Meteorológiai esélylatolgatások

Még egy dolog: ha az ember sokat böngészi a GFS térképarchívumát, s ott is elsõsorban a szép hidegelárasztásos helyzeteket tanulmányozza, felfigyelhet a következõre.
"Hideg" alaphelyzeteknél, mint amilyen ez a mostani (de említhetnék akár egy brit blokkba hajló félblokkot is) az alaphelyzet "elsõ lövése" gyakran mellémegy, nemigen eredményez nálunk lehûlést.
Ezután az alapszituáció is romlani, felbomlani látszik átmenetileg. Aztán néhány nap elteltével megint létrejön a "csõre töltött puska", általában kifejezettebben, mint elõször.
Hamarosan lõ is, és a második lövés gyakran nagyon betalál nekünk.
Lehet, valami ilyesminek vagyunk tanúi most is.
Persze ki kell hangsúlyozni, ez nem meteorológia, nem tudomány, csak érdekesség.
Valamennyire a Floo-féle hármasszabályra emlékeztet, és azzal össze is függ véleményem szerint.
Van a hidegakcióknak ilyenféle hármas tagozódása, ezt én is így látom:
1. Gyenge, vagy "mellé ment" hidegöblítés 2. "Célba talált" hidegfront 3.Mediciklon tevékenység, csapadék, hideg

Elfelejtkezel egy apróságról, ami ráadásul szarvashiba! Állandóan egy hét fölött mutatta ezt a 15.-16.- ai akciót, most meg a kiinduló helyzet már lassan 72 óránál van. Nagyon nem mindegy....

Az idei télen, most lehet nagy bizonyossággal élõsszõr állítani, hogy komoly téli fordulat várható, akár jelentõs havazással is a jövõhét második felétõl. A kelet európai síkságon és tõlünk északra masszív hideg bázis van, ami nagy valószínûséggel a hónap utolsó dekádjától közvetlen hatást gyakorol ránk. Tíz nappal ezelõtt kezdõdött komoly átrendezõdés Európa idõjárásban és a vártnál sokkal késõbb érkezhet meg a tél hozzánk. Nem gondolom, hogy a modell kimenetelekben vissza térne egy darabig a tavaszias hõmérsékleteket rejtõ prognózis.
Az idei tél legkomolyabb támadására számítok szerdától kezdõdõ legalább 7-10 napos idõszakban.

Vagy ha nem tudjuk a linket vagy lusták vagyunk hozzá(mint én ) elég tudni az AO index korrelációs pontjait, hogy egy modellnézegetés alkalmával a nyomás és 850hp-os hõmérséklet mellett az említett területre vetve is tisztában lehetek pozitiv vagy negativ AO-val.

Mindenesetre még mindig kissé kétkedve fogadom az újabb lehetséges értelmes téltámadást, de az eddigi modellfutások mégis ezt mutatják. Nekem az anno be nem következett 15-16-dikai hidegzuty elmaradásának keserû íze rányomta bélyegét optimizmusomra a telet illetõen.
Ami a jövõt illeti túl távoli az idõpont nekem ahhoz, hogy érdemben foglalkozzam vele. Ez a helyzetkép még biztos változni fog a most látványhóesésen át a havas latyakig minden lehet... Majd a szokásos 12-48óra lehet a döntõ a halmazállapotot, megmaradást illetõen, nem beszélve a csapadék eloszlásról és területi lefedettségérõl.
Jól néz ki a jövõ, de ebbõl még sokféle variácó összejöhet. Csak már szakadna az a hideg befele reánk...

Ha az AO feltûnõen alacsonyabb a NAO-nál, az skandináv-északkelet-európai blokkot sejtet.
Illetve esetünkben ezen blokk huzamosabb fennmaradását sejteti. A következmények ismertek.
Sokat emlegetem az idõjárás bal, illetve jobb térfeles jellegét, de nemigen reagál rá senki.
A térfelek az aneroid barométer számlapjára vonatkoznak, és arra utalnak, melyik térfélen tartózkodik sokat a mutató.
Több évtizedes, mindennapi megfigyelés alapján alakult ki bennem az a képzet, hogy a bal és jobb térfelességnek nagy prognosztikai jelentõsége van. Nem mindegy például, hogy a hidegfrontok elõtt pl. 1000 hpa közelébe süllyed a légnyomás, majd utánuk 1013 hpa közelébe emelkedik, vagy a prefrontális süllyedés csak 1013 hpa közelébe viszi le a mutatót, a front mögött pedig 1030 hepáig emelkedik a légnyomás. Az elsõ esetben erõs teknõképzõdésre, élénk mediciklon vsgy közép-európai ciklontevékenységre, hosszasan csapadékos, jó eséllyel átlagnál hidegebb idõre számíthatunk. A második esetben inkább száraz hf, majd "ránk kenõdõ" AC a valószínû folytatás. A térfelesség olyan jelleg, mely megfigyelésem szerint gyakran hosszan, több frontátvonulást magába foglalva fennmarad.Természetesen átlagértéket is nézhetünk, a hidegfrontokat azért hoztam példaként, mert esetükben a legfeltûnõbb, és legérthetõbb a dolog.
Nemrég ugrott be, hogy a térfelesség kérdése alighanem az indexekkel függ össze -nevezetesen fõleg az AO azon elemével, mely az alacsonyabb szélességek ciklonaktivitására vonatkozik. Kis túlzással mondható, hogy bal térfelesség=alacsony AO érték, jobb térfelesség=magas AO érték.
Nem véletlen, hogy a térfelesség ilyen jól mutatja a cirkuláció általános jellegét.
Mondhatnám, érdemes figyelni a térfelességet, de manapság már egy perc alatt megkaphatjuk az indexértékeket a net-rõl.

HOgy mi lesz a vége ennek az unwinternek? Végre egy csapadékos nyár

Eltel egy-két nap és nézzük az új reményeket:-)

Nyugati fáklyák:
Link
Link

Esetleg összekapcsolódás::
Link
Link
Link
Azori maximum:
Link
Izlandi minimum:
Link
Persze, hogy pozitív a NAO.
Északi hidegmag:
Link
Link
Link
Link
Link
Erõs és a közelben marad, az AO tartósan negatív értéket vehet fel.
Link
Link
Hazai fáklya:
Link
Link
Kezd már szórni.
Összegezve, nagyjából úgy állunk mint 2 napja. Az azori és skandináv anticiklon közötti pályán érkeznek az enyhe nyugati légtömegek. Így nem igazán lehet tudni ki lesz a gyõztes.
Teknõsödés is megvan már egész jó:
Link
Link
Egy dolog biztosan látható, hogy egy mozgalmasabb idõszak elõtt állunk, de ez még se havat, se hideget nem jelent bõvel lehet elõoldali helyzet ezekbõl.
Az AO lehetõséget biztosít a leszakásokra ciklonképzõdésekre és télre, viszont a NAO tovább fenntartja az izlandi minimum pörgését is. Így állunk most két nap múlva meglátjuk mit hoz a jövõ:-)

