Csillagászat és űrkutatás

Usrin gondolatából kiindulva megpróbálom egy kicsit elmagyarázni, mirõl lehet szó. Ezt biztosan sokan ismeritek már, mégis leírom, mert talán nem mindenki van ezzel tisztában. (Az is lehet viszont, hogy ez esetben nem errõl lesz szó, ugyanis amíg ezt nem csinálták meg, addig igazából nem illik semmit még csak megszellõztetni sem, valamiért azonban a cikkekbõl is az jön le nekem, hogy errõl lehet szó.)

Elõször egy hasonlattal élnék: tudtommal a Higgs-bozonról a fizikusok a mai napig nem mondják, hogy "láttuk", hanem azt mondják, hogy "láttunk olyan részecskét, melynek tulajdonságai nem mondanak ellent szignifikánsan a Higgs-bozon elméleti tulajdonságainak". Ez a helyes tudományos hozzáállás.

Szóval, jelen esetünkben:
Biztos vagyok benne, hogy létezik olyan módszer, amellyel valamilyen szinten sterilizálni tudják a mûszert, de nem tökéletesen. Az is nagyon valószínû (amire Usrin utalt), hogy így a mûszer által felvitt földi anyag mennyisége egy bizonyos értéknél biztosan alacsonyabb (ezt akár önkényesen, szándékosan felülbecsülve is meg lehet határozni, de szerintem a sterilizáló eljárás elméleti végiggondolásával akár egzaktul is ki lehetne számolni erre egy elméleti maximumot).

Méréskor a mûszer /vagy annak adataiból a tudósok, mindegy/ a mintában talált szerves anyag X mennyiségét határozza meg, annak statisztikus hibájával. Mivel a mûszer nem végtelen pontosan mér, ezért X valószínûségi változó, van neki várható értéke és szórása (esetleg magasabb momentumai is). A mérési statisztikus hibát elsõre úgy kell meghatározni, hogy az elsõ mintát többször megmérem, és az X feltételezett eloszlásának paramétereit ezáltal illesztem, majd X várható értékét és szórását meghatározhatom (valamint, mivel az illeszkedés nem lesz tökéletes, azoknak hibái is lesz /a kovarianciamátrixot is érdemes kiszámolni/). Elsõre kijöhet egy olyan eloszlás, hogy X várható értéke ugyan magasabb annál, mint amit a Földrõl felvihetek, de a szórás olyan nagy, hogy mondjuk csak 55% az valószínûsége annak, hogy a szerves anyagot nem innen vitték föl.
Holott mi mondjuk 99(,99(99(...)))%-ot akarunk elérni.

Ha egy megfelelõen kicsi területrõl valamilyen oknál fogva azt feltételezem, hogy ott az X valódi mennyisége nem nagyon változik (pláne, ha egyáltalán nem), akkor a következõt tehetjük:
Vegyünk N darab mintát. Ekkor kapunk N darab várható értéket. Azt mondjuk, hogy ezen várható értékek átlaga legyen a becsült "X-kalap" (nem tudok ilyen karakter írni itt), ami ugyanolyan eloszlású valószínûségi változó, mint az X-ek. Kaptunk emellett N darab szórást is, az X-kalaphoz tartozó szórás pedig a szórások átlagának gyök(N)-ed része lesz.
Tehát ha minden minta kb. ugyanazt az S szórást mutatja, akkor N minta szórása S/Gyök(N).

Valószínûleg az lehet a módszer, hogy találtak egy olyan várható értéket, ami a földrõl felvihetõ maximális mennyiség fölé került. Most azért kell újabb és újabb méréseket végezni, hogy ennek a szórása olyan kicsire lemenjen, hogy az eredetileg általam 55%-nak írt kezdeti valószínûség mondjuk 99% fölé menjen. Ha szerencsénk van, ehhez elég pár mérés, ha nincs (csak kicsivel megy az X átlaga a "felviteli hiba" fölé), akkor viszont sokat el fognak idõzni a méréssorozattal.

Nincs olyan módszer, ami garantálná, hogy egyetlen atomnyi földi szennyezõdés se kerüljön egy Földrõl indított eszközre. Viszont biztosan van egy értelmes határa annak a mennyiségnek, ami még szennyezõdés lehet. Ha ennél nagyobb koncentrációban találnak szerves anyagot, több mérés is megerõsíti, stb., stb., akkor MAJD ki lehet mondani, hogy ilyen is létezik a Marson.

Amúgy minden tudományos eredményre igaz: egy mérés nem mérés. De szerencsére a Curiosity-nak még van néhány éve a folytatásra.

Személy szerint én a NASA kommunikációját nem értem: nem ez az elsõ eset, amikor szenzációként lengetnek be olyan közlést, amirõl aztán kiderül, hogy egy bonyolult, hosszú kutatás apró részeredménye. Ha ez a beharangozás nem lett volna, most senki nem lenne csalódott, és senki nem írná azt, hogy az egész projekt fölösleges. (Ami akkor sem lesz igaz, ha a végére sem tudunk majd biztosat a marsi életrõl, mert közben millió dolgot megtudunk az ottani kõzetekrõl, légkörrõl, miegyébrõl. A ti logikátokkal a Hold és a Vénusz kutatása is értelmetlen, mert ott úgy sincs élet.)

Nem tud itt senki semmit, még maga a NASA sem. Akkor ezek szerint küldtek egy szén is baktériumcsomagot amit Curiosity néven, és annak a kanalai néha beleásnak abba amit mi odavittünk. Nevetséges ez 2.5milliárd dollárért ez tény.

Gõzöm sincs semmirõl, azért nem akarok írni semmit.

(De nem is kell, vágjátok ezt ti nagyon )

ennyi

De gond!
Nyugodtan mond meg, hogy gõzöd sincs semmirõl, azért nem akarsz írni semmit!
Komolyan ilyen balfékek, hogy nem tudják úgy megoldani a mintavételt, hogy 100 %-osan ki tudják zárni a földi eredetû szennyezõdést?
Így semmi értelme nem lenne az egész projektnek!
Meg az eddigieknek sem volt, meg ezután sem lesz!
Kivéve abban az esetben, ha találnak egy csontvázat, mert azt talán tudják, hogy nem õk vitték oda!

Le van írva ezer helyen, ti meg pörögtök rajta. A hozzászólások eddigi folyását látva, nem hiszem, hogy egy kicsit is számítana az, amit írok, mert beakadt a lemez. Éppen ezért most nem teszem, ha nem gond.

Én is ezt akartam írni pontosan, mert igazán az, hogy szerves cuccot találtak még nem egészern értem, hogy mit is takarhat.

El kén' mennetek a NASA-hoz jóféle munkaerõnek; 2030-tól - miután megoldotatok minden Napredszerbeli problémát, és rejtélyt - végre lehetne összpontosítani a csillagközi utazásokra is. Én is unom már ezt a totyorgást, meg hogy A Kormány mindent eltitkol elõlünk