Reggel -8,3 fokot mutatott a hőmérő  a kertben. Ennek így január közepén manapság örülni kell, hó nélkül -10; -11 fok alá a legritkább esetben tud lemenni a T errefelé. Sajnos néhány év, egy-két évtized múlva majd a -4 foknak, aztán a -2 foknak is ugyanígy örülni lehet január közepén - ha nem változik a tendencia. De miért változna? Az emberiség lélekszáma továbbra is dinamikusan nő, már 2022 őszén átléptük a 8 milliárd főt. Ezen belül egyre többen szeretnének élni, és élnek is fogyasztói társadalomban (autó, hűtés-fűtés, pazarló és hivalkodó fogyasztás, repülőutak fapadosokon feleslegesen a Föld másik oldalára - kerozin ki a légtérbe, a csomagolás csomagolását is becsomagolni stb). Az ipari forradalom óta a Föld szén és szánhidrogén készletének egy jelentős részét sikerült elégetni, ennek CO2 tartalma pedig nem szállt el az űrbe. E tetteknek pedig következményei vannak. És akkor még nem beszéltünk a kifújkált freongázokról (régi hűtőszekrények, spray-k), a metánról (gigantikus méretű városi szeméttelepek rothadása) stb. Emlékszünk még? 10-15 évvel ezelőtt is az állt a klímajelentésekben, hogy Európa, azon belül pedig elsősorban a Kárpát-medence sokkal sérülékenyebb lesz az éghajlatváltozás szempontjából. Akkoriban ez nehezen hihetőnek tűnt, az ember elhessegette a gondolatot: persze, pont mi. Sajnos bejött. Tudom, napjainkban lehet látni az amerikai hidegleszakadásokat, a Japánt érintő nagy havazásokat, vagy az előbb mutatták a Híradóban Marathon-futást Jakutföldön, -50 fokban. Sajnos ezekre a helyekre is el fog majd jutni a változás, de nekik még van némi idejük, ahogyan nekünk is volt 10-15 évvel ezelőtt.
2024 nyara. A megelőző szezonban az átlagosnál jóval vastagabb hótakaró alakult ki Tirolban. Július közepén és szeptember elején is jártam ott túrázni. Július közepén még minden ideális volt, bőven volt hó még ott is, ahol ilyentájt már nem szokott lenni. Meseország. Nálunk már ekkor pusztított a kánikula, de - ha emlékszik valaki - a nyár elején Nyugat-Európa még kapott csapadékot, viszonylag hűvösebb légtömegeket: lásd labdarúgó EB idején. Mi kaptuk a forróságot, Németországban pedig a meccsek alatt zuhogott az eső. Tehát úgy nézett ki, hogy az Alpok nagy hava ezúttal kitart a nyári szezonban, nem olvadnak "aper"-re, tehát hómentesre a gleccserek. Aztán jött az augusztus, illetve a szeptember első hete: őket is elérte Afrika forró lehelete, a hó eltűnt a gleccserekről, szeptember eleji gleccsertúránkon (Kesselwand-gleccser, Btrandenburger Haus, Ötztal, Tirol) forró főn mellett bujkáltunk a nap elől (csak a gleccseren nincs túl sok árnyékot adó fanevet). A lényeg, hogy sokadszorra megtapasztalta az ember, hogy nincs az a rekord mennyiségű felhalmozott hó, amit el ne vinne a nyári pusztulat forróság és aszály. Emellé jött még, hogy visszafelé a Kesselwand-gleccseren (másik útvonalon, mint ahogyan odafelé mentünk) egyre-másra adja ki a gleccser azokat a szemétkupacokat/szemeteszsákokat, amiket a menedékház építése (1909) óta hajigáltak bele a hasadékokba a derék osztrákok és németek (ezeket lehetne összekapkodni a klímaaktivistáknak ahelyett, hogy magukat az aszfalthoz ragasztják, illetve műalkotásokat kennek össze mindenfélével, tiltakozva a klímaváltozás ellen).  Nyilván korábban nem létezett helikopteres szemétszállítás a völgybe, így szabadultak meg a menedékház(ak) szemetétől. "Majd eltűnik! A gleccser megeszi!" Persze, mint Ötzit 5300 év alatt: szinte érintetlenül, mumifikálva adta vissza a gleccser. 
No, mindegy. Szóval, nem vagyok optimista. De ne legyen igazam!