A 2. eset és a Vojejkov-tengely kapcsolatát kissé még meg kell világítani.
A Mediterráneumba az északkeleti blokkoló AC délnyugati peremén "lecsúszó" izlandi-brit depressziók a Földközi-tengeren már mint mediciklonok jelennek meg, és nagyon gyakran (valószínûleg kellõ kontinentális hidegdepó esetén) kelet felé haladva teljesen le is fûzõdnek az izlandi minimumról. Ilyen esetben a mediciklon hideg, északnyugati szektorának peremén nõ a légnyomás, az északkeleti blokkoló AC mintegy "orrot növeszt" délnyugat, azaz az Északi-tenger, Brit-szk. irányába. Végül ez a nyúlvány találkozik a nyugati áramlási szalag hullámvetése által délnyugaton már elõbb létrejött anticiklonnal, vagyis az azori északkelet felé növesztett nyúlványával. Ezzel kész is az ék-dny tengelyû AC híd a szibériai és az azori maximumok között, azaz létrejött a Vojejkov-tengely. Ez mindenképp egy lehetséges mód a Vojejkov kialakulására (lehet, több is van)
Gyanítom egyébként, hogy nagyon jelentõs északkeleti hidegfelhalmozódás esetén a Vojejkov-tengely elõoldalán (dk-i peremén) délnyugat felé mozgõ igen hideg levegõ végül "becsorog" az azori anticiklonba is, délnyugaton is szokatlan lehûlést okozva. Ekkor jön létre a klasszikus Vojejkov-tengelynek nemcsak a szinoptikai, hanem a tényleges idõjárási képe: Közép-Európában tartósan rendkívül hideg, száraz idõ, szárazföldi hideg tartós beáramlása révén, és az óceáni légtömegeknek hosszas kizáródása által a kontinens belsejébõl. Vojejkov-szerû szinoptikai kép gyakran fellép, igazi Vojejkov-tengely azonban ritka!
Visszatérve az izlandi minimum aktivitásának kérdésére: nem szabad elfelejteni, hogy a hozzánk eljutó alacsony nyomású légtömegek, légnyomási depressziók valamilyen módon szinte kivétel nélkül az Atlanti-óceán térségébõl, az izlandi minimumból erednek.
Ezek adnak idõjárásunknak dinamizmust, egy jóravaló téli havazás, hófúvás nemigen képzelhetõ el nélkülük. Kellõ mennyiségûre növekedett északkeleti hidegtömeg esetén az izlandi minimumról "lecsúszott", lefûzõdött, ezáltal mediterránná vált ciklonok a legszebb havas, téli helyzeteinket szállítják (ld. 1969/70 -es tél)
Baj csak akkor van, ha túl erõs az észak-atlanti ciklonaktivitás, és/vagy hiányzik az északkeleti hidegtömeg és a hozzá tartozó blokkoló AC.
Véleményem az, hogy az idei telünk hátralevõ heteinek sorsát az dönti majd el, vajon elégséges lesz-e az északkeleti hidegdepó, fent tudja-e tartani kellõ fejlettségben az északkelet-európai AC-t. Ha nem, akkor sem fog az a magasnyomású képzõdmény felszámolódni, helyet adva újra a vonalzonalitásnak. Legvalószínûbben ilyen esetben is csak meghátrálna kelet felé az AC, de a nyugati áramlás hullámvetéséhez, északnyugati irányítás kialakításához így is bõven elég lesz. Ez persze nem jelent szép telet nálunk, az ország nyugati felén pedig végképp nem. Hiszen a lábas hideg ebben a helyzetben nem jut el hozzánk, helyette a brit-azori AC keleti peremén felváltva áramlanak be Közép-Európába az enyhe maritim, és a hidegebb maritim-poláris légtömegek. Záporos-hózáporos, mérsékelten enyhe-mérsékelten hideg idõ várna ránk gyakori erõs, délnyugat és észak között ingadozó irányú légmozgással. Ebben a helyzetben is lehet persze kifejezettebb teknõsödés, kialakulhat megfelelõ helyen med, amely tartósabb havazást, átmenetileg keletiesre forduló légmozgást is okozhat -de ez nem jellemzõ ebben a szituációban, ehhez szerencse kell.
A másik, 2. számú lehetõség realizálódása esetén elérne az északkeleti, kontinentális hideglevegõ, és mediciklonok is nagyobb valószínûséggel befolyásolnák idõjárásunkat. Akár olyan mediciklon-sorozat is lehetne, melyet tavaly télen okozott a blokkoló AC-csúszópálya felállás.
Egyelõre úgy látszik a modellfutásokból, mintha ez utóbbinak állna a zászló. De hangsúlyozom, ez a két helyzet, ti. csúszópályás északkeleti blokk, végsõ soron Vojejkov tipusú alaphelyzet és az északnyugati irányítású szituáció egymásba hajlamos átalakulni.
GFS úrtávlatban többször mutatott már félblocking felállást is.

Szép napot kivánok! Mint alant emlitettem már, a naptevékenység erõsségét nem pusztán a napfolt(csoportok) számából kellene visszavezetni (mint ahogyan azt a szakemberek teszik), mert a folttalan napfelszini (fotoszferikus) területekrõl származnak a legerõsebb plazmafelhõ-kidobódások (Coronal Mass Ejections=CME), amire az elmúlt néhány - amióta a jelen napciklus aktivitásának másodmaximuma tart - hónapban bõven akadt példa. A koronalyukak zónáiból gyakorlatilag akadálytalanul kijutnak további plazmafelhõk, amelyek kedvezõ helyzetben kapcsolatba kerülnek a bolygó mágneses övezetével, majd a pólusoknál lejutnak a légkör alacsonyabb rétegeiig. Mindezek epizódszerû jelenségek, amelyeket a kutatók nem kalkulálnak az általános naptevékenység kiszámitásánál.
Ilyenképpen ha a napfoltgörbét az NAO- és az AO-indexekkel összevetjük, az eredmény tévútra vezethet. Vajon milyen eredményre vezethetne, ha a napfoltaktivitást a CME-kkel és a koronalyukak tevékenységével együtt elemeznék troposzférikus jelenségekkel, azok mérõszámaival?
Az NAO- és az AO-indexek nem feltétlenül kapcsolódnak a szoláris tevékenységhez. 1997/1998 telén a XX. század legerõsebb El Ninó-jelensége zajlott figyelemreméltóan magas NAO-indexekkel - a naptevékenység viszont akkoriban még alig éledezett az 1-1,5 évvel korábban tapasztalt napfoltminimumból.
A naptevékenység lassan tovább gyengül, amely döntõen meghatározhatja a következõ napok, esetleg hetek idõjárásának téliesre fordulását.

Természetesen, enyhén megnövekszik a Nap elektromágneses sugárzása a maximumok idején. (A napfáklyák adta többlet valóban meghaladja a foltok miatti kiesést.) Ám azenyhe növekedés ez esetben 0,1%-nál kisebb változást takar. Ennél még az is jóval többet (néhány százalékot) számít, hogy a Föld épp napközelben vagy naptávolban van. Mégsem tapasztalunk olyasmit, hogy alacsony szélességeken a sztratoszféra januárban felmelegszik, júliusban pedig lehûl. Úgyhogy ezen a nyomon fölösleges elindulni.

A drasztikus keleti parti hidegelárasztások láttán a télkedvelõ itt Európában ideges lesz, és joggal. Az majdnem holtbiztos, hogy az ilyen észak-amerikai hidegleszakadások "meghajtják" az izland környéki ciklontevékenységet, mely általában és legelsõ sorban nyugati, délnyugati légmozgásokat, enyhe óceáni légtömegek beáramlását jelenti az öreg kontinensen.
Mindamellett nem mindegy, hogy fenti áramlási rezsim mit "talál" Eurázsia nyugati részén.
Ha nincs jelentõs hidegfelhalmozódás Északnyugat-Eurázsiában, nincsen blokk, akkor az történik, amit december közepe óta látunk: klasszikus zonalitás, Európa délkeleti részén magas nyomású öv, északnyugaton ciklontevékenység, nagytérségi zonális áramlás.
ha ellenben van hidegfelhalmozódás és blokk Északkelet-Európában és Nyugat-Szibériában, már egész máshogy szól a nóta. Blokkoló északkeleti AC esetén szerintem 2 eset lehetséges.
1. Ha nem elég erõs a hidegdepó, akkor légtömegei nem jutnak el hozzánk, de közvetett hatást így is gyakorol a blokkolüó AC Közép és Nyugat-Európa cirkulációs viszonyaira. Az izlandi minimumhoz tartozó nyugati áramlási szalag ebben az esetben az északkeleti AC hátoldalán "kanyart vesz", és északra fordul. Ezáltal az egész szalag hullámot vet, Nyugat-Európa fölötti része is "felgörbül", ezért itt északnyugatira fordul az áramlás. A Brit-szk. fölött ennek kapcsán növekszik a légnyomás ("az azori kiterjeszkedik é felé"), ránk vonatkozólag kialakul a félblocking, északnyugati irányítás képe. Igen jellemzõ ez a figura enyhe, zonális telek második felében, mikor nem elégséges sz északkeleti hidegdepó, de a szibériai maximum valamennyire mégis megerõsödik februárra.
2. az északkeleti hidegfelhalmozódás jelentõs, és expanzív dny felé, ezért a blokkoló AC-t az atlanti légtömegek már csak délrõl képesek kikerülni. Ilyenkor jelentkezik a "csúszópályás mediciklonok" képe, amit jelenleg is mutatnak a modellek. Megjegyzendõ, hogy e két, közös mechanizmus által összekötött áramlási séma éppen közös eredeténél fogva váltogathatja egymást. Tipikus példája volt ennek 2012 februárja, mikor az északnyugati irányítást Vojejkov-tengely váltotta fel, majd újra ény-i irtányítás jött a tengely szétszakadásával.

