NAO-index

A rövidítés a North-Atlantic Oscillation szóösszetételbõl származik, melynek jelentése Észak-atlanti Oszcilláció. A NAO definíció szerint az izlandi ciklontevékenység és az azori anticiklon rendszerközpontjai közötti nyomáskülönbség ingadozását fejezi ki; ez jelenleg az azori Ponta Delgada és az izlandi Reykjavík városok szabványosított nyomás-anomáliáinak különbsége. A NAO egyben az észak-atlanti térség északi szélességekre vonatkoztatott nyugati széljárás-változásának a mértéke is, mely fõként télen az európai kontinens klímájának egyik fõ meghatározója. Pozitív NAO-index esetén mind az izlandi ciklontevékenység, mind az azori anticiklon igen jól fejlett, ez az esetek döntõ többségében erõs nyugati széljáráshoz vezet, ami enyhe és nedves légtömegeket szállít Európába, szélsõséges esetekben ez a helyzet heves viharok kialakulásához is vezethet. - Atmoszférikus hatások: Grönlandon a poláris légtömegek hatására igen hideg, de száraz az idõjárás. Az izlandi ciklontevékenység hatására a jetstream által sodort észak-atlanti ciklonok Észak-Európa térségét érik el, emiatt Közép-Európában enyhe és csapadékos az idõjárás. Az északi ciklontevékenység ellentéteként kontinentális hideg légtömegek áramlanak Oroszország felõl a mediterrán térségbe, ennek hatására az idõjárás ebben a térségben hidegebb és szárazabb a szokásosnál. Ezen komplex áramlási helyzet okán Észak-Afrika atlanti partvidéke felett erõsödõ passzát-szelek alakulnak ki. - Óceáni hatások: A grönlandi hideg idõjárás miatt a sarki jégképzõdés a szokottnál erõsebb. Az óceán felületi hõmérséklete (SST) hármas togozódást mutat; a hideg téli viharok miatt a Labrador-tenger hõmérséklete jelentõsen lecsökken, a Golf-áramlat környékén azonban felmelegedés mutatkozik, amennyiben az áramlat (és annak kifutó áramlása, az Északatlanti-áramlat) nagyobb mennyiségben szállít meleg víztömegeket észak felé. Negatív NAO-index esetén a rendszerközpontok csupán gyengén fejlettek, melynek hatására a nyugati széljárás legyengül. Ebben a helyzetben telente gyakoriak a közép-európai hidegbetörések északkelet felõl, miközben a gyenge nyugati széljárás délebbre tolódik, és a mediterrán térségben okoz csapadékos idõjárást. - Atmoszférikus hatások: Grönlandon viszonylag enyhe az idõjárás, mivel a gyenge ciklontevékenység nem tudja leküzdeni az amerikai kontinensrõl érkezõ viszonylag enyhe légtömegeket. Az alacsony nyomáskülönbség okán az atlanti nyugati szelek gyengék, így nem érik el Észak-Európa térségét, hanem a kisebb ellenállás elve alapján délebbi szélességekre sodródva a mediterrán térségben okoznak csapadékos, enyhe idõjárást. Észak-Európa egyre inkább a hideg ázsiai anticiklon befolyása alá kerül, így ott hideg, de száraz idõjárás a jellemzõ. - Óceáni hatások: A sarki jégtömegek mennyisége csökken (bár lényegesen lassabban, mint ahogy a NAO-index változik). Az észak-atlanti térség hármas struktúrája megfordul: az enyhe kontinentális légtömeg a Labrador-tenger melegedéséhez vezet, az Egyesült Államok keleti partvidékén hideg az idõ, mert a gyenge Golf-áramlat kevesebb meleg vizet mozgat észak felé. Az Egyenlítõ környéki passzát-szelek gyengék, így a hõmérséklet csökkenése ott kevésbé jelentõs. Erõsen negatív (R-, azaz reversal) NAO-index esetén az azori anticiklon és az izlandi ciklon helyet cserélnek, azaz Izland térségében anticiklon alakul ki, míg az Azori-szigeteknél ciklon örvénylik (a szakzsargonban ezt "High-over-Low"-, azaz "anticiklon-a-ciklon-felett"-helyzetnek nevezik). Ebben a helyzetben a hideg ázsiai anticiklon ("Szibériai-anticiklon") hatására igen hideg légtömegek áramlanak akár Közép-Európa térségébe is. A NAO-index idõbeni ingadozása igen jelentõs. Statisztikai adatok alapján többféle ciklus is levezethetõ, így a rövid, 2-5 éves ciklus mellett nagy jelentõsége van a periódikus dekadikus ingadozásnak, melynek tartama 12-15 év között mozog, valamint az Atlanti Multidekadikus Oszcilláció-nak (AMO), mely kb. 70 év tartamú. Az említettek mellett a NAO a mélytengeri víztömegekre is hatással van. Az észak-atlanti térségben a NAO így a Labrador-tenger és az Északi-tenger vertikális víztömegcseréjére van jelentõs hatással. Tartósan poztív NAO-index esetén (ahogy ezt az elmúlt két dekád mutatja) az északnyugat-atlanti térségben erõs mélytengeri vízképzõdéshez vezetett, ez jól egybeesik a Kanada keleti partjainál a pozitív NAO hatására kialakult hideg téli hõmérsékleti értékekkel. A Labrador-tenger közepes és nagy vízmélységeinek konvektív megújulása nagyban hozzájárult az északatlanti mélyvíztömeg kialakulásához és szállításához, fenntartva ezáltal a Földet átfogó thermohalin cirkulációt is. Az észak-atlanti térség víztömegkonvekciós áramlatainak intenzitása sokkal inkább a NAO-index évtizedes változásától, semmint évszakos ingadozásoktól függ. Példa erre a Labrador-tenger, ahol a 60-as években a víztömegkonvekció lényegesen gyengébb és laposabb volt, mint ma; a folyamat hatására a Labrador tenger mára jóval hidegebb és sóban szegényebb lett, a konvekciós áramlások 2300 m mélységig jelentõsen megerõsödtek. Ennek ellentéteként - szintén a NAO-index ingadzásának hatására - az Északi-tenger konvekciós tevékenysége egyre inkább elfojtódik, miáltal a mélyvizi rétegek hõmérséklete és sótartalma növekvõ tendenciát mutat. A NAO-index változása nem függetleníthetõ egyéb nagytérségi oszcillációs rendszerektõl; az Északi-sarki Oszcilláció (AO - Arctic oscillation) egy térben igen hasonló jelenség, így a kettõ szinte kötelezõen együtt kezelendõ és vizsgálandó. Ugyancsak lényegi összefüggések mutatkoznak a NAO és a PDO (Pacific Decadal Oscillation - Csendes-óceáni Dekadikus Oszcilláció) között; magas téli NAO-indexxel jellemezhetõ dekádok szembeötlõen egybeesnek magas PDO-indexekkel. Ez azt jelent(het)i, hogy egy sok La Nina-jelenséget felvonultató dekád esetén Európában komoly telek lehetõségével kell számolni, az 1945-1970 közötti idõszak mindenesetre azt a feltételezést támasztja alá. A mindkét oszcillációt befolyásoló közös kiváltó ok jelenleg még kutatás tárgya. Jelenlegi ismeretek szerint a Déli Oszcilláció (SO - Southern oscillation) nincs befolyással a NAO-index változására.