Globális jelenségek

A havazással kapcsolatban elég nehéz lenne szignifikáns trendeket, változásokat felállítani. Nem elég azt megvizsgálni, hogy az adott makrocirkulációs típus, amely pl a mediterrán ciklnoknak kedvez, hogyan változik. Ugyanis tudjuk jól, hogy akár 50 km-en is múlhat, hogy az ország kap havat vagy sem.... és ez az 50km nem fog meglátszódni a kódolásban. Egy olyan mediterrán ciklonos helyzet amely országos több tíz centis havat adott, kaphat ugyanolyan kódott, mint azon társa mely 100 km-el lejjebb pakolta le a havat kihagyva az országot. Másrészt én sem nagyon emlékszem olyan kutatásokra, amelyek arról számoltak volna be, hogy több évtizedes skálnán nézve csökkent volna a hõmennyiség telente.
Egyik idevágó cikk - amely hasonlóan megállípítja, hogy szignifikáns változás nem detektálható -:

György Babolcsai and Tamás Hirsch
Characteristics and synoptic classification of heavy snowfall events in Budapest for the period 1953–2003
Part I
IDÕJÁRÁS
Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service
Vol. 110, No. 1, January–March 2006, pp. 1–13
Link
Tamás Hirsch and György Babolcsai
Characteristics and synoptic classification of heavy snowfall events in Budapest for the period 1953–2003
Part II
IDÕJÁRÁS
Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service
Vol. 110, No. 2, April–June 2006, pp. 155–173

Hú, ez nagyon-nagyon hasznos, köszi, el is tettem a kedvencek közé. Ebbõl sokat lehet tanulni.

A kódok a Hess-Brezowsky féle makroszinoptikus típusokat jelöli.
Ezen az oldalon az egyes kódokhoz tartozó helyzeteket lehet megtekinteni:
Link

Például a HFNa - (Hoch Nordmeer-Fennoskandien, antizyklonal):
Link
Anticiklon a Norvég-tenger és Fennoskandinávia felett.

Itt maga a katalógus is megtalálható minden napra, 1881-tõl 1998-ig pdf formátumban letölthetõ egyben:
Link

Ja, igen, ez is így van.
Egyébként nálunk általában úgy volt sok hó, hogy egyszer leesett tél elején, és aztán majdhogynem az maradt meg egész télre. 2006-ban semmi nem esett, ami 2007-ben esett, az elolvadt 2 nap alatt. Nálunk ez volt a változás az utóbbi évekhez képest, de a helyzet tájegységenként is eltérõ. Azért szerintem az éghajlatváltozás nem olyan gyors, hogy búcsút kéne mondani a 2006 elõtti teleknek

Ha azt nézzük, hogy 1999 és 2003 telén olyan mennyiségû hó esett, amivel általánosan mindenki elégedett, ezen kívül még talán 2 év volt, amikor legalább az ország egyik felén normális mennyiségû hó hullott, akkor az utóbbi szûk évtizedre azt lehet mondani, hogy viszonylag egyenetlen elosztásban, de normális mennyiségû hó esett. (mondva úgy, hogy emlékszünk a 2006/2007 télre)

Az a baj, hogy ilyen átlagos lehulló hómennyiséghez nem lehet 4-5 évet figyelembe venni, itt már évtizedek prezentálhatják a csökkenõ vagy éppen növekvõ tendenciákat. Én csak azt mondom, hogy a szinoptikus klíma változása (téli medek csökkenése) arra enged következtetni, hogy kevesebb esélyel hullik jelentõs mennyiségû hó. Viszont Cauchy mondta, hogy a szabadegyetemen nem ezt mondták, lehet mégsem annyira szoros az összefüggés, mint ahogy én gondolom.

Egyébként nálunk hosszú idõn keresztül volt legalább 10 cm hóréteg januárban, ami ugyancsak igazolja Cauchy-t.

"évenként elég egyenetlen az eloszlás": Tavaly nálunk éppen Újévkor, és jan. 5-én esett öszsesen 4cm hó, azonkívül semmi komoly nem volt egész télen.