Hangsúlyozom, hogy általam leírt mechanizmusok az én munkahipotéziseim, korrekt voltukért nem kezeskedem, hisz nem vagyok "céhbeli" légkörfizikus. Kossakiss egyik írásából vettem õket, õ egyébként nagyon benne van ezekben a dolgokban. Aztán az sem kizárt, hogy nem jól értelmeztem az õ szavait.
Ami biztos, hogy napfoltmaximumban ugyan több a sötét terület a napkorongon, de úgy tudom, az ilyenkor gyakori napfáklyák erõs sugárzása túlszárnyalja a foltok okozta sugárzási mínuszt: a szumma enyhén pozitiv, az elektromágneses sugárzás mennyisége tehát nagyobb, mint minimumban. Lehet persze, hogy ez a spektrum UV tartományára éppen nem érvényes.
Azt is elfogadhatjuk, hogy a Föld mágneses terének eltérítõ hatása miatt a részecskesugárzás jobbára csak a sarkok magaslégkörét érinti (sarki fény)
Az is elfogadható, hogy a légkörben elnyelõdõ sugárzó energia legalább egy része hõvé alakul. Azonban hogy ez mekkore melegítõ hatást jelent elektromágneses, illetve részecskesugárzás esetén, illetve ezen két sugárzás-fajta mely légrétegben nyelõdik el leginkább, az különbözõ lehet -így hatásuk is.
Még egyszer mondom, a kérdéskörbe nem akarok mélyebben belemenni, mert nem vagyok igazán kompetens ebben.
A telek minõsége és a napciklus esetleges összefüggésérõl szóló írásomat egyébként a Meteorológiai társalgóban találod, 2013-12-09 dátummal a 208763. sorszám alatt.
Azt egy szóval sem állítom, hogy a nagytérségi folyamatokat, és ezen keresztül az indexeket nem befolyásolja a naptevékenység. Mi több, fölöttébb valószínûnek gondolom az összefüggést közöttük. Csak ez az összefüggés valószínûleg nem egyszerû lineáris kapcsolat, másrászt a naptevékenység szinte biztosan csak egyike a nagytérségi folyamatokra ható tényezõknek (s könnyen lehet, nem is a legfontosabb)
Valószínû, még egy szakmabelinek se lenne könnyû kibogozni ezeket a viszonyokat.

A dolog szerintem úgy mûködhet, hogy van egy csomó cirkulációs kényszer. Ezek a kényszerek felteszem, hogy egyfajta hierarchiát alkotnak. A legerõsebb kényszer fogja meghatározni a cirkuláció alapsémáját aztán a második legerõsebb, meg a harmadik és így tovább. A kényszerek struktúrája azonban nem lehet állandó. Ha ugyanis egy adott kényszer gyengül, netán megszûnik, akkor a sorban következõ fogja meghatározni a cirkulációs képét. A dolog nyitja az lehet tehát, hogy a nap sugárzásának változásai is csak feltételesen tudják közvetlenül kényszeríteni a légkört a cirkuláció alapsémájának megváltozására. De valószínû, hogy vannak olyan kényszerek, amelyek felül tudják írni ezt a szoláris kényszert is.

Van néhány pontja az érvelésednek, ami ebben a formában nem mûködhet. A Nap sugárzását UV-ben (csakúgy, mint látható fényben) nem változtatja érdemben a napfoltciklus. Másrészt: eleve azt állítod, hogy az erõs naptevékenység a térítõknél és a sarkvidékeken is melegíti a magaslégkört, és ez a térítõknél AC-uralmat, a sarkoknál örvényességet vált ki. Mivel magyaráznád, hogy a két helyen épp ellenkezõ a hatás?

Az tény, hogy sarkvidéki magaslégkörbe napkitörések után erõs részecskesugárzás érkezik (lásd: sarki fény). De ez már a sztratoszféra idõjárásának alakításában is csak az egyik hatás a sok közül. A sztratoszférikus folyamatok hatása az alsóbb légrétegekre pedig szintén nem egyszerû történet.

Kíváncsi vagyok, mennyire erõs összefüggést találtál a magyarországi telek hõmérséklete és a naptevékenység között. Csak ránézésre tûnt úgy, hogy van közük egymáshoz, vagy kiszámoltad, milyen eséllyel szignifikáns a kapcsolat? 50 elemes minta még elég kicsi ahhoz, hogy a vakvéletlen is kihozhasson valami látszólagos összefüggést... (Ha 50-szer feldobsz egy érmét, a legritkább esetben lesz az eredmény 25 fej és 25 írás.) Azért gyanakszom ennyire, mert meglepõdnék, ha a nagytérségû folyamatok indexeit (NAO, AO) nem befolyásolná a naptevékenység, a magyarországi hõmérsékletet pedig igen... A magaslégkörbõl eredõ hatások nyilván a makroszinoptikus felállásra hatnak közvetlenebbül; amíg abból a hõmérséklethez jutunk, még több, naptevékenységtõl független változó kerül a képbe.

Vannak nagy akadályok a hidegebb idõre fordulást illetõen. Amerikában tovább tombol a tél Link Link Link és tombol a nyugati zonalitás náluk is, nyugati part, Kanada: Link (na erre a fáklyára micsoda hõbörgés menne itt nálunk! Jó tudom-tudom nálunk kisebb az ingás, stb.).
Még ha tudom is a tonnányi ellenpéldát arra az esetre, amikor mindkét régió megkapta a magáét, lassan sokkal jobban érezném magam, ha õk már nem kapnának a hideg télbõl Így viszont folyamatosan rettegve kell lesnünk az óceáni ciklontevékenységet és nagyon gyakran találjuk szembe magunkat az újabb és újabb ciklonokkal, a folyamatos nyugati szelekkel.
Kíváncsi leszek a friss NAO és AO elõrejelzésre, mennyire egy napos kisiklás volt a tegnapi elõrejelzéssorozat.

A Nuuk-i (ellenkezõ elõjelû) anomália egyenes arányosság sem mindig igaz: Link (oka gondolom a hideg amcsi ciklonok elõoldala)

A naptevékenység elvileg hatással van a hemiszférikus cirkulációs cellák (magas és alacsony nyomású övek) fejlettségére, kiterjedésére. Kossakiss korábbi írása alapján úgy képzelem (ha félreértelmeztem szavait, majd kijavít) hogy magas naptevékenység idején erõs UV sugárzás éri a térítõk táján a magaslégkört, mely ott elnyelõdve, erõs felmelegedést okoz.
A melegedés erõsíti, és a sarkok felé kiterjeszti a térítõi AC övet. A coriolis erõnek ezáltal több lesz a "municiója", felgyorsulnak a nyugatias légmozgások a térítõktõl északra, a jet hurkai laposabbakká válnak, "zár" a jet.
Alacsony naptevékenység esetén ennek ellenkezõje következik be: a térítõi AC öv visszahúzódik az egyenlítõ felé, "üresen jár" a coriolis erõ, a jet lelassul, hurkai mélyülnek.
A sarkok magaslégkörére a napból származó korpuszkuláris sugárzás van hatással. Ez szintén elnyelõdik a felsõ légrétegekben, és ott melegítés révén fokozza az örvényességet. Ez oda vezet, hogy magas naptevékenységben nehezebben alakulnak ki anticiklonok a magas szélességeken, illetve a ciklonális hatások felnyomulnak a pólus közelébe. Ez az állapot nem kedvez a kisugárzásnak, a sarki hideg légtömegek kevésbé tudnak kifejlõdni.
Alacsony naptevékenység esetén ennek a fordítottja a jellemzõ
Mindezekbõl egyenesen következik, hogy a hemiszférikus cirkulációs cellák állapotát kifejezõ AO és NAO indexnek elvileg függenie kell a naptevékenységtõl, ilyen módon: magas naptevékenység=pozitiv indexértékek - alacsony naptevékenység=negativ indexértékek.
A dolog viszont nem ilyen egyszerû. Futólag végignéztem azt a diagramot, mely az utóbbi évtizedek pozitiv és negativ indexû korszakait mutatja. Megnéztem a napfoltciklusok görbéjét is. A kettõ között nem mutatkozik egyértelmû korreláció!
A nehézséget talán úgy hidalhatjuk át, hogy feltételezzük: az indexértékek több változós függvényhez tartoznak, melynek csak egyik változója a naptevékenység. Így megmagyarázhatóvá válna, hogy a naptevékenység és az indexértékek nem mozognak együtt, viszont nyitva hagyhatnánk azt az elméletbõl következõ lehetõséget, hogy mégis közük van egymáshoz.
Javaslom, fogadjuk el munkahipotézisként azt az állítást, hogy magas naptevékenység az indexek pozitivitása felé tolja a mérleg nyelvét, alacsony pedig azok negativitásának irányába. Érdemes lenne egyszer tüzetesebben összevetni az utóbbi évtizedek indexértékeit a napfoltciklusokkal - hátha ki lehetne sütni ebbõl valamit.
Hogy az indexek erõsen befolyásolják idõjárásunkat, éspedig fõleg téli idõjárásunkat, eléggé köztudott. Negativ AO a sarki AC, a hidegtömegek megerõsítésével, nemkülönben az alacsony szélességek élénk ciklontevékenységével csapadékos, hideg telet okoz nálunk. Poziticv indexérték esetén a mérsékelt szélességekig felnyomuló térítõi anticiklonok, valamint az élénk sarki ciklontevékenység, gyengébb lehûlés miatt száraz, enyhe telet okoznak a mi szélességünkön. Feltehetõen ez a hemiszférikus légkörzési állapot van amögött a megfigyelés mögött, hogy a kifejezetten enyhe telek nálunk rendszerint viszonylag szárazak is.
Fentiekbõl következik, hogy a hemiszférikus cirkulációs cellák állapotán keresztül a naptevékenység hat a mi telünk milyenségére. Erõs naptevékenység az enyhe, száraz tél irányába tolja a folyamatokat, alacsony tevékenység a hideg, csapadékos irányába.
Természetesen ez már sok tényezõs dolog, melynek csak egyik tényezõje a napciklus.
Nemrégiben megvizsgáltam, hogy az utóbbi 50 év emlékezetesen hideg, illetve nagyon enyhe telei a napfoltciklus mely fázisában következtek be. Bár sok a kivétel, az elmélettel egybecsengõ összefüggés halványan bár, de felismerhetõ: a leghidegebb telek többnyire naptevékenységi minimumok környékén léptek fel. A kiemelkedõen enyhék pedig maximumok környékén.

