Csillagászat és űrkutatás

Nem teljesen értem amit mondasz, vagy nem jól értem.

Pl: látunk pontosan a földi északi sark felett egy kvazárt, amire z=6 . látunk egy másikat a déli sark felett, amire szintén z = 6.

Ez azt jelenti, hogy tõlünk mindkettõ a fénysebesség 80-90%ával távolodik (vagy még gyorsabban), de pontosan ellentétes irányban mozognak.

Akkor mekkora és milyen irányú a két kvazár sebessége egymáshoz képest?

Maga a tér, amihez mai józan eszünkkel mindent viszonyítunk, is az õsrobbanással jött létre, és azóta tágul. Azt mondhatjuk, hogy az õsrobbanás a mai Világegyetem minden pontjában egyformán megtörtént: akkor ezek a pontok még egybeestek, azóta folyamatosan távolodnak egymástól. Méghozzá nem egy középpontból kiindulva, hanem minden pont minden ponttól egyformán (jobban mondva CSAK a köztük lévõ távolságtól függõ ütemben). Úgy, ahogy a felfújódó lufi felületén.

Ez egyben azt is jelenti, hogy nem tudjuk meghatározni azt a pontot sem, ahol az õsrobbanás volt? Hiszen akkor az összes matéria egy idõben, egy pontban volt jelen. Ebbõl logikusan következtetve kell(ene) lennie egy pontnak, amihez képest minden távolodik. Ez miért nem lehetséges?

Egy kérdés, a Hubble Ultra Deep Field kapcsán jutott eszembe:

Jelen tudásunk szerint a világegyetem az õsrobbanás miatt/óta tágul. Továbbá nem mi vagyunk a közepén. Ebbõl következõen különbözõ irányokban különbözõ távolságokra kellene ellátnunk, illetve tapasztalni, hogy egyes helyeken mondjuk csak 8 milliárd fényév a legtávolabbi objektum, másfelé nézve meg 18.

Miért nincsenek mégsem ilyen hírek?