Igen, ez teljesen így van, ahogy mondod! És azt is megértem, hogy tetszett neked, emlékszem a hidegcseppre, ami ledobott nálatok 25 cm havat!
Ugyan a december országszerte negatív anomáliával zárt, hidegebb volt az átlagosnál..., de itt északkeleten nemsok csapadékot láttunk egészen szilveszterig. A másik két hónap tûrhetõ volt csapadékügyileg, és volt is hó többé kevésbé, de ha jól emléxem az inkább már pozitív anomáliával zárt.
Persze ez ízlés kérdése, én inkább a hó mellett vagyok... valaki a hideg mellett.
Egyébként a szabadegyetemes elõadást nem tudom megkérdõjelezni, ráadásul az évenkénti lehulló hómennyiségrõl se tudok sokat. Szóval elképzelhetõ, hogy nem csökken, csak évenként elég egyenetlen az elosztás. Viszont szinoptikus klímaváltozásokból következtetni lehet rá. (közvetlenül hozzájárul például a téli mediterrán ciklonok számának lassú csökkenése)

Én igen Amúgy, ha jól emlékszem az országban az átlagos hótakaró északkeleten a legnagyobb, de ott ez úgy jön össze, hogy kevesebb hó esik, de többször, mint délnyugaton.
A tavalyi év egészen fenomenális volt a tél szempontjából, hiszen mindhárom nagy ünnepkor (Karácsony, Újév, Húsvét) is esett a hó.
Valamelyik szabadegyetemen volt arról elõadás, hogy Magyarországon a hóhelyzet szinte változatlan, azaz nem mérhetõ szignifikáns csökkenés, se növekedés a telente lehullott hó mennyiségében (bármennyire is ezt hangoztatja sok ember)

Bocsi, le lehetne fordítani ezt magyarra?

Most attól függ, hogy jelentõs negatív anomáliát akarunk, vagy normális havas telet! A kettõ nem mindig függ össze, én ilyen oldalról próbáltam közelíteni a dolgot. Egyébként köszi a kiegészítést, mert tényleg így teljes, hogy ezt hozzáírtad, de a pozitív anomáliát okozó makroszinoptikus helyzetek trendje növekszik.

Jó példa az elõzõ december, amikor jó negatív anomália volt, de egy pihe hó alig hullott itt-ott (csak délnyugaton). Én azt nem élveztem.

Némi kiegészítést adnék a makrocirkulációs típusok tendencia jellegû változásához.
Az alábbi ábrán látható a Hess-Brezowsky féle makrocirkulációs típusok trendelemzése - forrás az ábrán:
Link

A legfontosabb nekünk átlagosnál hidegebb idõjárási helyzetet adó helyzetek, a rajtuk végzett trendelemzés alapján kapott eredmények, és a helyzethez tartozó januári hõmérsékleti anomláia Magyarországon a következõk - Bartholy J., Kaba M.: Hess-Brezowsky-féle makroszinoptikus típusok meteorológiai-statisztikai elemzése és korrekciója, Meteorológiai Tanulmányok No. 57, Budapest, 1987 alapján.

Típus Szignifikáns változás Januári hõm. anomália (hozzávetõleges érték, pár tizedes eltérés lehet)
Sa nincs ~ -3,5°C
Sz nincs ~ -2,5°C
Swa emelkedés ~ -2,2°C
SEa nincs ~ -6°C
Na csökkenés ~ -1°C
Nz nincs ~ -0,2°C
NEa csökkenés ~ -1,5°C
NEz csökkenés ~ -1,5°C
HB nincs ~ -2,5°C
HNa csökkenés ~ -1,2°C
HFa csökkenés ~ -5,2°C
HNFa nincs ~ -4,2°C
HNFz nincs ~ -5,5°C

Jól látható, hogy egy esetben emelkedés van, 7 esetben nincs szignifikáns változás, és 5 esetben van csökkenés. A csökkenések közül is egyetlen egy érint olyan makrocirkulációs típust, amely rendszrerint komoly negatív anomáliával jár.

Köszi Nyuli! Ez igazán kimerítõ magyarázat volt. Persze ettõl cseppet sem lettem nyugodtabb.