Szép napot kivánok!
Rudolfking: Ez igy nagyon helyénvaló. Nem kell, de nem is szabad maradéktalanul egyetérteni mások elméleteivel, észrevételeivel. Isten ments ettõl! Bólogatójánosokkal sajnos amúgy tele a világ.
Szeke: Normális téli idõjárási helyzetben az alsó sztratoszféra hõmérséklete éppen szélességünk mentén a legmagasabb, Észak felé haladva csökken a hõmérséklet. A pólus és az egyenlitõ fölött azonos hõmérsékletet találunk. A hideg sarki sztratoszféra zonális örvénylést vált ki, oly módon, melyben a magassággal nyugati szélnyirás keletkezik.
Néhány év elteltével a tél kellõs közepén a poláris örvény pár nap alatt jelentõsen deformálódik, majd szétesik. Ezt a folyamatot a sarki sztratoszféra erõteljes felmelegedése kiséri, melynek eredményeként a meridionális hõmérsékleti gradiens megfordul: cirkumpoláris keleti áramlási rendszer épül ki. Az 50 hPa-os szinten a felmelegedés elérheti az 50 Celsius fokot.
A kutatók szerint az energiaátvitel a troposzférából indul ki, amely folyamatot a planetáris hullámok bonyolitják le. A hirtelen felmelegedés az északi félteke sajátossága. Ezért úgy gondolják, hogy a függõleges energiaátvitelért az orografikus kényszer kiváltotta hullámok a felelõsek (a déli félteke 81 százalékát óceán boritja, igy érdemleges orografikus hatásról nem beszélhetünk).
Kérdés, hogy az északi félteke telein miért nem alakul ki minden évben gyors sztratoszférikus melegedés?
(Megfontolandó dolog, miszerint a tél közepe táján vagyunk a Naphoz s egyúttal a plazmafelhõihez a legközelebb. De ez csak egy fölszálló gondolatbuborék, amely nem tudni, mikor pukkan el. )

Tegnap olvastam egy angol meteorológiai tankönyvben, hogy a sztratoszférikus melegedést a levegõ hirtelen süllyedése is kiválthatja. Nagy területõ légsüllyedés akkor is elõállhat, ha egy termikus AC hirtelen arrább mászik?

Mélyen sajnálom, de ezekkel a sorokkal már nem fogunk egyetérteni. De nem is kell! Ha mindenki egy véleményen lenne, megakadna a tudomány fejlõdése

Igazad van, a naptevékenység földi (idõjárás) hatásaival foglalkozni kellene, hisz bolygónk a Nap (külsõ) légkörében tartózkodik, igy nem vonhatjuk ki magunkat a naphatásoktól. Ha végtelenitett egyszerûséggel - okkal és megalapozottan - a logika elve alapján azt állitom, miszerint a napaktivitási minimum negativ AO- és NAO-indexhez, a napaktivitási maximum pozitiv AO- és NAO- indexhez kapcsolható, máris megvan az egyik bizonyiték az összefüggésre. Schuurmans holland egyetemi tanár, kutató kimutatta, hogy a Földet elérõ napkitöréseket (hidrogén- és röntgen flare-kat), koronaáramlásokat követõen rövid idõn belül poláris cirrusz felhõk képzõdnek. (A gondolatot továbbfûzve természetszerûen következtethetünk arra is, hogy nem pusztán pehely-, hanem más felhõfajok is keletkezhetnek. Brian A. Tinsley, a texasi egyetem nagyon sokat idézett professzora, kutatója azt állitja, hogy napkitörések után a bolygónk felhõkkel való fedettsége megnövekszik - ezt az eredményt Almárné dr. Illés Erzsébet és társai Magyarországon végzett kutatásaikkal határozottan megerõsitik. A korreláció szoros a napkitörések és a felhõsödés között. Roberts és Olson elmélete a tudósok körében már közszájon forog: kimutatták, hogy akkor, amikor a szoláris mágneses szektorhatárok áthaladnak bolygónkon, az Egyesült Államok északi részeit - különösen télen - igen fejlett ciklonok vonulnak végig. Az örvényességi index magas, amit a sokáig kétkedõ Hines és Halevy is megerõsitett.
A naphatás ezek és saját megfigyeléseim szerint viszonylag igen rövid idõ alatt létrejön a felsõ troposzférában. Az "idõromlás" (lehûlés, csapadék, erõs szél) legkésõbb egy hét alatt le is cseng.
A fórum témájánál maradva nem árt, ha megismétlem: jelenleg úgy néz ki, hogy a Nap valamelyest elcsendesedett, s ha a keleti napperemen legtöbb egy hétig nem fordulnak be újabb vagy visszatérõ foltok (egy stabil vagy tartósan aktiv napfolt 27 földi nap alatt jut vissza ugyanoda a Nappal együttforogva), akkor a január utolsó napjai és/vagy a február elsõ része télies epizóddal telhet. Meglátjuk.

NEM! Olvasd el még egyszer: "Akkor Kosakiss teljesen rosszul tudja, és a kapcsolat épp ellentétes elõjelû lehet? Érezhetõen sûrû a köd a témában " Ez egy KÉRDÉS volt, egy ironikus kérdés, miszerint ugyanarról a jelenségrõl Szeke és Te teljesen ellentétes véleményt fogalmaztatok meg, és épp Szeke-nek céloztam a kérdést, hogy ha a napfolt minimuma sztatoszférikus felmelegedéshez, az pedig blokkos (hideg) télhez vezet nálunk, az nem pont ellenkezõje annak, amit Te állítasz és nem futott bele egy totális ellentmondásba (hiszen Szeke kapásból egyetértett Veled a téma kezdetén)?
Majd utaltam arra, hogy mindez szerintem igen bizonytalan, ködös terület, kevés kutatással, sok kérdéssel és rengeteg bizonytalanító ellenpéldával, hiszen még kijelenteni sem egyszerû valamit ebben a témában, pedig pár év és pár millió tudós-óra már ráment.

A NAO index-el kapcsolatos véleményed VISZONT nem értem: nem a naptevékenység okozza a NAO index értékét véleményed szerint? Amit állítasz, abból egyértelmûen következik (nekem), hogy a napfolttevékenység (stb.) befolyásolja a NAO index értékét, és a NAO a naptól függ (konyhanyelven). Ha azt mondod, hogy ezek függetlenek, akkor van egy nagy hézag az érvelésedben.

