tüz pusztította el (elsõ gondolatom az volt, hogy miért fekete a szavanna, ahol él) - a kép sarkába helyzeve, ráadásul a képbõl kifelé mozdulva a szituáció ennek a fajnak a törékenységére, veszélyeztetettségére és esetleges eltünésére utal. Ebbõl a szempontból a kompozíció tökéletes. A természetfotózásnak szerintem nem csak az a feladata, hogy a szépségesnél szépségesebb dolgokat mutassa meg, hanem a dolgok árnyoldalára is rá kell világítania. A kép amúgy nem autóból készült , a készítõje órákig ült a lesen és figyelte a tüztõl megriadt, összezavarodott állatok viselkedését, helykeresését; ekkor bukkant fel a gepárd, aki nem ragadozóként, hanem szintén áldozatként viselkedett. Természetesen nem meggyõzni akarlak benneteket, véleményeteket messzemenõkig tiszteletben tartom - de ettõl függetlenül a kép a szememben továbbra is egy remekmü

Szerk.: Csaknem elfelejtettem, a kép nem digitális Nikon FE2, Nikon 4.0/200 mm, Kodak Tri-X 400


Tomi: remek madárképeket hoztál nekünk Ha egy pici megjegyzést megengedsz: egy-két blendével több mélység-élesség-mélység talán jobban kiemelné a madárkákat, most egy picit zavaró, hogy pl. a faág éles, de a madár pocakja már nem De ez csak nyavalygás felsõfokon

Errõl nekem a verselemzés jut eszembe, hogy mit kötelezõ belelátni. Mit is tudunk a kép készítési körülményeirõl? Nyuli említi, hogy felperzselt a fû, én nem látom, hogy az, ez nekem nem jön át. A gepárd belenéz a kamerába, mint mindig, ha észreveszi, hogy van ott valaki. Ez se ügy tehát sztem. Semmi különlegeset nem érzek benne, érzelmet fõleg nem. Totál az a benyomásom, hogy éjjellátó ipari kamera képe, nem fotósé. Semmi tudatosság nincs benne, annyira véletlen és esetleges, hogy az már fáj. A kompozíciótlanság, vagy hogy mondjam, talán lehetne jó dolog, ha lenne funkciója, de nem találok azt sem.
Nem tévén nõttem fel, 22 éve nincs is, nem érdekel a divat, se fotózásban, se másban.

Én is "ismerem" a képet, mely szerintem egy érzelmi töltet átadásáról szól inkább, mint a szó szoros értelemben vett természetfotó. Vegyesek az érzelmeim a képpel kapcsolatban, de alapvetõen én mégis érdekes - semmiképp nem hétköznapi - jó képnek vélem. Írtatok itt a hibáiról: a "macsek" nem aranymetszésbe komponált (az egész állat ugyan nem is), az, hogy épp "kiszaladni" készül a képrõl (ha a szabályokat követné, elõnyösebb lett volna a jobb sarokba komponálni) ezt talán ellensúlyozza valamelyest, hogy a tekintete ránk irányul. Vitatott a kép élessége is, de kell egyáltalán itt az élesség? Mondhatni "esetlegesek" a beállítások stb stb. Talán épp annyira esetlegesek, mint az, hogy ez az állat egyáltalán életben maradt. Az, hogy ez valódi esetlegesség vagy a fotós direkte áthágta a "szabályokat", hogy esetlegessé tegye a képet, talán soha nem derül ki. Vagy mégis? Esetleg?

Nem akartam saját számíze szerint elemezni a képet, csak egy irányt mutattam én mi alapján elemezném...

Emléxek erre a képre, láttam már párszor, de valahogy nem tudom értékelni.
Megértem, akik felháborodva fogadták a hírt, hogy ez a kép nyert.
Nekem nem tetszik benne, már az, hogy éjszakai kép (bár ez szubjektív dolog), illetve a kompozíció sem. Az állatot ennyire feltenni a sarokba...!? A kép alja számomra nagyon üres, így a macsek kiszorul a fõ témából, annak ellenére, hogy épp õ (is) lenne a téma!
Egy szó, mint száz: Gyerekek! Ez nem jött át!

Nyuli, most õszintén, mondd el, hgy mi emeli ki ezt a képet ( itt egy kicsit nagyobb méretben Link )az átlagból, azon kívül, hogy valszeg egy elkapott pillanat csak és annak is vacak? Ha a világ utolsó gepárdja lenne, akkor még szégyen is lenne, hogy csak erre telt. Szerintem nem kicsit van elmosódva, hanem egyetlen biztos pont sincs a képen, mintha idült alkoholista csinálta volna a reggeli gyógyfelese elõtt reszketõ kézzel. Az a nyomorult macska rosszkor volt rossz helyen, lehetséges, de nem látszik még az se a képen, hogy fel lenne perzselve a táj. Csak szöszös és elmosott minden, pont úgy fest, mint az éjjellátók képén nézett volna ki ezelõtt 30 évvel. Ez pár éves éjjellátós kép, szintén gepárd (szaharai): Link szerintem semmi különbség. Miféle kreativitás kell egy olyan képhez, amit talán mozgó kocsiból csináltak, azt se zárom ki, hogy ablakot se húztak le...
A természetfotózás terén valóban nagyon elszaladt a paci a technika irányába, ebben igazad van.

Kiváncsi lennék a véleményetekre.
Alább belinkelek néhány fotót (a teljesség igénye és idõrendi sorrend nélkül)
A közös bennük, hogy kivétel nélkül ismeritek õket, nagyon híresek, bejárták a világot és millió példányban jelentek meg. A "híresség" okát most nem elemzem, de általában valamilyen fontos pillanatot örökítenek meg, vagy éppen egy társadalom, vagy kor rajzát sikerült egy képben megalkotni:
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Ma is találkozhatunk nagyon jó fotókkal, idõnként itt a metnet.hu hasábjain is láthatunk olyan képeket, amelyek egyértelmûen POD-ok (picture of the day)
A kérdésem a következõ:
Ma, a digitális fotózás fénykorában, amikor mindenki fotózik, amikor a fotó-ingerküszöbünk nagyon magasan van, születhet e a fentiekhez hasonló híres fotó, amely "beleég" az emberiség tudatába?