Az óceán esetében összetett a dolog. A metán ott metán-hidrát formában van jelen, ami 400-1000 m mélységben, nagy nyomás és fagypont körüli hõmérséklet mellett alakul ki, vízbõl és metánból. Az ilyen módon tárolt metánmennyiséget a kutató 14000 gigatonnára becsülik. A felszabadulásához pedig nem kell más, "csupán" egy (a becslések szerint) 4-6 fokos felszíni vízhõmérséklet-emelkedés kell. Ebben az esetben annyira megváltozna a cirkulációs rendszer, hogy az óceánok mélyén (bár 1000 m még nem is annyira mély) is jelentõs (de legalábbis elegendõ) melegedés következne be. A felszabaduló metán a vízben oldott oxigénnel széndioxiddá alakul - a többit pedig mindenki kifestheti magának
Hogy a dolog nem légbõlkapott, arra jó bizonyíték a kb. 55 millió évvel ezelõtt, a paleocén/eocén korszakban bekövetkezett klímakatasztrófa. Ekkor az északabbra esõ területeken, az általános melegedési tendencia részeként (azaz nem a metán miatt) 5-8 fokot emelkedett a hõmérséklet. Ebben az idõszakban 1500-2200 gigatonna metán szabadult fel, kb. 10000-20000 év leforgása alatt. Az egész bolygóra gyakorolt hatása viszont 150000-220000 évig tartott.

A talaj még csak rendben lenne, (mármint ami a fizikát illeti) de a vízfenék esetében fura, hiszen hõszigetelõ vízréteg van felette. Azon kívül amikor eleve sokkal melegebb volt a földi klíma, mint most, akkor hol volt az a metán, ami most éppen felszabadulni készül? Persze ha figyelembe veszem, hogy a Föld klímája csak a legutóbbi idõszakban volt viszonylag stabil, hát nem túl megnyugtató a helyzet. Földanyánk a tenyerén hordozott minket. Hogy meddig, ki tudja. [esõ] [esõ] [esõ] [esõ]

Sajnos valóban errõl lenne szó, Nemrég láttam egy nem-bóvli dokumentumfilmet, amiben egy kamerát is leküldtek, különféle analizátorokkal egyetemben. És sajna nyilvánvaló volt, hogy igen nagy mennyiségben szabadul fel a metán. Ugyanez a gond a szibériai permafrost-talaj felengedésével is.

Ha jól értettem az egyik dokumentumfilmben, amit láttam régebben, akkor az most is folyamatosan szivárog.

Link
Azért nekem vannak fenntartásaim. Akkora lenne a hõmérséklet emelkedése, hogy a tengerfenékrõl kiszabadul a fagyott metán?

LinknowballGeography.gif

Arról lehet tudni hogy a "Hógolyó-Föld" idején hogy helyezkedtek el a szárazföldek? (Bár az már nem is jégsapka, hisz a felszín kb felét jég borította )

Ez is igaz, kell hozzá, de ezzel nincs elintézve minden.

A térfogati sebességet figyelembe vettem. Ezért kérdeztem, hogy ez akkor azt jelenti, hogy 30000-szer nagyobb tömegû levegõ vesz részt a transzportban.

Való igaz, sarki szárazföld nélkül nincs számottevõ jégsapka, legalábbis a Föld történetében nem ismerünk ilyen esetet. Az viszont többször megesett, hogy hiába volt poláris helyzetû kontinens, mégsem alakult ki rajta jégtakaró, így pl. a jurában Eurázsia egy része tolódott rá az Északi-sarkra. És az is igaz, hogy ezekben az esetekben bizony nem volt nyílt óceánnal körülvéve a sarki szárazföld. (Persze ez csak egy lehetséges ok a sok közül az enyhébb klímára!)

Igazad van, addigra már Gondwanának nem igazán volt nevezhetõ a kontinens, csak hirtelen nem tudtam, hogyan nevezzem.
Ámbátor a jegesdés igazi lökését (nincs az az áramlat, ami szárazföld nélkül kilométeres jeget halmozzon fel) a sarki szárazulat adta, ez szerintem biztos.

Csak egy tipp: a levegõ sebessége (5-10 km/h vs akár 100-120 km/óra) és az áramlat keresztmetszete (ha jól tudom, egy áramlat keresztmetszet pár tizezer nm, egy fronté ennél sokkal nagyobb) több nagyságrenddel csökkenti a különbséget.

És ugye a víz hõmérséklete egész évben max 15 fokot ingadozik, a levegõé meg (mondjuk 850 hPA-n) akár 45-öt is.

Hmmm... akkor ezek szerint tévúton jártam és Gábornak van igaza.