Határozottan visszautasitom Rudolfking kemény vádját. Védekezés gyanánt közlöm:
1.) 1972. óta követem figyelemmel a naptevékenységet aktiv észlelõként és szakirodalom-tanulmányozással.
2.) Mostanában igenis erõs, sõt kiugróan magas a naptevékenység, mégha a jelzõszámok nem érik is el az elõzõ napciklusaiét.
3.) A magas napaktivitás nem merül ki a napfoltok számával és nagyságával, ugyanis a napfelszin folttalan területeirõl óriási mennyiségû plazmafelhõk dobódnak ki a világûrbe (Coronal Mass Ejection), a koronalyukak (ahonnan a szoláris plazma gyakorlatilag szabadon távozik az ûrbe) gyakorisága is feltûnõen nagy.
4.) A nagy sztratoszférikus felmelegedések - mint amilyen 1972. februárjában volt (az Idõjárás egy kiváló tanulmánnyal foglalkozott a témával) - vagy lehûlések oka még tisztázásra vár.
5.) Az annyit hangoztatott, felemlegetett 2006/2007. tele idején Európa nagy részének idõjárása nem a naptevékenységi minimum miatt volt szokatlanul enyhe: az NAO-index volt igen magas. (Akkoriban is az Egyesült Államok területén volt kemény hideg - a mérsékelt égövi ciklonok hátoldali helyzete okán -, északkeleti partjain a tenger hullámai jéggé dermedtek, rengeteg hó hullott.)
Mielõtt nekiugranánk egy szakmailag megalapozott véleménynek, tessék konkrét érvekkel alátámasztani a cáfolatot, az "akkor Kosakiss teljesen rosszul tudja,..." szöveggel nem egyetérteni nem tudok, hanem kést érzek a hátamban .
Szép estét kivánok mindannyiunknak!

Akkor Kosakiss teljesen rosszul tudja, és a kapcsolat épp ellentétes elõjelû lehet? Érezhetõen sûrû a köd a témában Egyébként ezen a télen csak nagyon hideg volt a sztratoszféra, bár erõs naptevékenység sem rémlik. Nézegetem a GFS-en mindig ezt a paramétert, de (1) nem tudom, mit okozhat, mit jelent igazán (2) eddig nem is volt ok "örömködésre", mert végig -80 körül pengett a sztraszoszféra.

Egyébként lehet, hogy éppen így van! lehet, hogy a napfoltmaximum sztratoszférikus melegedést okoz. És ez - persze adott körülmények megléte esetén - beindíthatja a polárfront szétesését és a hidegmag dezintegrációját.

Nem is beszélve 1941/42 rekordhideg telérõl, ami az elmúlt évszázad egyik legerõsebb napfoltmaximuma idején következett be. Kiragadott példák alapján ugyanilyen "szép" elemzéseket lehetne írni (és írtak is...) arról, hogy az erõs napfolttevékenység épp a hidegleszakadásokat támogatja.

Nem lehet, hogy inkább az a magyarázat, hogy a napfolttevékenység is egy a 6588 tagú képletben, mely meghatározza a Kárpát-medence telét?
Az, hogy 2006/2007 tele szögegyenes zonális volt és napfoltminimum alatt történt, egyértelmû bizonyíték arra, hogy a napfolttevékenység befolyása még arra is kevés volt, hogy átlag körülire javítsa egész Európa idõjárását, tehát sok száz másik hatás is legalább akkora szerepet játszik, mint a nap tevékenysége. Attól, hogy olyan szép és egyszerû összefüggésnek tûnik, mindig gondolkodjunk el azon, hogy sose létezik egyszerû megoldás egy ilyen súlyú témára.
100%-ig biztos vagyok benne, ha igazolható és erõs lenne a kapcsolat, már lennének modellek, melyek ezek alapján jeleznek elõre és lennének szakmailag elfogadott, nagy általános véleménynek a tudósok körében. Legutóbbi tudásom szerint ezek még váratnak magukra.

2011/12 telének csak a február fele volt zord elõtte december január enyhe zonális. Igen a 2006/07 tele napminimum közeli volt ott volt valami még amit ki kell deríteni, hogy mitõl volt olyan enyhe. Valószinû az igen meleg õsz is belejátszott abba... Most viszont hasonlít a korábbi nap maximumos telekhez az idõ 1989/90, 2000/01, 2011/12 es telekhez. Elõbbi kettõnél jóval erõsebb napaktivítás volt ezért lehet bízni egy 2012 február reload ba. Ebben látom az esélyt hogy a keleti lábas hideg valahogy ide csordogál egy stabil kelet-eui. ac peremén

2006/2007 tele igen erõs napfoltminimum alatt történhetett meg, és 2012 tele is igen kemény volt, ami viszont 2 éve volt, akkor azon a napfoltmaximum alatt. Nincs itt semmi kézzelfogható és biztosan garantált összefüggés a mi teleink között szerintem.

Ha jól emlékszem snowhunter ábrájára akkor pont tavaly gyengébb volt a naptevékenység... Novemberben amolyan második csúcs rajzolód ki. 2011/12 telén volt az elsõ maximum most volt a második. Korábban írtam a DAI-nak valószinû ez a második csúcs tett be mert azok az adatok amibõl viszonyítunk a decembere az még a nap aktivítás ellõtt voltak pl. szibériai hófelhalmozódás. Ha ránézzünk a jegesedési diagramra akkor láthatjuk a késõbb indult naptevékenység miatt hirtelen csökkent egy ideig a jég ami az erõs északi ciklon aktivításnak tudható be és ahogy kosakiss kollega írta ilyenkor a szubtrópusi ac följebb jön és északon pedig erõs ciklonok képzõdnek. Lehet ha napaktivítás 2012 es csökkenése folytatódik akkor egy hideg decemberen lettünk volna túl.. Jövõre nézve egyet értek Kosakiss kollegával! Ha nap lassan mérséklõdik csak akkor egy 2006/07tél bekövetkezése elég esélyes ami azért jobb lenne mint a 1997/98as legalábbis kertészeti szempontból.

Háát ,nem gyõzött meg egyik fél sem! Akkor ez a téma is olyan,mint a "napi"idõjárás,lehet ez ,de az ellenkezõje is.Mindenre van példa,de ellen példa is.

Eddig úgy tudtam, hogy a naptevékenység hatása több év után érzõdik. Ráadásul tavaly erõs volt a naptevékenység (csúcs...), zonális áramlás mégsem volt egész télen. Azaz a kapcsolat (ha van), vagy megbízhatatlan, vagy feltáratlan még.
A kutatók is eléggé megosztottak, se elfogadott elmélet, se átfogó vizsgálat sincs az ügyben, annó ezt eleget tárgyaltuk Van pár tudós, néhány cikk, de a meteorológus kutatótársadalom még nem harapott rá (és biztos okkal, nem azért mert lefizetik õket / lusták / buták).

Kosakiss felhívta a figyelmet valamikor december elején , hogy az erõs naptevékenység hatására .." a mérsékelt égövi ciklonok magas földrajzi szélességeken haladnak, fejlõdnek. A szubtrópusi anticiklonok is följebb húzódnak... " Én speciel régen láttam ilyen hihetetlenül makacs felállást, valóban bejött lényegében. Lövésem sincs hogy van e ennek köze a naptevékenységhez, de ezt nem ártott idebiggyeszteni. (Elnézést, hogy nem tudok hsz. - el, és szóról , szóra idézéssel szolgálni.)

Nem hogy beleszól, tulajdonképpen a nap miatt van egyáltalán idõjárás. A felvetés jogos, hiszen kevés biztos dolog van, de az egyik éppen az, hogy a nap hatással van az idõjárás, a makrocirkuláció aktuális állapotára is. Erre az szokott lenni csípõbõl a válasz, hogy a napból érkezõ energia kvázi-állandó, illetve hogy nem lehet bizonyítani a naptevékenység idõjárásra gyakorolt hatását. Nos a helyzet az, hogy a napállandó nem állandó. És mivel a napunk nagyságrendekkel nagyobb hõforrás mint bármi más, ezért a legkisebb ingadozások is hatással vannak az éghajlatra. Arról persze lehet vitatkozni, hogy a légkör milyen pufferekkel rendelkezik, de az más lapra tartozik. Számomra érthetetlen, hogy a nap idõjárásra gyakorolt hatásait miért nem kutatják jobban.

