Meteorológiai társalgó

~30 évvel a hátam mögött mondom, hogy ezt annyira tökéletesen összefoglaltad, hogy manapság (!) egy ilyen összefoglalóért, könnyen egy kirúgás (de minimum egy ellehetetlenítés) járna az egyetemi vezetés részéről.
Hirtelen a '90-es, és 2000-es években, az egyetem melletti pub-ban tartott órák jutnak az eszembe, barátias hangulatban, érdeklődő- lelkes hallgatókkal, valódi tudásvággyal, kreatív gondolatokkal. Ma?? Nem értenék a felvetést sem, ráadásul legalább 1-2 jelentené is a dékánnak a történteket. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a fenti mondatom manapság, egy esszé hosszúságú magyarázatra szorulna - ráadásul feleslegesen. A mai istenségek a Hirsch-index, a pályázati pénz, és a pozíció. Tudomány? Ugyan hagyjuk..., az már nem cél, csak eszköz.

Végtelenül szomorú, amit írsz, mert egyszerre nagyon pontos is. Nekem is voltak olyan tanáraim az egyetemen, akik középiskolából jöttek, és olyanok is, akik egyszerre mindkét intézményben tanítottak. Az pedig, hogy mi történt az egykor oly magasztos tudományos munkával (óriási tisztelet a kevés kivételnek), egy régi filmsorozat címével lehetne jellemezni: "Ki fizeti a révészt?"  Valaha nekem is nagy vágyam volt a felsőoktatásban, a tudományban dolgozni, volt is egy lehetőségem, amit családi okok miatt nem tudtam elvállalni az akkori Pannon Egyetem Genetika Tanszékén. Amelyik volt iskolatársam viszont a felsőoktatásban dolgozott, szinte kivétel nélkül azt mondta, hogy egy pillanatig se bánjam, mert az a légkör, az a környezet, amiben még mi tanultunk, már rég a múlté. Könyöklés, nyalás, helyezkedés, egymás fúrás-faragása, a tisztogatások, a klikkesedés a mindennapok része lett. Pont, mint egy multinál, ahol csak a jobb alsó sarok számít. 
Egyébként nagy tisztelet Géczy Gábornak, Isten nyugosztalja. Nagyon értékes gondolatokat fogalmazott meg, érdemes volna jobban odafigyelni rájuk. Az egyik józan hang (volt) ebben a katyvaszban.

Az általam nagyra becsült és többször idézett Mátyás Csaba erdész akadémikusunk ezt nevezi a "tudomány csődjének".  Ugyanis nincs és nem is lehetne fontosabb feladata, sőt nagy szavakkal élve: "szent küldetése", mint a tudományos eredmények, közérthető, legszélesebb körű ismeretterjesztése. A köz oktatása a közoktatásban, pedig szintén ebből a forrásból kellene, hogy fakadjon.  Hiszen a tanárképzés egykor nagyon erős szakmai képzést, és szakmai tudás elsajátítási és alkalmazási képességet is jelentett. Az elhivatottság mellett. Egy reál gimnáziumi tanár annó dacum a szakjának, a tudományának magasan kvalifikált szaktudósa volt. (Ma is vannak jó páran...). Szinte nem volt választóvonal a felsőoktatás fele...oda-vissza jártak benne...