Azt azért elmagyarázhatná valaki, hogy miért ilyen nagy arányú a levegõ szerepe. Fõleg úgy, hogy a hõkapacitás között is van egy több mint 3000-szeres különbség. Ez akkor azt jelenti, hogy kb harmincezerszer nagyobb tömegû levegõ vesz részt az energiatranszportban?! Hát nekem ez a hihetetlen. Figyelembe véve már csak a felszíni arányokat is (és még akkor is, ha csak az óceánok felsõ 1-2 km-re vesz részt a nagy áramlások döntõ részében). Szóval?

Link
Link

Igaz, hogy Kalifornia, de ide való a cikk:
Link
Növekszik a hõhullámok száma és várható idõtartama is náluk, egész érdekes cikk.

Link

Ez a dia Götz Gusztáv egyik elõadásából származik - pontos címet, forrást a képen feltüntettem.
Habár egyik oldalról fontosabb szerepet az energia szállításában a légkör tölt be, mégis az óceán játszik egy másik igen fontos szerepet.
Habár Götz utal elõadásában arra, hogy lényegesen kisebb szerepet játszik az óceáni szállítószalag mint korábban gondolták, mégis rengeteg kutatás igazolja azt hogy ez a kevés is elég ahhoz hogy évtizedes / több évtizedes skálán befolyásolja akár kontinensek idõjárását, éghajlatát.

Talán legfontosabb lenne és legnagyobb elõrehaladást jelentene a globális éghajlat modellezésében, az idõjárás- és szezonális-elõrejelzésekben, ha végre pontos képet lehetne kapni arról, hogy a légkör és az óceán, hogyan is kapcsolódik össze, hogyan mûködik és hogyan reagálnak egymásra, milyen kölcsönahtások zajlódnak le közöttük.

Európa idõjárásának, éghajlatának, de egyben szinte az egész észak-atlantikumnak (Észak-Amerika, Grönland, Arktisz, Európa, és még talán Ázsia is) egyik kulcskérdése talán: hogyan hat az Atlanti-óceán a légköri folyamatokra, áramlási rendszerekre, és az hogyan ha vissza, milyen visszacsatolási mechanizmusok zajlódnak le közöttük?

Gondwana (ami egy hatalmas déli szuperkontinens volt, részét képezte még pl. India is) már több mint 100 millió évvel korábban elkezdett szétválni. Az Antarktisz és Ausztrália ill. Antarktisz és Dél-Amerika közötti nyílt tengeri átjárók kinyílása (elõbbi 40-50, utóbbi 35-40 millió éve történt) ugyan folytatása ennek a szétválásnak, de Gondwanáról addigra már rég nem beszélhetünk. Noli pontosan írta: az Antarktisz és Dél-Amerika közti Drake-átjáró kinyílása adta meg végül a kezdõ lökést a déli eljegesedéshez. Igaz, kb. ezzel egyidõben foglalta el az Antarktisz mai, Déli-sark körüli helyzetét, tehát jó kérdés, hogy mennyit számított a sarkvidéki pozíció, és mennyit az elszigeteltség. Erre azt hiszem, reménytelen válaszolni addig, amíg azt is csak találgatjuk, hogy ma hogyan oszlik meg az energiatranszport a légkör és az óceánok között.

Pontosítok: Akkor fagyott be rendesen, mikor a most Antarktisznak nevezett jeges földrész levált a Gondanáról és a póluson között ki, így beindulhatott a rohamos jegesdés (35-40millió éve).

A teljes meridionális energiatranszportnak a tengerek/óceánok és áramlatai a Czelnay-iskola szerint 10% körüli hányaddal bírnak, ám azok óriási kiegyenlítõ szerepe miatt ez messze nem elhanyagolható.

Ehhez csak annyit, hogy az Antarktisz akkor fagyott be rendesen, amikor megnyílt a Drake-átjáró, szabad utat engedve az antarktiszi köráramlatnak...

Így már értem a K-t. Ha ez az oda-vissza hatás fele-fele, akkor tényleg kb. 50-50% a ciklon-óceán arány.

Igen, jól látod, csak az egyik (K) oda-vissza hat, tehát együtt "végzik" a transzportot. Ha jól értelmezem.



K: Sensible heat is the heat that is gained by the atmosphere- from either water or land.

