Meteorológiai társalgó

Nem annyira kilátástalan, az osztrák Alpok É-i részén most 1100-1200 m-ig fehér csapadék hull. Az meg majdnem Kékes

Még jó régen az egyik cégnél volt egy francia főnököm, ő pár barátjával minden januárban elment a Szaharába egy távoli oázisba, de vagy száz-százötven kilométerre a lakott területektől. Ott töltött három hetet, mobiltelefon, számítógép és mindenféle ketyere nélkül. Beduin vezetők vitték őket oda, az út végén már tevékkel. Azt mondta, hogy semmihez sem hasonlítható élmény, nappal csak a sivatag, éjjel meg a csillagok milliárdjai a fejük felett, csöndben, békében, távol mindentől. Az utolsó alkalommal, mielőtt felmondott a cégnél, azt mondta, hogy szabályosan fizikai fájdalmat okozott visszajönni a nyüzsgésbe, a büdös nagyvárosba. El tudom képzelni, bár a meleget, meg a szárazságot én is nehezen viselem, inkább ebben a locspocsban éledek fel. 

Alföldön születtem, de az KKI, hogy nem innen visz el a kaszás! 
Már gyerekként is gyűlöltem ezt a sík lapot, hát még az elmúlt években... Tény, hogy tenni nagyon nem tud az ember ellene (maximum költözés), és sajnos befolyásolja a mindennapokat, s ezzel együtt a hangulatot. Hisz nem telik el nap, hogy ne szentségelnék valamiért, ami az időjáráshoz köthető.
...Nálam már az kiveri a biztosítékot, ha csak merészel felkelni a nap... 

Én is megértem a délkeleti kollégákat, nem úgy mint az északnyugatit. Ezért is próbáltam vigasztalni. Ráadásul én 26 évet éltem Békéscsabán, tudom milyen ott, nem véletlenül költöztem ide.  De nem szabad keseregni akkor sem, mert nincs mit tenni, csak a saját időnket/jókedvünket rabolnánk vele.
"én valószínűleg már felakasztottam volna magamat", "2 nap alatt elvinne a depresszió" - Akkor még szerencséd/szerencsénk, hogy nem úgy várod a havat, mint én, és így még itt vagy velünk. 

Egyébként teljesen megértem a délkeleti kollégákat, én valószínűleg már felakasztottam volna magamat, vagy elköltöztem volna (nyilván lehetőség szerint) ha “időjárás fan”-ként évről évre hónapokig nem történik semmi, és közben minden kiszárad (ráadásul hegyvidéki gyerekként az alföldi tájakat látva 2 nap alatt elvinne a depresszió).

Éppen ebből kiindulva lepődtem meg fél évvel ezelőtti utamon Dubajban, mikor beljebb mentünk a sivatagba terepjárókkal egy vezetett túrán és naplementekor az egyik gyönyörű homokdűne tetején elkezdtem beszélgetni a pakisztáni sofőrünkkel.  Kiderült, hogy 15 éve ott él Dubajban és ez a munkája, hogy viszi a túristákat a sivatagban ide-oda a homokdűnéken át és eszméletlenül szerelmes az ottani klímába, tájba, és semmi pénzért nem cserélné el. Kérdeztem az ottani esőkről, mondta hogy szokott azért lenni időnként, de mindössze pár nap van évente amikor jelentősebb eső esik. Nyilván nekem teljesen elképzelhetetlen, hogy ott tudnék élni ahol az év 95%-ban semmi nem történik, csak süt a nap és fújja a szél a homokot az arcomba, de nem vagyunk egyformák, ő imádja és talán ettől szép ez az egész.

Ráteszek egy lapáttal: a sivatagban is élnek boldog emberek. Mondjuk ők jórészt biztos ott is születtek…

Megpróbálom én is a vigasztalást.
Pontosan semmit nem tehetsz az ellen, hogy milyen időjárás van, legyen az jó vagy rossz (kivéve persze a védekezést). Ha forgatod magad rajta, azt teljesen feleslegesen teszed, mert nem lesz se jobb, se rosszabb, kivéve Neked, mert Neked rosszabb lesz. És mivel az életedből veszed el az időt az ezen rágódással, amit ugye nem élvezel, így tök feleslegesen rabolod vele saját idődet, amit arra is fordíthatnál, hogy jól érezd magad, és az időjárás akkor sem lenne rosszabb, tény jobb sem, de Te minőségi időtöltést kapnál a rágódás helyett. Tehát a legjobb amit tehetsz, hogy elfogadod a helyzetet, nem rágódsz rajta, ami ugye azt azért nem zárja ki, hogy közben érdeklődéssel kövesd az időjárási eseményeket.  Nekem ez bevált, pedig az én általam várt időjárási helyzet talán a legkilátástalanabb dolog most mi kis hazánkban. 

Már nem először olvasom ezt a fajta, egyébként jószándékú vigasztalást, hogy ne csüggedjünk délkeleten, hiszen amúgy is a legszárazabb vidéken élünk!

Szerintem ez a fajta meteo-depresszió, ami egyre inkább ránk telepedik, nem "gyógyítható" ezzel az érvvel. Egyrészt azért, mert bár nem vagyok pszichológus, de tudtommal a valódi depresszió ellen sem hatásos, ha az ember barátai azt mondogatják, hogy ne csüggedj, ne rinyálj, minden rendben van! Másrészt pedig az valóban nem vigasz, hogy a statisztikailag is legunalmasabb éghajlatú térségben élünk, hiszen még erről az alacsony szintről is drasztikusan zuhanunk vissza, itt a leggyorsabb a kellemetlen irányú változás.

Persze azt a részét meg én értem, hogy egyeseknek unalmas ezt újra és újra elolvasni. Dehát hol írjunk, hol beszéljünk róla, ha nem egy met társalgóban?
Reménykedjünk, hogy lesznek még a tiszántúli régiónak is jobb, izgalmasabb időszakai. Ha nem, akkor innen lassan tényleg költözni kell...

Hát igen. Az egy százassal az átlag alatt van..

Tudom, hogy nem vigasztal, de azért megpróbálom, a Te vidéked, az ország egyik legszárazabb területe évezredek óta biztosan.

Egyébként nálunk is a 2022. év és a 2024. év pont 100 mm-el volt a sokéves átlag alatt. Ami persze szomorú, mert ezek szerint az Alföld majdnem legészaknyugatibb csücske is hozza sajnos a tendenciát. 

Szia, 410 mm!

0 mm a csapadék zóna feloszlott! Végső elkeseredés. Ez a kör sem sikerült! Március vége óta értékelhetetlen mennyiség esett. Nem tudok mit ìrni erre. A csütörtöki csapadék is huss a modellekről. Következő csapi esély meg........ Ez itt felénk rosszabb lesz mint tavaly!