Globális jelenségek

Igen, a szubtropikus magasnyomás általános északabbra tolódását feltételezem. A nyár eleji száraz bárikus mocsár is értelmezhetõ a szubtropikus magasnyomás általános északabbra tolódásaként, hiszen a szárazsága végül is inkább a magasabb nyomási értékeknek köszönhetõ, sem mint az alacsonyabbaknak. Továbbá a 100-120 évvel ezelõtti nyomásanalízistérképeket vizsgálva egyértelmûen kijelenthetõ, hogy a keveredési zóna hullámai sokkal délebbi szélességekig nyúltak le abban az idõben, mint az elmúlt néhány évtizedben bármikor. Ezt én bizonyító erejûnek vélem.

Illetve indirekt megközelítésben: egy mennyiségileg kisebb poláris cella nem produkálhat olyan nagy amplitútójú egyben délebbre lenyúló Rossby hullámokat, mint egy mennyiségileg nagyobb poláris cella.

Sopronban a 2012-es év volt a meteorológiai mérések megkezdése óta a 2. legmelegebb év (Márton nyilatkozta tegnap a Kisalföldnek).
Eközben az átlagosnál több csapadék esett a városban (több mint 750 mm).
Júliusban Hermesen (Soproni-hegység) 374 mm csapadék hullott (szintén Márton mérése) több, mint Kenderesen egész évben (367 mm - Styx mérése szerint).

A tavalyi rekord napfénytartam kapcsán jutott eszembe, hogy ez jelenti-e a szubtrópusi magasnyomású öv északabbra tolódását vagy sem?

Az ugyanis kétségtelen, hogy a poláris cella zsugorodik, a keveredési zóna is északabbra tolódik és ennek helyére értelemszerûen a szubtrópusi magasnyomású övnek kell benyomulnia egyre nagyobb gyakorisággal.