E: Latent heat is the heat that is transferred and released from water bodies through evaporation. This also includes the heat that is consumed by condensation of water

Ezen az 50-50 nem azt mutatja, hogy az É-i és D-i félgömbön kb. ugyanannyi energia áramlik? Az E+K az atmoszféra, az F az óceán. E+K szerintem több, mint az F. De nyugodtan javítsatok, ha tévedek, sokszor megesik.

Jó, akkor helyesbítem magam is, és egyben felajánlom, hogy egyezünk ki 50-50-ben

Matyasovszky tanár úr pedig azt mondta, hogy egyharmad - kétharmad arány a ciklonok javára.

Szép összefoglaló. Köszönjük!

Egy kis helyesbítés. Az egyenlítõ-pólusok energiatranszport nagy részéért nem a ciklonok, hanem a tengeráramlások a felelõsek.

Unatkoztam, olvasgattam pár szinoptikus-klimatológiával foglalkozó elemzést. Ezek szerint..., olyan 130 éves adathátteret figyelembe véve jelentõsen változik a makrocirkulácó, változik a ciklongenezis és a különbözõ frontok gyakorisága, valamint csapadékhozama. Ugye azt tudjuk, hogy a trópusok és sarkvidék közötti nedvesség és energiaszállításájért a mérsékelt övi ciklonok felelõsek. Ha ebben akármilyen irányú és erõsségû változás lép be, akkor annak igen jelentõs változásai lehetnek egyes területek felett.

Ugye az európai makroszinoptikus helyzeteket fõként három csoportba sorolhatjuk:
1. Zonális
2. Kevert
3. Meridionális

A zonális makroszinoptikus helyzetek terén lényegi változások nem álltak be, azonban a kevert és meridionális makrocirkulációnál bizonyos variációk növekvõ, bizonyos variációk pedig csökkenõ tendenciát mutatnak.

Néhány példa a növekvõ gyakoriságra, fõként a XX. században:
- ciklonális délnyugati helyzet, ilyenkor a ciklonaktivitás nagyrésze a Brit szigetek környékén figyelhetõ meg, Európa déli és keleti részén pedig fõképpen magasnyomású területek uralkodnak el. Ez télen ugye fõként enyhe levegõ szállítását jelenti Közép-Európa felé
- zonális magasnyomású híd kiépülése Közép-Európa felett, ugye ez is egy csapadékszegény és viszonylag enyhe verziót jelent télen
- teknõ Nyugat-Európa felett, ez is enyhe ám sokkal csapadékosabb idõjárást hozhat télen... idõnként mediterrán ciklonnal és nálunk viszonylag sok csapadékkal

Az ilyen helyzetek növekvõ gyakorisága télen nagyobbrészt enyhe idõjárást hoz, nyáron pedig elég széles a paletta, arra most nem nagyon térnék ki.

Néhány példa a csökkenõ gyakoriságra:
- anticiklonális északnyugati helyzet, ezt leginkább félblockingnak nevezhetnénk..., az elõzõ évek ismeretében fõként északnyugat felöl érkezõ hidegfrontjairól híres, esetleg peremciklonok jöhetnek vele
- anticiklon Közép-Európa felett, ez a verzió nyáron forróságot és szárazságot... télen a talaj állapotától függõen hõmérsékletileg igen eltérõ, de csapadékmennyiség területén igen elenyészû helyzetre utal, egy a lényeg, hogy eseménytelen és télen nem szeretjük nagyon
- Közép-Európa felé kiterjedõ Fenno-skandináv anticiklon, ugye a téli nagy kontinentális hidegek hazánkba jutásánál van fontos szerepe, esetleg hidegcseppek jönnek le a skandináv anticiklon keleti peremén

Összefoglalva a meridionális makroszinoptikus helyzetek közül, nagyobbrészt csökkenõ tendenciában vannak azok a nyomási elrendezõdések, amibõl kemény telet kaphatunk, értve az országos havazást és a kiterjedt igen zord éjszakákat okozó kontinentális hidegeket. Ezzel szemben növekvõ trend az utóbbi 130 évben, hogy a zonális esetleg délnyugati áramlást okozó helyzetek elszaporodnak. Természetesen ezek a helyzetek nem csak télen, hanem egész évben vizsgálva lettek, tehát éves szinten kell értelmezni, nem pedig csak télen, de azért ez jól prezentálja a változás tényét.