A tudomány, az enciklopédisták kora óta egyre fokozottabb erővel, a csak és egyetlen célt, a profit maximalizálást megvalósító gazdaság és a vele járó társadalmi hatalom, és az ennek érdekeit mindenben és mindenáron kiszolgáló politika szolgálatába állt.
Kezdetben még talán lehajtott fejjel, de ma már szinte világvallássá vált nemzetközi tudomány eredményességi mutatók (citációs indexek, kumulatív impakt faktorok stb.), átláthatatlan tömjénfüstjében úszik.
A végtelen körbehivatkozások, a prekoncepciókhoz igazított eredményeket felmutató megélhetési kutatók masszája lett, végtelen mennyiségű nanoméretű részletre analizálva, bontva az egészlegesen működő világunkat. És nem érti, hogy hiába és hiába rakja újra össze az elemeit, nem áll össze ismét egésszé.
Meg kell nézni egy evolúció biológus és egy mikrobiológus közötti tudománymetriai besorolási különbséget. Ordítani fog, hova áramlik a pénz, a "publikálj vagy dögölj meg" farkastörvény mentén felépített  kutatási, pályázati pénzforrás rendszerek nyomában. És, hogy a finanszírozók a háttérben kik is valójában, azok akik már eleve kezükbe tartják a kívánt eredményt. Olyan mint visszafele deriválni...
Tisztelet a még így is számos, csak azért is ez ellen küzdő kivételeknek! Mert vannak...!)
Így alakult ki, hogy a tudomány egyrészt nem ér rá és nem is érdeke, hogy azt folytassa, ami részben az elemi létét, a fenntartását, az alapját jelenti, a köz érthető ismeretterjesztését. Még a szakmákon belül sem... ezt a saját berkeinken keresztül is elég közelről szemlélem.
Akik ezen a kapun, mint egyetemi, főiskolai hallgatók inputként belépnek a rendszerbe, már eleve erre szocializálva érkeznek meg, és olyan agymosáson mennek keresztül 5-6 év alatt, hogy lehetőleg a legfontosabbat, a gondolkodás képességét, a valódi miért kérdések felvetésének képességét és ne adj Isten a valós válaszok felfedezését, és annak érthető közzé tételét nyomokban is elveszítsék. (Lásd Géczy Gábort erről részletesen.)
Ugye az az első közoktatási törvényünk döbbenetes, ám sose citált első sora: " A köz oktatásának legfőbb feladata a köz hű alattvalókká képzése." Ma már ez végtelenül kifinomult módon, végtelenül bonyolult módszerekkel folyik, szarral áttört aranyköntösbe csomagolva (Idézet egy kora újkori montpellieri orvosdoktortól a jogászok kocsmájában tartott székfoglalón, a jogról.)

Én már rájöttem, hogy teljesen fölösleges a küzdés, az emberek sajnos elég jelentős része reménytelenül hülye. Mondhatsz nekik bármit, a tények csak összezavarják őket, és a tetejébe még jól ki is oktatnak. És ráadásul általában ők a leghangosabbak. 

jó ötlet, hagyma egész "télen" kinn szokott lenni, amikor úgy van kifut az ember zsenge  zöldhagymáért

Hült vagy 1,5 fokot 1 nap alatt, bár úszni még pont jó lenne
Inkább azon gondolkozok, hogy délután érdemes lenne elkezdeni a tavaszi vetést (borsó, káposzta, hagyma, stb). Novemberben még pont tudnának nőni, amíg nem jön a FAGY, meg a feljebb tolódó mediCICI-k miatt a 1,5 méteres hó

irány a Balaton

"olajos jellegű felületeket" néha szoktam látni pont ilyem-olyan bomló szervesanyagból/levelekből (nem olaj miatt, mielőtt jönne a gyanú ).

Itt lassan kezdődik a november: P-Sz-V-H 10 fok körüli Tmax-ok.

Igen, de akkor olajos jellegű "felületek"-et is kellene látni. Mondjuk a habtól az meg nem látszik.... , ha egy kisebb tóba folyna mondjuk, akkor lehetne látni.
Mondjuk ennyire habos patakokat nem láttam még, pedig eszméletlen sokat kirándultam mindenféle körülmények között, igaz, ilyen aszályos, lombhullós időszak sem mindig van (szerencsére). Na majd hétvégén a börzsönyi patakoknál lehet tanulmányozni  (sajnos másnak,mert nekünk Szegedre kell menni...)

 

Én is reggel több ilyen nonszensz poszttal találtam magam szemben és le is szedáltam. Sokkoló,  hogy mennyire buták az emberek, de tényleg.

Kb. 5db kommentet olvastam el a témában a "neten" (saját nyugalmam érdekében többet nem), ebből négy totálisan teljes agyhalott, az az egy meg kűzd az igazság oldalán.  

A neten már megy a mérgezés, meg a konteózás!

Sok anyag okoz felületi feszültség csökkenést (felületaktív anyagok, ugye), de az erdőkben ezek nagyrészt a tanninok, azaz a csersavak. Ezek a lefolyással, kimosódással vízbe jutva habzanak mint állat (lásd mosószerek, mint szintén felületaktív anyagokat tartalmazó cuccok)

Na ezt én se tudtam,köszönjük az infót.
Eddig azt hittem valami vegyszer ,mert általában a teherautók,buszok kerekei  szoktak ilyen "csíkot " húzni az eső elején.

Sőt a főutak is habzanak ilyenkor egy csomó szakaszon. Főleg amikor egy szárazabb időszakra jön rá a csapadék.

Teljesen természetes. A régóta halmozódó szerves vegyületek (főleg a szárazság miatt frissen lehullott levelekből) most egyszerre bemosódtak a patakokba. Ezek okozzák a habzást.

A tegnapi kiadós, mintegy 25 mm körüli csapadék után habzanak a Pilis patakjai. Mi lehet az ok!?
Szikra Renáta fotója :