Az Antarktisz jégsapkája hatalmas gleccserekben folyamatosan "folyik" lefelé a kontinensrõl minden irányban, a tenger felé, az utánpótlását pedig a lehulló hó biztosítja. Pont úgy, mint pl. az Alpok gleccsereinél, csak a méretek több nagyságrenddel hatalmasabbak. A jégmezõ peremén teljesen természetes módon leválnak hol kisebb, hol nagyobb tömbök, hiszen a jégsapka nem hízhat a végtelenségig. (Szerencsés esetben egyensúlyban van: annyi jeget veszít a peremén, amennyivel a tetejét a csapadék gyarapítja.)

A jégmezõk leválásának közvetlen oka egyébként a tengeri árapály mellett a jég elõrehaladásának egyenlõtlen sebessége. Ahol hátulról egy nagy gleccser "tolja" a jégmezõt, ott gyorsabban menne, ahol az eleje nem úszik a tengervízen, hanem a tengerszint alatti aljzaton "gyökerezik", ott ez fékezi az elõrehaladást. Az eltérõ sebességû részek között pedig feszültség keletkezik, ami végsõ soron szét tudja szakítani a jeget.

A nagy kérdés az, hogy a jégtömeg egyensúlya jelenleg fennáll-e. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a földrész nagyobb, ún. kelet-antarktiszi részén igen, tehát ott hiába látunk néha hatalmas leszakadó jégmezõket (pl. a Ross-jégself peremén), ez a veszteség kb. ugyanannyi, amennyivel a csapadék a jégsapka "fenti" részét gyarapítja. A Nyugat-Antarktiszra viszont, bár nagy bizonytalanság mellett, de a legtöbb kutatás negatív mérleget mutat, vagyis a jégmezõnek az a része fogyóban lehet. Fontos viszont, hogy ugyanezek a kutatások azt is kimutatták: az antarktiszi jég nem évtizedek, hanem tízezer évek(!) alatt reagál érdemben a körülmények változására. Vagyis a mostani fogyás valószínûleg nem a legújabb "klímaváltozás" eredménye. Inkább arról van szó, hogy a 10 ezer éve véget ért "jégkorszak" (glaciális) végén történt melegedést még mindig nem követte le teljesen a jégsapka, nem állt be az új, az enyhébb klímának megfelelõ egyensúlyi állapota. Sajnos mûholdfelvételek nem túl régóta készülnek, tehát nincs rá bizonyíték, hogy pl. az 1800-as években, vagy teszem azt, 5000 évvel ezelõtt is ekkora jégmezõk váltak le onnan, de gyaníthatóan ez a helyzet. Az észlelt fogyás üteme ui. nem különösebben "vészes": még ha ebben az ütemben folytatódna, akkor is több százezer év kellene a nyugat-antarktiszi jégmezõ elfogyásához, ami ráadásul az Antarktisz teljes jégtömegének csak harmadát-negyedét jelenti (a keleti, stabilnak látszó jégmezõ teszi ki a többit).