Persze ha már itt tartunk, akkor a ciklongenezis és a ciklonpályákra is ki kell térni.
Évtizedes bontásban észrevehetõ változás, hogy mint a nyári és téli hónapokat tekintve a Grönland-Izland környékén tanyázó ciklongenerátor folyamatosan erõsödik, a téli hónapokat figyelembe véve az Észak-Olaszországban generálódó ciklonok gyakorisága pedig csökken.
Ezek ismeretében tisztává válhat, hogy miért csökken a téli idõjárást okozó helyzetek gyakorisága.

A ciklonok erõsségérõl és aktivitásáról el lehet mondani, hogy télen sokkal erõsebbek az Atlanti-izlandi térségben, nyáron fordított tendencia figyelhetõ meg. Ezzel együtt éves szinten mégis kevesebb mérsékeltövi ciklon generálódik. Megfigyelhetõ, hogy ugye télen kevesebb mediterrán ciklon van, nyáron a hasonló ciklonok generálódása gyakoribb jelenség 130 évvel ezelõtthöz képest. Persze ez egy igen lassú folyamat eredménye.

Ha a frontokat vizsgálva a hideg és mlegfrontok száma egyaránt növekszik éves szinten, viszont a csapadékhozamukban is észlelhetõ változás.

Európát vizsgálva a téli félévben összességében nõvekvõ tendenciát mutat a frontok száma, ez kapcsolatban van a ciklonaktivitás növekedésével Izland környékén.
A hidegfrontokhoz köthetõ csapadékos események és mennyiség száma fõként tavasszal és összel nõtt, a melegfrontokhoz kapcsolódó csapadékesemények és mennyiség száma télen csökkenõ trendet mutat.
Ez télen nem a legjobb hír, hiszen a nagy téli havazások jórészét meleg vagy okklúziós frontok okozzák, a mediterrán ciklonok gyakoriságának csökkenése sem jó ómen a télvárók számára.

Ezt a statisztikát csak úgy érdekességképpen írtam le, természetesen hosszútávban érdekes a makroszinoptikus trendek változása, rövidebb periódusban ez lehet nem tapasztalható. De egy dolgot mindenképpen látni belõle, hogyha lassan is, de a kemény telek valószínûsége összességében csökkenõ tendenciát mutat, a nyári hónapokat figyelve pedig nõ a délnyugati melegadvekciók esélye, valamint több konvektív esemény is lehet.

Remélem idevaló a téma.

Nem kicsit ez is a szabályozás hiánya. Volt szerencsém látni, mit kell küzdeni azért, hogy pl a növénymosára használt, csak mechanikai szennyezõdést tartalmazó vizet szét lehessen locsolni öntözõvízként. Hát inkább két anyós

Link

Egy cikk az elpocsékolt ivóvízrõl: Link (forrás: Kisalföld)

Megnéztem az AR4-ben is, a 8.fejezetben van a 43. oldal körül. Gondolom amiatt tárgyalja itt, mert ez nem kényszer hanem visszacsatolás.

Én úgy értettem, ahogy leírtam
Tehát a vízgõz okozhatja a jósolt nagy meleget:
pl.itt, igaz ez a 2001-es, lehet azóta változott az álláspont(?):

Link
Link

Itt ki van fejtve bõvebben is a téma:

Link
Link

Vigyázzunk:

"A vízgõztartalom változásai képviselik a legerõsebb visszacsatolást az éghajlati rendszer érzékenységére", de korábban viszont azt írtad:
"Pedig pont a vízgõztõl várják a pozitív visszacsatolást az IPCC szerzõi.Az 1-1.2 fok feletti(3-4)várakozások 2100-ig szinte teljesen ezen alapulnak"

Itt fontos az ok okozati viszony tisztázása. Tehát meleg lesz, emiatt kerül több vízgõz a légkörbe (ami a visszacsatolások közül a legerõsebb), de hogy pontosan mit is csinál, azt csak kezdik egyre jobban értegetni. És nem fordítva, ahogy a hozzászórásod értelmezhetõ, hogy a vízgõz okozza a melegedést.

Éppen ezt írtam én is Nagyjából kiegyenlítik egymást az általa okozott hatások.