Az idõjárás-elõrejelzésekhez valóban sehol nem használják a naptevékenység változásait, annak jellemzõit. A rendkivül bonyolult mechanizmus, a problémakör összetettsége miatt messze még az idõ, hogy a Nap aktuális állapotát visszavezethessék az idõjárás alakulására.
Hozzászólásomhoz saját tapasztalatomat és meghatározó nemzetközi szakirodalmat használtam fel.

Nincs, mert olyan nem letezik. Ha valaki rajzolgatott is olyat, akkor annak meg nem sok koze van a valos megfigyelesekhez. Ez a "hosszu evek tapasztalata" meg " a logika/okolszabaly igy kivanja" es az "allatok megerzik" egy kalap ala veheto, szoval ne tulajdonitsunk neki (egyelore) nagy jelentoseget.

Köszi.Ez kicsit furcsa számomra.Valamilyen szinten valószínû,hogy beleszól a Föld idõjárásába a Nap,ehhez képest nem veszik figyelembe.

Nincs tudomásom róla, hogy bármely idöjárás elörejelzö modellben számolnának a naptevékenységgel. Ha figyelembe akarnák venni ennek valtozasait, akkor arra egy Nap-modell is kellene

Szép napot!

Nincs véletlenül valami diagramod a naptevékenység ,hõmérséklet,csapadék változására?
Még egy kérdésem is lenne ez mindenkinek szól: hosszútávú elõrejelzéseknél (pl.:CFS ) kalkulálják a naptevékenységet?
Köszönöm elõre is!

Szép napot kivánok! Erõs naptevékenységnél (amilyen az elmúlt hetekben volt: sok napfolt, jelentõs korpuszkuláris sugárzás és plazmaáramlás, továbbá a napfoltokhoz nemigen kötõdõ koronaáramlások - Coronal Mass Ejections-ok) a mérsékelt égövi ciklonok magas földrajzi szélességeken haladtak, fejlõdtek. A szubtrópusi anticiklonok is följebb húzódtak.
A helyzet változni látszik: csökken a napfoltok száma vagy aprózódnak, lassan elmaradoznak az erõsebb korpuszkuláris kitörések. Évtizedek tapasztalata alapján ez annyit jelent, hogy a poláris területek fölött megerõsödnek az anticiklonok, kiépül a hidegbázisuk (a mágneses szektorhatárok mentén a plazmafelhõk továbbra is bejutnak a pólusok fölött, generálva a hideg levegõ felhalmozódását), másfelõl az extratropikális ciklonok is délebbre kényszerülnek, megnövelve a csapadékhullás esélyét, annak mennyiségét. Ha a naptevékenység jelenlegi csökkenõ tendenciája megmarad, akkor mintegy 10-14 nap múlva bekövetkezhet a télies fordulat Európa, igy a Kárpát-medence fölött.

Meglepõ, hogy a szerbek által várt 30napos forgatókönyv milyen szépen beigazolódni látszik.
Ez alapján jövõ héten érkezne a tél, de nagyjából február elsõ napjaiban odébb is állna.
Csak omályos sejtés, hogy februárra visszaállna a zónális jelleg és igazi tavaszi napokat kóstolgatnánk, néhol akár 20 fokkal is, de a tavaszkedvelõknek és gyümölcstermelõknek korai lenne örülni.
Díjazom hogy olyan helyen lakom am a hidegbõl a lehetõ legjobbat hozza ki, tegnap hajnalban -5 fok volt majd a melegfront elõtt is megcsíptünk éjfélkor egy -4 -et. Így nálunk sokára lesz rügybontogatás.

Kár ezért a mostani brit ciklonért, mert az egyik legjobb idei téli esélyünket teszi tönkre. Viszont frontális támadás helyett január utolsó harmadában akár bejöhet a besompolygó tél figura (ld. ECM ENS, szerda 00 UTC). Eszerint a pozitív 850 hPA értékek szép lassan úgymond lekopnak a Kárpát-medence térségérõl és a következõ ciklon melegszektora minket gyakorlatilag nem érintene, így a hónap vége felé közeledvén 4-500 m felett egyre nagyobb valószínûséggel végre teret hódítana a tél, és síkvidéken is hosszú idõ után ismét megjelenhetnének a hópelyhek (mennyiségrõl, megmaradásról itt és most persze badarság érdemben szólni), de azt már most ki lehet jelenteni, hogy nem a GFS által ûrtávban vizionált keményvonalas zonalitásnak áll a zászló, az északkelet-európai hideg- és hófelhalmozódás pedig még akár emlékezetessé is teheti a tél utolsó hónapját - ha a nagytérségi áramlási folyamatok végre kedvezõ irányt vesznek majd

Nagy nyárkedvelõként tényleg furcsa, pláne, hogy ilyen jó szituáció van és a télrajongók folyamatosan vagdossák az ereiket és dõlnek kardjaikba.
A GFS ens tagok nem várnak szignifikáns AC-t se Skandináviára, se a britekhez. Ezt a felállást betonozgatják 240 óra felett: Link azaz a brit átszakadást. Ez nekünk tartós elõoldalt jelent (ld. fáklya), és csak akkor tud hátoldalba fordulni, ha kicsit zárul a AC híd, azaz a nyugatias átszakadt blokk ciklonjai keletebbre szorulnak, "mediciklont" képezve, még ha nem is klasszikus formában. A lábas hideg valóban közel, innentõl már csak szerencse kérdése. Az, hogy most nem látszik a modelleken - nem jelent sokat.

Így van az AO-n igen jelentõs lehetõség van, hogy azért kis tél kialakuljon. És lám tegnap óta mennyit változtak a modellek is?:-) Pl most csütörtök-péntekre eddig még nem látott mértékû léhûlést tettek be. Vagy nem figyeltem vagy ez tényleg új, mert pl a -5 fokos izoterma is közel jön, eddig nem láttam.
A NAO várhatóan 0 pont körüli értéket vesz fel, így azon csak annyi a változás, hogy a telet engedi, ha pozítv lesz akkor meglátjuk, hogy még tud-é megfelelõ anticiklon, megfelelõ helyen kialakulni, hogy egyensúlyba maradjon a mérleg.
Szóval a tegnapi béna irányítás mára már nem is olyan béna, szóval jó fordulat állt be, lesz valami. Így egy csapadékosabb és talán havasabb idõszak kezdõdhet. Januárban akár elég -1 fok 850hPa-on megfelelõ mediterrán ciklon esetén, sõt a nagy havakhoz ez a legjobb. Errõl azonban még ne beszéljünk.
Ami most tény, hogy az AO egyelõre nem akar nagyon pozitív tartományt felvenni, és továbbra is esély van egy téli fordulatra.
Ha változnak az esélyek akkor figyelünk tovább mit hoz a jövõ:-)
Vicces, hogy én pont havas esélyekrõl lelkesen írok,de annyira megsajnáltam a havat váró kollégákat, hogy szívemen viselem a sorsukat, na jó azért ennyi re nem vagyok jó fej ám:-)))

Én most semmi újat nem tudok megállapítani, csak annyit, hogy az AO-elõrejelzés valóban mélyebben fut, miközben a NAO tendenciája emelkedõ maradna. A fáklyákon és a bélyegeken nem vettem észre jelentõs változást az elõzõekhez képest, így 20-a utánig maradna az elõoldali helyzet, jelenleg 21-22-én érkezõ esetleges ciklonális hatásokkal (csapadékkal). (Nem ígérkezik kifejlett medinek, de mindenképpen aktív frontrendszer lehet, de ez egyelõre mellékes.) Az utána való folytatás még mindig kérdéses. Ahogy lász említette, ez egy elég semmilyen helyzet, és ilyen ritkán áll be tartósan. De jelen állás szerint ebbõl meridionálisra váltás esetén könnyen lehet tartós elõoldal. Erre az utal, hogy a 20-a körüli frontrendszer a modellek szerint elég lassan mozogna, és újabban felvetõdött a lehetõség Nyugat-Európát elárasztó sarki eredetû levegõnek egy északabbra húzódó óceáni AC és a frontrendszer között. A magasan maradó NAO ennek kissé ellent mond, ha a NAO magasan fog maradni eközben, akkor az AC és a frontrendszer is el kell, hogy mozduljon kelet felé.

