Mindenkinek szép napot kívánok! :) Nimbostratus az Altostratus-tól elsõsorban az különbözeti meg, hogy hogy az As viszonylag sima alapú réteget képez, a Ns viszont rendszerint különbõzõ vastagságú, hatalmas tömbök…
Mindenkinek szép napot kívánok!
Nimbostratus az Altostratus-tól elsõsorban az különbözeti meg, hogy hogy az As viszonylag sima alapú réteget képez, a Ns viszont rendszerint különbõzõ vastagságú, hatalmas tömbök teljesen összeálló rétegzõdésû, alapja nagyon szakadozott, tépett jellegû, és ami még fontosabb, lényegesen alacsonyabb szinten helyezkedik el, mint az As. Folyamatos csapadékot mindkét felhõ adhat, váltakozó erõsségû esõt, havas esõt, havazást (látványos intenzitásváltás a Ns-ból fordul elõ: megfigyelhetõ, amikor egy-egy vastagabb része kerül fölénk, a csapadék szinte azonnal megerõsödik), de mindkét felhõfaj hullathat szitáló csapadékot is (itt szitáló esõre gondolok), amint azt az OMSZ gondozásában 1968-ban megjelent, s az észlelõ-meteorológusok számára készített Felhõkönyv is jegyzi. Kisebb hibái, hiányosságai (azok távolról sem az As nsmut-ra vonatkoznak) ellenére nagyon jó munka, napjainkban messze megállja a helyét.
Az Altostratus nimbostratomutatus nem túl gyakori jelenség, de elég sokszor elõfordul. Olyankor az Ns NEM vékonyodik, hanem emelkedéssel magasabb szintre kerül - ha az égboltot nagyjából folyamatosan vagy gyakran figyelemmel követjük, akkor az átalakulás folyamatában azt is észlelhetjük, hogy a Ns-tömbök, -táblák vastag "nyakrésszel" hozzákapcsolódnak a létrejövõ (vagy az Ns-szal egyidejûleg) már korábban is létezõ As-réteghez. Az Ns egésze megemelkedik, az átalakulás teljes, ezért nem As nimbostratogenitus-ról, hanem As nimbostratomutatusról beszélhetünk. Szemerkélõ esõt az "As nsmut" még hullathat, szitálást már nem.
Huhh...
Na szóval, kezdjünk neki.
"az
As viszonylag sima alapú réteget képez, a
Ns viszont rendszerint különbõzõ vastagságú, hatalmas tömbök teljesen összeálló rétegzõdésû, alapja nagyon szakadozott, tépett jellegû"
Ez így nem teljesen igaz. Az
Ns alapja is általában sima önmagában, tépett, szakadozott jellegûnek akkor látszik, amikor St7 foszlányok vagy Sc5 padok képzõdnek alá. Ez viszont elég gyakori Ns-nél, míg
As esetében valóban ritkán fordul elõ.
"mindkét felhõfaj hullathat szitáló csapadékot is (itt szitáló esõre gondolok)"
Ez a gyenge esõ lesz,
szitálás továbbra is csak St6-ból lehet. (Olyan, hogy "szitáló esõ", alapból sincs, vagy
szitálás, vagy esõ, vagy a kettõ együtt.)
"az
Ns NEM vékonyodik, hanem emelkedéssel magasabb szintre kerül (...) az
Ns egésze megemelkedik"
Ez így önmagában egy nagy hülyeség. Minden felhõ, így a
Ns tetején is
inverzió van, és az Ns-As között akár 4-5000 m-es szintkülönbség is lehet. Ráadásul maga az
Ns stabilis légállapot mellett alakul ki, így minimálisak benne a vertikális mozgások. Tehát maga a felhõzet fizikailag képtelen megemelkedni, fõleg ekkora mértékben. Az Ns-t több horizontális réteg alkotja, és amikor átalakul As-sé, egyszerûen szétoszlanak az alsó rétegek, tehát a felhõ VÉKONYODIK.
"az
As és az
Ns egyidejûleg is jelen lehet az égen (mégpedig gyakran). A két felhõfaj vonulási iránya olykor megegyezik, máskor eltér, olyannyira, hogy a tartós, gyenge intenzitású esõt hullató, DNY-ról vonuló
As alatt ÉNY-ról
Ns érkezik, s alig borítja be az égboltot"
Ez viszi azonban a legnagyobb baromság díjat. Amit te itt Ns-nek vélsz, az St7/Cu/Sc5, akár az
As, akár az
Ns réteg alatt. Az
Ns az égbolt egészét (vagy legnagyobb részét) kitöltõ és vastag felhõ, 7 oktánál kevesebb mennyiségben nem is fordulhat elõ. Éppen ezért
Ns és
As gyakorlatilag sohasem látható egyidejûleg, mert az
As rétegei beágyazódnak az Ns-be.