Most nem volt idõm elõkeresni az angol eredetit, de a magyarra lefordítottban (lektorálta Mika János)a következõ szerepel, idézem:
"Az éghajlat egyensúlyi érzékenysége az éghajlati rendszernek a fenálló sugárzási kényszerre adott válasza,mértékegysége. Ez bár nem elõrejelzés, meghatározása szerint annak a globális átlagban vett felszíni melegedésnek a mértéke, amely a CO2 koncentráció megduplázodása esetén kialakul. Valószínû, hogy ez az érték 2-4.5 fok közötti tartományban van, 3 fok körüli legjobb becsléssel....A vízgõztartalom változásai képviselik a legerõsebb visszacsatolást az éghajlati rendszer érzékenységére, s e folyamatok megértése jobb, mint a TAR (harmadik értékelõ jelentés)-ban volt. A felhõzettel kapcsolatos visszacsatolások továbbra is a bizonytalanság legerõsebb forrásai."
Ezen kívûl azt is állítja a 14.oldalon, hogy "a légkör átlagos vízgõztartalma 1980 óta nõtt, ami megfelel annak a többlet-vízgõztartalomnak, amit a melegebb levegõ be tud fogadni."
Tehát a vízgõz közvetve, a magasabb hõmérséklet miatt növekedhet. A bizonytalanság talán a felhõk miatt adódik.

A felhõképzõdési folyamatokhoz kapcsolódó visszacsatolási mechanizmusok (felhõk magasságának, vízgõztartalmának,mennyiségének feed-back mechanizmusai), olyan sok párhuzamos szálon futó rendszerek, amelyekbõl még a változások eredõjének elõjele sem állapítható meg minden esetben, teljesen egyértelmûen.Fõleg igaz ez a felhõk növekvõ vízgõztartalmához köthetõen.Emellett igencsak elfelejtjük, hogy a biológiának hatalmas szerep jut, látszólag nyers légkörfizikai, kémiai folyamatokban.Korábban már leírtam egy feed-backet az óceánok feletti felhõzöttség okairól,folyamatairól, ami jól reprezentálja, amirõl egyes klimatológusok erõsen szeretnek megfeledkezni modellezéseik bûvöletében.

KP:Ahogy írtam utalás szinten, nagyon sarkítva:nem nõtt, nem változott a koncentrációja, ezért nem érdekes.

A másik 50% megoldása az, hogy a légköri vízgõztartalom olyan hatalmas, hogy az emberiség minden erõlködése ellenére sem tud azon közvetlenül érdemben változtatni. Tehát hiába engedünk vízgõzt a légkörbe egyrészt hamar kipotyog, másrészt nem érezhetõ a hatása. Szemben a szén-dioxiddal, amelyik sokáig ott van, és annyira kicsi az eredeti koncentrációja, hogy már lassan 40%-kal is sikerült növelni azt az elmúlt néhány évszázadban. Nos, ezért nem lesz vizgõzkibocsátási kvóta a jövõben sem.

A vízgõz szerepe az üvegházhatásban meglehetõsen összetett dolog, bonyolultabb annál, minthogy azt mondjunk, hogy több vízgõz, több felhõt eredményez. Ha meg csak a felhõzetet vizsgáljuk, akkor sem szabad csupán a bevételi oldalt nézni a sugárzási egyenlegben, mert ha nappal van felhõ, akkor éjszaka is, és akkor pont fordított a hatás. Tehát összességében az egyensúly beállását lassítja a felhõzetmennyiség növekedése, mert fogja a beérkezõ és a kimenõ sugárzást is.

Ott van a másik 50% is Cau válaszában. 1; kevés ideig tartózkodik a légkörben, 2; ha már egyszer ott van, akkor felhõzetet alakít(hat), ráadásul valószínûleg nagyobb koncentrációban több felhõzetet. Egy bizonyos koncentráció alatt az ÜH-hatás és ezek kiegyenlítik egymást.
Egyébként a nagyon hosszútávú modellek szerint (értsd több millió éves skálán) éppen a vízgõz lesz az elszabadult ÜH felelõse.

Ha az ipari forradalmak elõtt lett volna optikai spektroszkópos vagy netalán tán diódalézeres fotoakusztikus mérés a légköri vízgõz tartalom, koncentráció terén, és szép adatsoraink lennének vagy 150 évre visszamenõen, nem csak vertikális, de horizontális értelemben is, na akkor láthatnánk, hogy miért is nem foglalkozunk vele. Ellentétben a folyamatosan növekvõ koncentrációjú többi antropogén eredetû ÜHG-vel...