Igazából értelmes forgatókönyv nem is jut eszembe, ami valószínûbben bekövetkezhet, egyszerûen a modellkimenetek most valahogy "nem konzisztensek", így pedig a mai futásokat nem is tudom igazán komolyan venni 20-a után.

Az 50 ECMWF ensemble tagot + a kontrol futást egészen 360 óráig futtatják, s azok között január utolsó dekádjában több esetben szerepel az általad említett AC-záródás északon, lábas hideg keletröl, s mediterrán ciklonok délen kombináció.... illetve egészen vad közép-európai ciklonok is elöfordulnak. A tagok egy részén viszont újra teret hóditanának az atlanti ciklonok nyugatról, de ez talán jelenleg kisebb számban elöforduló scenárió.

En is érdeklödve várom a folytatást, ebböl még valami érdekes is kisülhet...

A GFS két új trendet rajzolt fel: a napok óta berakosgatott brit légnyomásemelkedést (ez az északi csücsök: Link ez a déli: Link ), cserébe a skandi AC leépülését: Link . Ez nem annyira jó hír, hiszen leginkább azt jelenti, hogy az óceáni ciklonok teret nyernek a skandináv térség fölé is, az AC meghátrálásra kényszerül, északkeleti skandináv térség: Link tehát egészen messze, az oroszokon túlra szorulhat. Moszkva is csak 1010-1030: Link ez semmiképp sem jó.
A forgatókönyv egyrészt már egyértelmû: azori és skandi AC közé szorult brit-mediterrán ciklonrendszer pumpálja az afrikai (!) meleget akár térségünkbe Link és ennek folytatásai lehetnek még kérdésesek: az egyik a megerõsödõ brit AC, de nem önállóan, hanem az azori nyúlványaként. Ekkor a skandináv ciklon erõsségétõl függõen fölénk nyúlhat a ciklonrendszer, okozva "2003 februárt", vagy egyéb elõoldalakat, amikor a szárazföldi (francia, É-brit) ciklonok keleti szektorába kerülünk. Egy izgalmasabb felállás, ha egy rövid idõre be tudna záródni az AC híd, vagy annak valami csökevénye, pl. GFS 00z: Link ECM 00z: Link mert akkor a mediterrán ciklonok keveredési zónájába kerülhetünk (sok elõoldal után!), vagy akár keleti lábas hideg is érkezhet. Mivel ennek jelenleg nyoma sincs a fáklyákon, illetve elborult GFS futásokat sem láttunk (amit illene, ha napi 4szer frissül!), rettenetesen kevés az esélye, de egyelõre én látom az esélyét felfedezni a modelleken. Sokkal biztatóbbnak látom a jövõképet, mint azt az elkövetkezendõ 10 hónapban fogom, így érdeklõdve várom a folytatást is!
Az elmúlt másfél hónapban szintén nem volt ilyen jó még a makrokép, eddig csak szenvedtünk a végtelenített zonalitással, most jön a téli esélyek (vagy kapufák?) ideje.

Az AO most negatív tartományba indult el ismét. Az elõrejelzések szerint várható újra emelkedés, de 20. körül egy újabb változásnak, ciklonnak érkezni kell, mert a hurkok lehetõvé teszik, így biztosan vagyok benne, hogy lesz valami. Itt elõoldat látunk a modelleken.

Azonban most egy hibrid semmilyen irányítás van, a hidegbázis megvan de a lefûzõdõ ciklonok is, pont ismét szerencsétlen, hogy nálunk elõoldal lesz. Az áramlás át akar váltani, de ezt úgy látom hosszabb idõ kell mint gondoltam, így még el tötyögünk néhány napot akár hetet is.

Úgy vélem, hogy már semmivel nincs baj, szinte minden a megfelelõ helyen de pont megint egy béna helyzetbe kerültünk no ilyen is van erre nem nagyon lehet alapozni mégis bejön. Se hó, se csapadék, se igazi elõoldal, se leszakadás olyan szerencsétlenkedés az egész. Így nagyon várom már a tavaszt, amúgy is várom de ebbõl tényleg elég volt.
Egy jó kis spanyol anticiklon kell, hogy napos szép száraz és jó meleg idõ legyen, mert ez így megint egy nagy adag trutyi lesz a héten sokfelé.

Ha viszont az AO tartósan visszamegy pozítv tartományba akkor nagyjából a semmilyen télnek megadatik a kegyelemdöfés és ismét indulhat a csigabiga, és talán jó tavaszi elõoldal sokaságát kapjuk, már ez fikció egyelõre.
Ha viszont a nagy szórás ami engem arra enged következtetni, hogy marad tartósan negatív tartományba akkor indulhat egy változékony csapadékos és akár télies idõ, de ez még nagyon képlékeny. Az a helyzet, hogy nem vennék mérget egyik variációra sem. Nem baj a héten a tél fele eltelik aztán csak kijutunk ebbõl a szánalomból valahogy.
Meglátjuk egyelõre semminek nem kedvez ez a pancser helyzet sajnos:-( Ja igen egy valaminek a tömény trutyinak ismét:-(

A szürke végére reagálva:
Tulajdonképpen pontosan ez történik: az óceánon az addigi modellkimenetekkel teljesen szembemenve most úgy tûnik, hogy a következõ pár napon teljesen elmarad a zonalitás gyengülésem (még ha az korábban is csak átmenetinek lett elõrejelezve). Az AO-nál, ha a mérték szórását nem nézzük, csak a meredekségeket, akkor majdnem az elõrejelzett tartomány végéig emelkedés várható, és csak 25-e körül látható esély ebben változásra, ami ennek a folyamatnak a tartósabb folytatását sugallhatja.

"...szárazföld vagy tenger felett tud hossszasabban be betonozodni egy Ac?"
Igazából semmilyen statisztikai jelenség nem figyelhetõ meg e tekintetben az AC kialakulási helyek között. Vannak olyan helyek, ahol szeret kialakulni AC, azonban a földrajzi tulajdonságok mellett nagyban meghatározza ezt a makroszinoptikai elõzmény is.
Azért vannak földrajzi tulajdonságok: egy AC kialakulását nagyban segíti a homogén felszínhõmérséklet, ami mindkét helyen ki tud alakulni. Szárazföldek esetében a sík területek ennek kedvezõbbek (ilyen pl. a Kelet-Európai-síkság). Tengerek esetében az erõs áramlásoktól mentes területek (Azori-szk. környéke, Északi-tenger).

"Hogyan viselkedik a hideg -10 fok szárazföld és óceán felett?"
Ez esetben télrõl van szó, nyáron ilyen ritka, és nem stabil.
Nem mindegy, hogy milyen a harmatpont., és hogy ciklon van, vagy AC. Ciklon esetében nincs helyi hatás, így a z áramlások irányítják a légtömeg sorsát. AC alatt, ha szárazföldön vagyunk, akkor a derült ég hatására éjszaka a Föld kisugárzása alulról hûti a levegõt, ami inverziót hoz létre, és ez stabilizálja azt (nem lesznek függõleges áramlások). Mivel télen a nappali energiabevétel az éjszakai kisugárzást nem fedez, ez addig folytatódik, amíg a talajon le nem hûl a levegõ a harmatpontig. Ekkor már köd alakul ki, és innentõl ennek a teteje lesz a kisugárzó. A köd belseje, illetve alja oly módon hûlhet tovább, hogy a kicsapódó víz a felszínre rakódik, ami csökkenti a harmatpontot, azonban az sem mindegy, hogy ez a kicsapódás "visszamelegíti" a levegõt, így egyfajta kvázi-egyensúly áll be.
Így tehát egy légtömeg esetében a T850 nem befolyásoló tényezõ.
A tengeren ebbõl annyi a különbség, hogy amíg a levegõ nem telített alul, addig a Td növekszik a tengerrõl való párolgás miatt, azonban a tengerfelszín hõmérsékletének nem nagyon van napi menete, így ott nem alakul ki lábas hideg, ott általában legfeljebb izoterm rétegzõdés alakul ki.
"...a hideg -10es 850hpa-os szint alatt talajon még hidegebb van." Ez így önmagában nem igaz, télen AC alatt így szokott lenni.

"De még is, ha pl. a szárazföld be is van havazodva, mennyire segíti elõ a fölötte lévõ Ac élettartamát." A hó a nagyobb albedó miatt gyorsítja az áthûlést (nappal csökkenti az energiabevételt).
A hidegmag magasabb nyomása alulról "fejleszti" az AC-t. (Szibériában ez annyira szokásos AC kialakulást okoz télen, hogy idõszakos akciócentrumnak számít.) Az AC alatt gyenge áramlások vannak. Dinamikailag egy AC nem stabil, mivel nem fújhat akármekkora szél benne. (Ez kijön matematikailag: a szélsebességre egy másodfokú egyenlet megoldóképletében negatívvá válik a gyök alatt: komplex szélsebesség: átfúj a szél az izobárokon, vagy más szóval: nem létezik geosztrófikus megoldás: nem marad meg a képzõdmény.) Ennek a következménye, hogy az AC belseje "elkenõdik", nagy területen alig változik a légnyomás. Ha sík a terület, akkor ilyenkor a helyi hatásra beinduló áramlások a hõmérsékleti mezõt is kiegyenlítik, ami ráadásul erõsen inverziós rétegzettségû. Ez a képzõdmény képes lehet arra, hogy egy érkezõ hidegfrontot saját magára felcsúsztasson. A HF által hozott lehûlésnek ugyanis akkorának kell lennie, hogy a hõmérséklet magasság szerinti változását -1°C/100 méterig kellene csökkenteni. Pl. ha a talajon (0 méteren) -30°C van, 2km magasan -10°C, az AC elõterében meg -20°C-os a front mögött érkezõ levegõ, akkor mi van? A front talaszinti légeleme 500 méterig emelkedve -25°C-ra hûl (száraz-adiabatikusan, -1°C/100m gradienssel), ahol az AC fölötti levegõ szintén -25°C-os (ha az inverzió rétegzõdését lineárisnak tesszük fel). A hidegfront tehát az alsó kb. 500 méterbe nem hatol bele. A front elvonultával az AC függõleges fejlõdése innen kezdõdik, 500 métertõl. Nagyjából így kell érteni azt, amikor egy lábas hideg, illetve egy ilyen AC stabil. (Azonban ez nem egy blocking-AC, a legtöbb blocking-AC nem így alakul ki, azok kialakulását nagyban szabályozza a makroszinoptika, hisz a Rossby-hullámok viselkedése az õ elõzményük. Ugyanakkor ez a jelenségsor egy blocking-AC esetében is bekövetkezhet, tipikusan pl. a mi hidegpárnáinknál.)



lesz_havazás: Ehhez csak annyit, hogy Pitom ma azt mondta az M1-en, hogy olyan +5,5°C körül tart a havi anomália, és ez még egy darabig biztosan nem indul csökkenésnek. Amúgy a zonalitás pedig az óceánon és Nyugat-Eu-ban egyelõre elég erõs.

Az eleje bejött, a gyengére sikerült hideg betörést K-Eu kapja, itt átmeneti ciklon.elõoldal és nyugatra zonális irányítás alakul ki várhatóan (ez most már rövidtáv). A következõ medi esélyt 20-a köré adják a modellek, azonban ez még az elõzõ esélyünknél is gyengébbnek tûnik. Most inkább igaz az, amit páran említettek, hogy nincs elég hideg tartalék egy erõs hideg betöréshez, hisz az idõpont felé közeledve a Skandinávia északi részén, és Északkelet-Európában lévõ hidegebb légtömeg a nyugat felõl ismét bejövõ erõs ciklonnak köszönhetõen várhatóan távolabb helyezõdik. És sajnos ma már annyira nem csaponganak a modellek középtávon (20-ig). Látszólag a fákya letisztult a mi környékünkön, de Európában ez nincs így.
Ehhez tegyük hozzá a NAO és az AO várható alakulását. Eddig arról volt szó, hogy most csökken az AO, majd kissé visszaemelkedik, és egy 16-ai csúcsot követõen újra csökken. Nos, ez utóbbi csökkenés helyett most további emelkedés látszik 20-22-ig, amely mellett a NAO-fáklya is kicsi emelkedésnek indult. Ezzel párhuzamosan az óceánon a fáklyák már nem adják a brit-izlandi ciklontevékenység és az azori anticiklon gyengülését sem.

Mindehhez képest az ECMWF-ben jelenleg nagyon erõsnek látszik egy kialakuló északkeleti anticiklon. Ez a GFS-fáklya néhány tagjában jelenik meg, hol erõsebben, hol gyengébben. Ez lehetne a meridionális jelleg térnyerése, tehát egy blocking, ami nálunk nagy valószínûséggel elõoldalt okozna, ugyanakkor támogatná, hogy 20-ától kezdõdõen a kontinentális hideg légtömeg ismét nyugat felé kezdjen terjeszkedni. Ha a késõbbiekben a tél szempontjából kedvezõbben alakulna a makroszinoptikus helyzet, ebbõl számomra akkor is csak a hónap legvégére tûnik esélyesnek nálunk téli (akár havas, akár hideg) idõjárás beköszönte.

Ezt amit leírtál maximálisan egyetértek. Sõt én is alig vagyok képes végig követni ezeket, de én úgy vagyok általában vele, hogy kiinduló pont számít. Csak az a baj, hogy sosem tudok megállni mindig oda lyukadok ki: Melyik volt elöbb a tyúk(Ac) vagy a tojás(ciklon)? Te voltált az aki a közelmúltban azt hiszem talán Met, társalgóban megemlítetted az Északi Sarki magasnyomásu Ac létrejöttét.Ez volt az elsõ jel. Erre reagáltam Itt lejjebb( Link ). Ezt mondtad erre: "A skandináv AC sem könnyen jön létre ilyen helyzetben tartósan, bár az még a reálisabb verzió lehet. " Mint tudjuk sikerült neki és Jan. elsõ napjaiban már ott vigyorgott a modell térképeken. Csak az általam vázol 3as kategoriában( Link ) nem vettem figyelem az Brit Ac ki nem alakulásának eshetõségét. S mivel ezt szépen kiszedték a modellek elõ is állt az a helyzet amit pl. az Ecm add. Míg a Gfs aktivabb "ceklony tevékenységgel" számol masszív elõoldali áramlással.

A nagy csata szerintem azért megy ennyire "vérre" a két(Gfs,Ecmwf) közt, mert Skandi Ac elõoldali áramlásában, a ciklonok elõoldali szelével karöltve mélyen az Északi - Sarkra rántaná fel a környezeténél jóval melegebb meleget. Csak nem mindegy, hogy a Gfsen pl. a Barents tengerig ér fel a -5fokos nyelv vagy az Ecmwfen mélyen északabbra, ényabbra Grönland északi parjait melegíti. Hisz a gfs erõsebbnek az ecm gyengébbnek számolja a csigagyárat. Mivel a Skandi Acval nem tud mit kezdeni csúszópályára kényszerülve, a hidegfronti karja mélyen délkeletebbre szorul, míg az elõoldali melegfrontja a hideg skandi ac-val ütközve fokozatosan behal. A hidegbeszivárgás a mediterrániumba pedig érthetõen mediciklonokat generál, számunkra nagyon kedvezõtlen helyen. Ezt adja az Omsz hosszútávuja is. ( Link )
De!
És itt jönn a lényeg az Ecmwf azért ragaszkodik a hidegebb verizóhoz mert õ az Ac elhelyezkedését a szárazföldi területekre és azok partjaira helyezi.Skandináv-Nyugat Szibéria által határolva. Link Így kis kaput enged a ciklonoknak észak felé. Ellenben a gfs Barrents - tenger és Skandinávia által határolt területet jelöli ki. Link

De itt kérdezném meg tõled vagy akár másoktól is aki tudja a választ, hogy szárazföld vagy tenger felett tud hossszasabban be betonozodni egy Ac? Hogyan viselkedik a hideg -10 fok szárazföld és óceán felett? Azt tudom, hogy sürübb a hideg mint a meleg és a hideg -10es 850hpa-os szint alatt talajon még hidegebb van. Amolyan hideg dombszerû az egész. De még is, ha pl. a szárazföld be is van havazodva, mennyire segíti elõ a fölötte lévõ Ac élettartamát. Azt tudom hogy kisugárzás meg ilyenek. de emelheti-e a meglévõ hótakaró a képzödmény nyomását? Vagy nincs hozzá köze, nincs összefüggés.
Szerintem:
Ha óceán felett: Gfs verzio
Ha szárazföld felett: Ecm féle verzio tünhet reálisabbnak a jövõt illetõen.